2015. 12. 13.

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Író: Jennifer Niven
Cím: Veled minden hely ragyogó
Kiadó:
Maxim
Kiadás éve:
 2015.
Terjedelem:
  420 oldal
Fülszöveg:


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.


"Úgy kell élnünk, hogy soha ne kelljen semmit se sajnálnunk. Könnyebb, ha az ember mindig helyesen cselekszik, így aztán később nem kell semmiért se bocsánatot kérnie."

A Maxim kiadó várható megjelenései között böngésztem, amikor megakadt rajta a szemem, a borítója fogott meg a maga egyszerűségével, és szépségével, egyszerűen nem tudtam nem meg rendelni magamnak :) Amíg vártam a könyvre, szokásom szerint utána olvasgattam kicsit A külföldi olvasók közül sokan szeretik,  és a goodreads-en is nagyon jó átlagon áll eddig, ami 4,21, ha pontos szeretnék lenni. A legjobb hír pedig az, hogy már a  filmes jogokat is megvették, az Írónő fogja írni a forgatókönyvet. Előreláthatólag 2017-re várhatjuk a bemutatását.

A fülszövege elolvasása után éreztem, hogy ismét egy olyan könyv került a kezeim közé, ami hatással lesz rám, és összefogja törni a lelkemet. Voltam, már úgy, hogy megjegyezték miért olvasok én ilyen "szomorú" témájú könyveket?! Mit lehet erre mondani? Én igen is szeretek
Violet (forrás)
ehhez hasonlókat olvasni, mert ezek magukban hordozzák az életet. A valóságban sem minden rózsaszín, és boldogságban úszó. Ezt Theo (Finch) és Violet története tökéletesen megmutatja. Nagyon megtudom vetni azokat az embereket, akik akár csak lelkileg bántalmazzák a másikat, azt pedig még jobban amikor tettlegességig is elfajul a dolog. Mind a két helyzet után szörnyű sebeket hordoznak magukban azok akiknek ezeket át kellet élniük. Nagyon örülök, hogy olyan családba születtem, ahol egyiket se kellett megtapasztalnom, boldog gyerekkort tudhatok magaménak. Az iskolai bántalmazásról is olvashattátok már a véleményemet, és sajnos, ahogy ezt az életben tapasztalom, a gyerekek egyre fiatalabb korban kezdik kiközösíteni a másikat. Nagyon elszomorít ez a dolog :( Az öngyilkosságtól mindig is féltem, én nem érezném magam ennyire erősnek sem elkeseredettnek, hogy ilyen lépésre szánjam magamat.

Az Írónő egy nagyon drámai esettel indít, amivel már sikerült is engem megfognia. A témaválasztása, sem hétköznapi bemutatja nekünk milyen is egy depressziós ember élete, és lelkivilága. Vajon mik vezethetnek ehhez az állapothoz? Emelem kalapom az Írónő előtt, nagyon erős és maradandó történetet alkotott meg az olvasói számára. A fejezet címek felett sem szabad elmennem, ezek is képet adnak szereplőink lelki állapotáról. Violet először az érettségi napjáig számol vissza, még Finch a napjait számlálja, amit még ébrenlétben tölt. Ezek a napok úgy változnak ahogy szereplőink későbbi kapcsolata.

"Te vagy a szivárvány összes színe a ragyogó fehérségben."

Finch és Violet egy iskolai óratorony tetején találkoznak először egymással.
Mind a ketten az
forrás
öngyilkosságot fontolgatják.
Nem mondhatom ezt boldog találkozásnak, de mégis hatással lesznek a másikra. Violet nővére elvesztése sodorta ebbe az állapotba, nem tudja elfogadni, hogy nincs többé mellette a testvére, és részben magát is hibáztatja a történtek miatt. Az eddig életvidám lány átalakul az események hatására. Visszahúzódó lesz, mondhatni önmaga árnyéka. Mindent, amit eddig szeretett, és hobbijaként kedvelt, szomorúsággal tölti el, mivel ezek is Eleanor-ra emlékeztetik. Ezek az érzések nyomják a lelkét, és sodorják az óratorony szélére, ahol az öngyilkosság gondolata fogalmazódott meg benne.  Finch-et is az öngyilkosság hajtotta ugyan oda, ahova Violet-et. Rajta jobban érezhető volt, hogy képes lenne megtenni, de szerencsére sikerül egymást kizökkenteniük ebből az állapotból. Ezek után, Finch a fejébe veszi, hogy közelebbről is megismeri a lányt, és segít neki túl jutni ezen az állapoton. Egy iskolai projekt, erre tökéletes helyzetet nyújt. Azt a feladatott kapták, hogy járják be az Indiana-i nevezetességeket, és erről írjanak beszámolót. Elkezdődik egy út, amint végig követjük Violet, és Finch kapcsolatának alakulást, és érzelmeik, lelki állapotuk változását.
Hihetetlen számomra milyen átérezhetően írta meg az Írónő a történetét. Az elején már tudjuk, hogy nem lesz boldog befejezés, de mégis hiszünk benne, hogy elérhető lesz. Én is beleéltem magam, és a lelkem mélyén szurkoltam ezért. Annyira szép, és boldog pillanatoknak voltunk tanúi, amik elfeledtették velünk, hova is fogunk kilyukadni. Ketten mesélnek nekünk, váltott nézőpont kaptunk, ami még jobbá tette ezt a szívszorító történet.
Finch (forrás)
Mind a kettőjüket más miatt kedveltem meg. Finch az a személyiség, aki magával ragad, nem a kinézette miatt, ő a gondolataival, és tetteivel fogja meg az olvasót. Mindig változik sose lehettünk biztosak abban mi is lesz a következő lépése. Minden azt vártam mikor következik az ő fejezete, és vajon a sorok között melyik Finch fog visszanézni rám. Hangulatingadozásai úgy mond több személyiséget adott neki, így sose lehettem biztos abban ott éppen milyen lelki állapotban van. Végig sejthető, hogy valami nincs rendben vele, erről árulkodik az is, hogy sok mindent tud az öngyilkosságról, és azt ezt elkövető híres emberekről. Violet volt az ő reménye, aki itt tartotta ezen a földön, miatta kellet még élni, hogy segítsen a lánynak túllépnie a gyászon, újra megélnie a boldog pillanatokat az életben. Párosunk annyira összeillet, már az elején is így gondoltam, amikor még csak "ismerkedős" fázisban tartottak. Az utazásaik alatt, és a bejárt helyek által megtapasztaljuk egy szerelem kialakulását, és ezek az érzések milyen változást indítanak el bennük. Sok érzelmet éltem velük együtt át, hol boldog öntudatlanságban lebegtem, valamikor pedig a félelem súlya húzott a mélybe, mégis minden érzelemért nagyon hálás vagyok az Írónőnek! Nagyon szeretem a közös részeiket, de még ennél is jobban az üzenet váltásaikat. Gyönyörű gondolatokat fogalmaztak meg egy-egy idézet átalakításával :) Maga a helyeket is nagyon izgalmas volt bejárni velük együtt, ezzel is még jobban emelte nálam a hangulatot az Írónő.


A te műved, hogy szeretlek...

Fich múltja által képet kapunk mi játszhatott közre, hogy ilyenné váljon. Sok fájdalmat
forrás
tapasztalt meg, ami szerintem közrejátszott depressziójában. Képet kaptam arról is milyen is egy bipoláris személy.
A mentális betegség általi megbélyegzés és a kortársai reakciója teszi ezt a könyvet lenyűgözővé és megmutatja, milyen lehet ilyen betegséggel élni. Még Violet kezd nyitni a világ felé, és egyre magabiztosabb lesz, addig Finch kezd magába zárkózni. Szívszaggató lezárást kaptunk, de egyben annyira szép is volt. Az utazás folytatásával méltó emléket állított az Írónő ennek a történetnek, ezeknél a részeknél teljesen összetörtem, de közben boldog is voltam. Az elejétől kezdve éreztem, hogy hatással lesz ez a történet, nem tévedtem, minden egyes érzelmet átéltem, amit nem sajnálok, volt amikor sírtam, majd nevetem, és végül újra könnyeztem.

"Boldoggá teszel...
Kivételesé teszel...
Jóvá teszel..."


Nagyon örülök, hogy megismertem ezt a könyvet, és ennek a két fiatalnak a történetét. Csodás érzelmeknek voltam tanú, és ráébresztett arra, hogy mindig figyeljünk oda a barátainkra, és az ismerőseinkre, és bizonyosodjunk meg róla, hogy jól vannak, és nem csak úgy mondják megnyugtatás képen. Egy tanács így a végére, tudom elcsépeltnek fog hangzani, de ne temessétek magatokba a problémákat, mert az nem jó se a lelkünknek, se a közeli hozzátartozóinknak. Ne néma sikollyal várjunk, kiabáljunk hangosan!



Kedvenc jelenetem:
Az első meleg napon történt események
Kedvenc szereplőm: Finch, Violet
Kinek ajánlom: Mindazoknak akik elégé erősnek érzik lelkileg magukat egy ilyen szívfájdítóan szépen megírt történethez.
Értékelésem: Nem is tudnék rá mást adni mint 5 post it :)

Érdekesség: Interjú fordítás :)

" Igen - mondom -, azt hiszem, jól vagyok."

A Veled minden hely ragyogó elküldöd a karaktereidet (Finch és Violet) egy
utazásra, hogy felfedezzék Indiana-t. Én ténylegesen itt élek, így nagyon szerettem, ahogy megalkottad ezt. Valósak voltak ezek a célállomások, és ha igen, akkor meglátogattad őket?
Az össze hely, ahova eljutottak valós, kivéve a bookmobile park. (De annyira szeretném, hogy létezzen!) Indiana-ban nőttem fel, de nem látogattam meg minden helyet, csak a könyv megírása után. Áprilisban utaztam Kaliforniából (ahol most élek) a producerekkel és a rendezővel, hogy megnézzük a helyszíneket, ahol láttuk a World’s Biggest Ball of Paint, a Blue Hole, Gravity Hill, az Ultraviolet Apocalypse, a Taylor Prayer Chapel, Hoosier Hill, a Purina Tornyot a szülővárosomban, Rochmond-ban és még a gimnáziumom harangtornyát is, ahova Finch és Violet találkozását képzeltem el.

Mentális betegségről írsz a könyvben, konkrétan a bipoláris zavarról. Mint olyan, aki személyesen ismer ilyen betegségben szenvedőt, te nagyon valósan ábrázolod mániákus epizódokat Finch-nél. Mi inspirált, hogy erről írjál és milyen visszajelzést kaptál a gyerekeidről, miután elolvasták?
Évekkel ezelőtt szerettem egy valóságos Finch-et és ő bipoláris volt. Tanúja voltam a szárnyalásainak és a mélypontjainak, az ébrenlétnek és az álmosságnak és láttam, hogy minden nap harcban van a világgal és önmagával. Azt is láttam, hogy milyen vicces tud lenni és milyen vibrálóan él. Ismerve őt, első kézből megtapasztaltam a megbélyegzést és rájöttem, hogy eléggé biztonságban kell érezniük az embereknek magukat, hogy azt mondják: „Problémám van. Segítségre van szükségem.” Ha nem beszélünk az öngyilkosságról vagy a depresszióról vagy a mentális betegségről, hogyan várhatjuk el másoktól, hogy segítsenek, amikor a legnagyobb szükség van rá?
A veled minden hely „tanulsága” érzelmes és nyomasztó, de nem is vártam, hogy ennyire az lesz. A legtöbb olvasótól azt hallom, hogy ez a könyv mentette meg az életét kisebb vagy nagyobb mértékben. Megköszönték, hogy emlékeztettem őket arra, hogy valaki van mellettük és nincsenek egyedül. De arról is írnak, hogy Finch-nek vagy Violet-nek látják magukat és ettől érzik, hogy a világon tényleg vannak napos helyek, nem számít milyen sötétnek látszanak.

A Veled minden hely ragyogó mozi vászonra kerül Elle Fanning főszereplésével. Hogyan készül a könyvből film és melyik jelenetet várod legjobban nagy képernyőn?
Nagyon izgatott vagyok! Megkértek, hogy én írjam a forgatókönyvet, amin épp dolgozok, és izgatott vagyok és megtisztelve érzem magam ezért a lehetőségért. Legjobban azt várom, amikor Finch az út szélén hagyja a kocsiját, mert nem megy elég gyorsan, és ahogy fut áthalad egy óvodán, ahol virágokat gyűjt Violet-nek.

Azt olvastam, hogy mindössze hat hete vett igénybe, hogy megalkosd a Veled minden hely ragyogót. Ez olyan hihetetlen bravúr! Szerintem miért sikerült ilyen gyorsan megcsinálni?
Mert ez egy olyan történet volt, amit már régóta magamban hordoztam, és a szívemből jött.

Sok különböző műfajt használsz íróként, de ez az első ifjúsági regényed. Van olyan műfaj, amit legjobban szeretsz és mit szerettél az ifjúsági regény írásában a többihez képest?
Legjobban ezt szeretem. Ahogy az egyik olvasó fogalmazott: „Jennifer Niven azt hiszi 18”, amit hatalmas bóknak veszek. Otthon érzem magam ebben a narrálásban, és imádom, hogy mi történhet ebben a műfajban – az egyik legbátrabb, legvakmerőbb témákat vizsgálják és szerintem ez fantasztikus. A YA nem ismer félelmet és a YA olvasók szenvedélyesebbek és telhetetlenek.

forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése