2015. 10. 11.

Tahereh Mafi: Ne érints

Író: Tahereh Mafi
Cím: Ne érints
Sorozat: Ne érints 1.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2013 és 2015
Terjedelem: 290 oldal
Fülszöveg:
Meg vagyok átkozva.Tehetségem van.
Szörnyeteg vagyok…
Emberfeletti vagyok.
Érintésem halálos.
Érintésem erő.
A fegyverük vagyok.
Nem hagyom magam.
Nem érinthetsz meg, súgom. Hazudok, de ezt nem mondom meg neki. Ő megérinthet, de ezt sosem fogom megmondani neki. Kérlek, érints meg, ezt akarom mondani neki.
Bizonyos dolgok megtörténnek, amikor az emberek megérintenek.
Furcsa dolgok.
Rossz dolgok.
Halálos dolgok.
Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt.
De Juliette-nek is megvannak a maga tervei.
Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.

Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal.

Lehet, hogy ma meghalok.
Lehet, hogy ma látok madarat.”

Ez a könyv már elég régen jelent meg, de nem kapott elég figyelmet. Az új kiadások miatt figyeltünk fel rá? Örülünk a borító váltásnak?
I: Találkoztam már a könyvel, és akkor felkerült a képzeltbeli beszerzős listámra. De valahogy elfeledkeztem róla, szerencsére egy molyos ajándékozás során megkaptam ajándékba. Nekem a könyv még a régi borítóval van meg, akkor amikor megláttam ezzel még tetszett is. Később megláttam, hogy kiadják az egész sorozatot, és az első kötet is új borítót kap nagyon megörültem. Ez még jobban ösztönzött a nekikezdéshez. Most, az elolvasása után már tudom, hogy néz ki Juliette, rá kellet jönnöm az első borító nem illik a történethez. Főleg a modell a képen, mert főhősnőnk haja fekete, és nem vörös. Ezért úgy gondolom jól döntött a kiadó amikor új borítóval adták ki a sorozatot. :)
P: Már korábban is ajánlották, de mindig elfeledkeztem a könyvről. Összességében örülök, hogy így történt, hiszen ha egyből elolvasom, nagyon sokat várhattam volna a folytatásra, most pedig akár közvetlen egymás után is falhatom a részeket. Mindemellett fantasztikus ötlet volt a borító változtatás is. Tetszett az első is, mert eltalálta a hangulatot, Juliette visszafogottsága egyértelműen látható rajta, de azért az új képek sokkal jobban, meseszépek. Jó rájuk nézni és nagyon figyelemfelkeltőek.

„A Hold hűséges társ.  Sosem hagy el. Mindig ott van, állhatatosan néz, ismer minket világos és sötét pillanataikban is; örökké változik, ahogy mi is. Mindennap más változatában jelenik meg. Néha gyenge, néha sápadt, néha erős és nagyon fényes. A Hold megérti, mit jelent embernek lenni.”

Érdekes Juliette szemén keresztül látni a dolgokat. Ahogy változik a helyszín, az adott helyzet, rajta is látszik, hogy változik folyamatosan. Milyen volt az ő tolmácsolásában olvasni a könyvet?
I:Az Írónő stílusa igazán egyedinek tűnik. Nagyon jól átadta Juliette érzéseit az olvasóknak. Ahogy a folyton ismétlődő mondatok, szavak, és gondolatokat összeillesztette, nagyon átérezhetővé tette Juliette érzéseit, félelmeit ez által. Az alap történet is nagyon tetszett. Kapunk egy négy fal közé zárt lányt, aki már hosszú ideje magányban kénytelen élni, és elfogadni bezárt helyzetét. Egyetlen társa a gondolatai, amiket le írhat egy általa birtokolt noteszbe. Ez teszi ki minden napjait, az írás, és a várakozás. Érezni rajta, hogy elfogadta a helyzetét, és kezd beletörődni abba, hogy számára nincs menekvés. Itt van az ő helye, a múltban tett tettei miatt, és a birtokában lévő "képességgel" itt nem tud senkinek se ártani. Nagyon átélhetőek voltak ezek a részek. Éreztem a kétségbeesést, de a túlélésre való hajlamot is. Majd minden megváltozott amikor a lány már nem csak egyedül van "cellájában" hanem kap egy társat is. Egy nagyon helyes, izmos tetovált férfit. Aki az első pillanatól fogva ismerős számára. Ettől a pillanatól kezdve Juliette kezd megváltozni. Az elején még fél, és tart Adam-től, akiben felismeri gyerekorri ismerősét. Lassan kezdenek összeszokni, és az emlékek is felszínre törnek. Nagyon szeretem a közös részeiket. Annyira érezhető volt az ott lapuló szenvedély, a köztük lévő szikra és az egymás iránt táplált érzelmeik. Juliette is kezd kilábalni a magány okozta sérülésekből,
és Adam jó hatással lesz rá. Visszaemlékezései, szörnyűek voltak, nagyon sok fájdalmat kellet át élnie a múltban és a jelenben is. Nem tehet róla, hogy ilyennek született, mégis mindenki szörnyetegnek gondolja. Minden megváltozik, amikor kiderül, hogy az egész csak egy megfigyelés része volt. Őt figyelték, és elemezték, azért mert az általa irtózatosnak talált képessége másoknak fegyver, és kincs. Hiába kerül ki a cellából közül, újabb falak közé zárják őt. Mondhatni egy luxus börtönbe kényszeríti Warner. Aki teljesen oda van Juliette-tért a maga módján. Érdekesen fejezte ki az érzéseit, számomra kicsit betegesnek tűnt, a lány felé mutatott érdeklődése. Ebben a részben, nem tudtam még őt megkedvelni. Látszik rajta, hogy vannak titkai, és biztos több rejtőzik benne, mint amit ebben a részben megismerhetünk belőle. Adam más miatt is különleges lesz Juliette életében. A közös részeikért odáig voltam itt is, annyira jó volt olvasni őket :) Egy percig sem unatkozhatunk ezen események alatt sem. Sok mindent megtudunk Juliette-ről, és Adam-ről is. Múltjukról is kapunk képet, és megtudjuk, hogyan találkoztak régen. Majd felpörögnek az események. Sok harcban, és menekülésben veszünk részt velük együtt. Kapunk reményt, egy jobb jövő felé. De
Warner-ről se szabad meg  megfeledkeznünk. A harci jelenetek, nagyon jól sikerültek. Izgalmas volt, végig követni az eseményeket. Sokszor meglepődtem, és nem gondoltam volna, hogy a történet ilyen fordulatokat fog felvenni.
Nagyon tetszett, hogy a Juliette szemén keresztül ismerhettük meg a történetet. Egyedien sikerült velünk láttatnia az eseményeket. Nagyon megkedveltem őt, mert az elején még zavartnak tűnt, de már ott is megmutatkozott rajta, hogy keményebb lányt mint amilyenek gondoltuk. Mert én úgy hiszem, épp ésszel nem sok mindenki bírta volna ki amin Juliette-nek keresztül kellet mennie. A kínzásokat, és az ellene irányuló dolgokat is hősiesen bírta, és jól kezelte. Egy igazán erős lányt ismerhettünk meg benne, akinek teljes szívvel szurkolhatunk.

P: Amikor belecsöppenünk a történetbe Juliette már 264 napja be van zárva egyedül egy szobába. Nincs
kihez szóljon, nincs társasága. Szülei magára hagyták és egy gyerekben ez hatalmas törést okozhat. Szörnyként gondolnak rá, és ő is így kezeli már magát. A hosszú magány miatt már az őrület határán van és ez már érezhető is rajta. Az Írónő nagyon jól illeszti a könyv stílusát Juliette (aktuális) állapotához. A börtönben töltött napjai még kicsit kuszák. Néha villanásszerű gondolatai váltakoznak, kényszeresen számolja a dolgokat. Egyetlen notesze a személyes tulajdona, abba írja le a gondolatait, amiket rengetegszer
áthúz. Néha picit nehezen követtem, nehezen vettem fel a fonalat ezekben a fejezetekben. Később kikerül a fogságból, mert egy katonai vezető Warner kincsként tekinti képességét, és fel akarja használni a háborúban a lányt. Közben egy fiatalkori ismerős is feltűnik, a jóképű Adam. Juliette szíve már régóta érte dobog, de most úgy tűnik a fiú nem is emlékszik rá. Katonaként szolgál Warner-nél, őt bízzák meg, hogy őrizze a labilis
lányt. A jelenléte mégis megnyugvást hoz és innentől kezdve Juliette gondolatai is összeszedettebbek. A párosukat imádtam, annyira aranyosak voltak, hogy folyamatosan olvadoztam olvasás közben. Egy idő után, már azt se hagyja szó nélkül, hogy csak tárgyként, fegyverként akarják használni, sokszor kiáll magáért. Sok könyvben hiába vagyunk egy szereplő bőrében, mégis külső szemlélőnek tűnünk, itt viszont teljesen részesei voltunk Juliette-nek és vele együtt változott mindig a stílus. Nagyon megfogott.

„– Csak az érintésed tart vissza, hogy ne veszítsem el az eszemet.”

Pontos képessége majdnem végig titokban marad, csak rejtélyes utalásokat kapunk. Nem volt már egy idő után bosszantó ez? :D
I: Teljes képességéről nem kapunk képet. Azt tudjuk, hogy érintése veszélyes az emberekre nézve. Ő is irtózik emiatt saját magától. Hiszen eddig azt táplálták belé, hogy ő rossz, és az ereje is ördögi.  Pont emiatt tartja Warner nagy kincsben. Az Írónő velünk és Juliettel is megismerteti ennek a dolognak a kiforratlanságát. Mivel több van annál mint amit Juliette el tud képzelni magáról. Ereje egy másik oldaláról is kapunk képet. Ami nekem nagyon tetszett,és  tisztára az X-Men jutott eszembe róla. Nagyon várom, hogy miket tudunk, még meg a következő részekben. Milyen meglepetés vár még ránk, és Juliette-re a képessége kapcsán. Majd nem elfelejtettem, meg kell említenem azt is, hogy szerintem nagyon jól bele szőtte a két fiút is ebbe a dologba.
P: Igaz, hogy annyi viszonylag hamar kiderül, hogy Juliette érintése halálos, de pontos részleteket elég sokáig:) „óvatosan” kezeli a lány titkát, Warner ácsingózik utána, mégse kapunk teljes leírásokat. Ez teljesen összhangban van azzal, hogy Juliette sincs még tisztában képessége természetével. Eddig csak az árnyoldalát tapasztalta meg, és még (gondolom) a következő könyvekre marad, hogy megtanulja használni. Kicsit bosszantott, de így kell fenntartani az érdeklődést.
hiányolnunk kell, sőt… Ha nem is szó szerint bosszantott, de kegyetlenség volt ez az Írónő részéről.

„Szeme feneketlen kékségében akarom megmosni a lelkemet.”
 
Adam… *-* Nem is részletezném itt, de kedvencé vált?
I: Ó Adam :) Szerintem ezzel el is árultam, hogy engem nagyon megfogott a karaktere. A kinézete, és a viselkedése is annyira jó pasivá teszi számomra.  Megtudom érteni, hogy Juliette mért szeretett bele. Az
összes közös jelenetükben csak úgy izzott a levegő. Érezhető volt rajtuk, hogy van közös pont a múltjukban, és hogy már akkor is fontosak voltak egymás számára. Ezeknek a eseményeknek nagyon örültem, szeretem amikor szereplőink már találkoztak régebben, és ez beárnyékolja, vagy jobbá teszi kapcsolatukat ezek az események. Nagyon kíváncsi vagyok mikre kell még felkészülnünk, mert én úgy érzem Adam nem árult el még mindent magáról :)
P: Adam a horgony Juliette életében, ami a valósághoz köti. Egy nap megjelenik a börtönben, titokzatosan, mint egy új rab. Lassan rájövünk, hogy mégse olyan idegen, mint gondoltuk, hősnőnk múltjának nagyon fontos szereplője tért vissza. Az i-re a pontot az teszi fel, hogy úgy tűnik
ő az egyetlen, aki következmények nélkül megérintheti a megérinthetetlent. Lehet, hogy ezzel így túl egyértelmű a dolog, de magányos lányként, lehetetlen nem beleszeretni ebbe a srácba. A későbbi bonyodalmak adottak, mert tényleg bele kell gondolni, hogy valósak-e az érzelmek, vagy csak az adott szituáció váltotta ki, de úgy gondolom ez még a jövő zenéje. Ebben a részben én is beleszerettem ebbe a rendkívül védelmező, érzékeny és jólelkű katonába.

„Adam a forróság fürdője, lélegzetrövidítő, öt ujja testemen történeteket író öt sűrített nyári nap.”

Jöhet a folytatás?
I: Igeeen!! Annyira sok mindenre van megválaszolatlan kérdés. Úgy gondolom sok meglepetés vár még ránk. Nagyon kíváncsi vagyok, mikre jön még rá Juliette. Milyen szerepe lesz Warner-nek?! Vajon Adam-mel hova fejlődik a kapcsolatuk? Sok dolog motoszkál a fejemben, és alig várom, hogy kiderítsem rá a válaszokat a folytatásban.
P:  Igen! Millió kérdés megválaszolatlan és óvatosan nézegetve későbbi véleményeket, még inkább szeretném tudni, mi lesz Juliette-ből, miközben kezdi megismerni a képességét. Adam titkai is félő, hogy nagy port fognak még kavarni és nem feledkezzünk meg Warner világuralomra törő terveiről se. Nem fog egy könnyen lemondani titkos fegyveréről és gyanús, hogy ő is tartogat még sok meglepetést.

Kedvenc jelenetem:
 

I: A zuhanyzós részek Adam-mel :D
P: Nagyon szerettem azt, amikor először nyíltak meg jobban egymásnak Juliette és Adam.
Kedvenc szereplőm: 
I: Juliette bekerült a kedvenc hősnőim közé. Adam pedig a könyves álompasi kategóriájába.
P: Adam a kedvenc, Juliette-nél még szeretném, hogy erősebb és magabiztosabb legyen úgyhogy ő csak később lesz kedvenc. :)
Kinek ajánlom: 
I:Aki szereti a disztópiás történeteket, amikben érdekes képességgel rendelkező szereplőket ismerhet meg. Meg persze azoknak is akik szeretik a fülledten szikrázó érzelmes részeket, és bele szeretnének látni egy nem mindennapi lány fejébe.
P: Különleges képességek, disztópia, rengeteg titok, sok szenvedély... Aki szereti az ilyen sztorikat, itt se csalódik.
Értékelésem: 
I: Magával ragadott a történet, de valami miatt nem tudok maximális pontot adni a történetnek. Így 4 madarat adok most rá, és remélem a következő részben még nagyobbat kaphat tőlem :)
P: Itt nagy gondban voltam. Miután letettem még nagyon vegyes érzelmeim voltak, de az értékelés írása közben eszméltem rá, hogy mennyire is tetszett valójában. Még nem volt az igazi első rész, de 4 noteszt már most is ér a könyv.
Érdekesség: interjú az írónővel

The Daily Quirk: A szóhasználat és az írásjelek a Ne érints sorozatban meglehetősen egyedi. A fizikai szavak olyanok, mint ahogy valójában megjelennek Juliette noteszében, kiegészítve ismétlésekkel és szokatlan írásjelekkel. Honnan jött ez az ötlet és milyen stratégiát használtál, hogy beleilleszkedjen a történetben, anélkül, hogy zavaró lenne?
Tehereh Mafi: Nem úgy gondolok a prózára, mint egy elkülönített, külön részére a történetnek; Nem igazán gondolkodtam ezen. Csak azt akartam, hogy az írásmód tükrözze a főszereplő mentális állapotát; azt akartam, hogy legyen egy vizuális ábrázolása a majdnem őrült lány belső nyugtalanságának. De ahogy Juliett nő és erősebbé válik, a próza is fejlődik vele – stabilizálódik és egy finom eleganciát sugároz. Az írás a lelkiállapotát tükrözi.

TDQ: Az egyik érdekes dolog a Ne érints-ben, ahogy az olvasók reagáltak Warner-re, aki lényegében a gonosz. Rengeteg rajongója van! Vártad (vagy remélted) az ehhez hasonló reakciót? Ezek befolyásolták a karakter alakítását a Ne keress-ben?
TM: Természetesen ez nagyon érdekes – és lenyűgöző – de terveim voltak Warner-rel már az elejétől fogva. Izgatott vagyok, hogyan fognak az olvasók reagálni rá a Ne keress-ben.

TDQ: Apropó, Warner, írtál egy kiegészítő novellát a szemszögéből, Pusztíts el címmel. Kihívás volt Warner-ként írni Juliette helyett?  Van rá esély, hogy más szemszöget (talán Adam?) is kapunk később?
TM: Igazából imádtam. Nagyon szórakoztató élmény volt felfedezni, mi zajlik Warner fejében, fpleg azért, mert annyira különbözik a hangja Juliette-től; elég eltérő módon nézik a világot. É igen! Lesz – remélhetőleg – másik novella, és másik szemszög. De még nincs pontos információ.
(Megjegyzés/Perpetua: Azóta már lehet tudni, hogy a második rész után megjelent egy novella Adam szemszögéből, Törj meg címmel.)

TDQ: Van valamilyen más jövőbeni projekted, amiről beszélni szeretnél?
TM: Bárcsak tehetném! De attól tartok, még semmit se mondhatok.

ENTERTAINMENT WEEKLY: Honnan jött a Ne érints ötlete?
TAHEREH MAFI: Tulajdonképpen sehonnan [nevet]. Furcsán hangzik, de csak egy lány hangját hallottam a fejemben egy nap. Nem tudtam sokat róla, kivéve, hogy egy sötét szobába volt zárva és fél beszélni. Nem tudtam másra gondolni, ki lehet ő és miért tudom ennyire tisztán elképzelni. Szóval nyitottam egy üres dokumentumot és próbáltam megragadni a hangját papíron. Vezette a történetet, és mondta merre tartsak.

Mi ihlette a történetet? Látok néhány hasonlóságot az X-men-el.
A Ne érints központjában egy lány van, aki próbál magára találni – próbálja megérteni magát – egy olyan társadalomban, ahol meg akarják neki mondani, hogy micsoda. Halálos érintése van. Szörnynek bélyegzik. A kormány fegyverként akarja használni a háborúban. De végül is, Juliette csak egy tini, aki igyekszik megtalálni a módját, hogy éljen. Az egyetlen igazi inspirációm a könyvhöz az, hogy érdekel az emberi természet és a képességünk, hogy legyőzzük az akadályokat.

Mindig tudtad, hogy merre tart a történet? És tudtad, hogy elég-e az alapanyag egy trilógiához?
Nincs körvonal, amikor írok, de mindig van egy általános ötlet, hogy merre tart a sorozat és hogy alakul. Már a kezdetektől fogva tudtam, hogy több lesz egy könyvnél, és ez lebegett a fejemben a Ne érints írásakor; minden függő szál vagy megválaszolatlan kérdés a végén, teljesen szándékos volt.

Milyen érzés, hogy egy lapon említenek olyan YA regényekkel, mint az Éhezők viadala?
Hihetetlenül hízelgő, mert hatalmas rajongója vagyok az Éhazők viadalának. De kicsit zavarba is ejtő, mert álmomban se hasonlítanám magam össze Suzanne Collins-al. Suzanne Collins valami nagyon különlegeset alkotott, amivel inspirálja és zsigeri reakciót vált ki az olvasókból. Imádom azokat a könyveket, és még mindig nem tudok érzelmi túlterheltség nélkül Peeta-ra gondolni.

Beszéljünk a Ne érints korai sikereiről, mostanra már 19 országban eladták a jogokat és a filmes jog is elkelt. Milyen érzés?
Nem érzem valóságosnak. Ez sokkal több, mint amit képes vagyok kezelni.

Tudom, hogy 2012 őszéig nem jelenik meg a második rész, de van valami, amit megoszthatsz a rajongókkal arról, mi várható a folytatásban?
Igen! Igazából pont most fejeztem be a második könyv írását, így elmondhatom, hogy kicsit hosszabb, mint az előző, és sokkal többet lehet majd megtudni a világról és a karakterekről. Több harc. Rengeteg dráma.

Valamit szeretnél még esetleg hozzátenni a Ne érints sorozatról?
 Csak ezt: Ha elolvasod a könyvet és vonzódsz a gonoszhoz, ne aggódj. Nem hiszem, hogy megőrültél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése