2016. 03. 11.

Soman Chainani: Jók és rosszak iskolája (Jók és rosszak iskolája 1.)

Író: Soman Chainani
Cím: Jók és rosszak iskolája
Sorozat: Jók és rosszak iskolája 1.

Kiadó: Twister Media
Kiadás éve:
 2015.
Terjedelem:
  584 oldal
Fülszöveg:

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

"Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet."


Belecsöppentünk egy mesékkel átszőtt világba. Nem ez az első könyv, ami a „régi” meséket használja fel és új történetet épít fel belőlük. Ez egy jó vagy rossz próbálkozás volt? Esetleg sablonos maradt?
P:
Sophie és Agatha falujából rendszeresen eltűnik 2 gyerek, akik vélhetően egy iskolába kerülnek, ahol felkészülnek arra, hogy a saját meséjük részesei lehessenek. Ez az ötlet megtetszett, ezért mertem bátran elkezdeni a könyvet. A legelső meglepetés ott ért (mivel nem olvasok fülszöveget :D), hogy a két lány a vártakkal ellentétben nem a „megfelelő” iskolába kerültek. Sophie egész életében arra készült, hogy hercegnő legyen, most mégis a
forrás
Rosszak intézményébe szállították. Agatha kezdetben csak sodródik az árral, követte barátnőjét, de idővel ő is egyre jobban érzi magát, még ha folyamatosan azon is mesterkednek, hogy kijavítsák a cserét és főleg, hogy haza tudja vinni barátnőjét. Ezek a momentumok határozzák meg a cselekményt és nagyrészt sok izgalmas eseményt is kaptunk. A stílus, úgy érzem, még nem teljesen kiforrott. Az írónak (ha jól néztem) első regénye, és még van hova fejlődjön. Túl sok mindent akart belezsúfolni egy történetbe, voltak elhagyható részek. Nem gondoltam, hogy ez a sok eseményt olyan befejezés követi, amilyet kaptunk. Ez is azt bizonyítja nálam, hogy az elgondolás, a kitalált világ nagyon érdekes és lehet szeretni. De nagyon szeretném, ha még az „apró” problémák, amiket éreztem lemorzsolódnának a folytatásban. :) Elsőre nem volt rossz, csak nem is volt tökéletes.
:)
I: Egy újabb érdekes "újítást" kaptunk a mesék világából. A jó és a rossz harca a tündérmesékben mindig is kiéleződik, ez itt sem volt másképp. Az alap ötlet a fülszöveg alapján nagyon tetszett, és kíváncsian vártam, hogy milyen fordulatokkal, és szereplőket fogok megismerni a történet folyamán. Sok kalandban volt részünk szereplőinkkel együtt, Újabb részleteket tudhattunk meg milyen jónak és gonosznak lenni. Tetszettek a tanórák, és a környezet, ahova szereplőinket helyezte az Író. Itt is bebizonyosodik ne a látszat alapján vonjunk le következtetéseket másokról, lehet valaki szép külsőleg, de a lelke belül gonosz, és sötét. Egy nem annyira előnyös kinézetű ember lelke is lehet gyönyörű, csak jobban meg kell ismernünk a másikat, és az álarcok alá kell látnunk :)


"A boszorkányoknak nincs saját meséjük."

A könyv elég hosszúra sikerült, végig fenn tudta tartani az érdeklődésünket?
Sophie (forrás)
P: Elég hullámzóak voltak az érzéseim az olvasás közben, de azért általában el tudta feledtetni a jó a rosszat. A vastagsága igazán eseménydús cselekményt sejtetett, ami sajnos csak részben teljesült. Többször éreztem úgy, hogy ellaposodott a történet, de nem sokkal később már azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni a könyvet, mert újabb érdekes fejezet következett. És ezek miatt sokkal inkább tetszett ez a regény, mint nem tetszett, de zavartak dolgok. Igazából, ha egy kicsit érettem lesz az egész és a később említésre kerülő Sophie levetkőzi énjének rosszabb tulajdonságait, kicsit alázatosabb lesz, akkor biztos teljesen levesz a lábamról ez a világ. Nagyon várom, hogy miként folytatódik a kalandjuk.
I: Be kell vallanom a vastagsága először nem ijesztett meg, sőt örültem is neki. majd, ahogy haladtam a történettel, már máshogy éreztem. Nem tudta felkelteni az érdeklődésemet mindig, sokszor éreztem túlzó, vagy unalmas részeket. Sophie viselkedése kicsapta nálam a biztosítékot, és nem igazán vett rá arra, hogy haladjak az olvasásával. Szerencsére, nem adtam fel, és a végén történt izgalmas cselekmények újra meghozták a kedvem az olvasáshoz, sőt, a folytatást is nagyon várom :)


"Sophie egész életében arra várt, hogy végre elrabolják."
 

Sophie és Agatha barátnők, de tulajdonképpen mindenben különböznek. Sophie egész életében arra készült, hogy hercegnő lesz és eljön érte a szőke herceg, mégis a Rosszak iskolájába került, nehezen dolgozza fel a helyzetet. Együtt tudtunk vele érezni és úgy a karakteréről mit tudnánk mondani?
P: Lehet nem lett volna az igazi a könyv, ha Sophie nem olyan, amilyen, de engem rendkívül idegesített. :S Próbál jó úton haladni, de az önzősége mindig eltéríti arról. Kihasznál mindenkit maga körül és úgy mindenestül jajj. :S A könyvet viszont fel tudta dobni a jelenléte, mert érdekes fordulatokat köszönhetünk neki, csak maga a lány, olyan, hogy nem lehet elviselni. :) Ahogy fentebb is írtam én nagyon szurkolok, hogy hatalmas jellemfejlődésen essen át és akkor már nem lesz semmi gond. :)  Sőt jó is, hogy van hova fejlődnie, mert még van két kötet és milyen öröm lesz nézni, hogy Sophie mennyit változott. :)
I: Egy kicsit se tudtam megkedvelni Sophie-t. Annyira el volt magával telve, a személyisége pedig borzalmas. Nem az a szőke tündi-bündi hercegnő, mint aminek hiszi magát. Önző, és nagyon felszínes, a mások kihasználásáért pedig csillagot érdemel. Az ő hatása miatt, voltam úgy, hogy pár napig elő se vettem a könyvet, mert ki kellett pihennem magam egyes részei után :S Az biztos, ő az a lány, akit nem szívesen ismernék meg élőben. Nagyon kíváncsi vagyok hova fejlődik, vagy hova süllyed le a karaktere. 


"Míg a Végestelenek szerelemről és boldogságról álmodtak, a Végességesek a magány és a hatalom világára vágytak."  

Agatha a csendes, visszahúzódó lány kerül a Jók iskolájába. Egy percig se maradna, ha tehetné, de egyre inkább részese lesz az egész világnak. Őt szerettük jobban vagy Sophie-t?
P: Sophie-val ellentétben Agatha egy rendkívül kedves, szerethető hősnő. A külsőségek alapján nem fogadják be maguk közé, pedig valószínűleg neki van a legkedvesebb jelleme a
Agatha (forrás)
Jók között is. A negatívumok mellett is igyekszik végig kitartania barátnője mellett, önzetlenül segíti, ahol csak tudja. Kényszerből van az iskolában, de próbálja a legjobbat kihozni a helyzetből, és szorgalmasan tanul, ezzel egyre tehetségesebb diákká válik. És nagyon érdekes, hogy pont ő tud ennyire kiemelkedni, hiszen nem is lehetett kinézni belőle. Őt nagyon szerettem. :)
I: Mindenképpen Agatha volt a kedvencem. Az ő részeit szerettem. Kényszerként éli meg az iskolába kerülést, de mégis próbál a legjobban teljesíteni. Ő az a lány, akinek bele tudjuk képzelni magunkat a helyzetébe. A rút kiskacsa, aki bekerült a szépséges hattyúk közé. Nem találja a helyét, ami teljesen érthető, mivel még ő is elhiszi magáról, hogy nem a jók közé való. Jó volt végig követni az ő útját, elfogadta, sőt el is hitte magáról, hogy ő nem rossz. Sophie nem érdemelte meg őt, és szerencsére Agatha szeme is kezd felnyílni. Ő miatta szeretném el olvasni igazán a folytatást. nagyon örültem a fejlődésnek, és remélem elnyeri a méltó boldogságát a folytatások folyamán :)


"...akármi is történik, van választásod. – jegyezte meg Sophie halkan, szinte kedvesen. – Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

Elég szerves része a történetnek Tedros herceg is. Szurkoltunk, hogy megtalálja a hercegnőjét?
P: Minden herceg a saját hercegnőjét keresi, itt még inkább fontos feladat, mert a jövőjük is ettől függ. Mindenki a legszebbet, legkedvesebbet, legokosabbat keresi, de ennyi Jó között a legtöbb diáknak nincs problémája a választással. Tedros apja hibájából tanulva, nem szeretne és nem tud csak úgy egyszerűen választani. Nagyon érdekesek voltak azok a feladatok, ahol
Tedros (forrás)
arra kellett ráérezniük, hogy melyik hercegnő áll hozzájuk legközelebb. Még az ő
személyisége is fejlődhet kicsit, mert számára is nagyon fontosak a külsőségek és a látszat könnyedén be tudja csapni. Sophie mellett szeretném, ha ő is eljutna arra a szintre, ahol már csak a szívére hallgat. :)
I: A szerelmi "szál" nagyon érdekes alakult ebben a történetben. A hercegeknek, és hercegnőknek meg kell találniuk igaz szerelmüket. Ez próbák és gyakorlások során derül majd ki. Izgultam, és néha jókat nevettem egyes helyzeteken. Tedros az elején szimpatikus volt számomra, később már nem tudtam 100%-ban mellette állni. Felszínes, és ő is a külső alapján lát mindent. Ő az a "szőke herceg", aki szeretne apja nyomdokaiba lépni, és még annál is jobban teljesíteni. Vívódásait is meg lehet érteni, a sors, és a  gondolatai nem igazán egyeznek. Nagyon kíváncsi vagyok végül ki mellett találja meg önmagát :)


Kedvenc jelenetem:

P: Amikor Agatha végre szépnek látja magát. :)
I: Egyet értek Perpetuaval, nekem is ez volt  a kedvenc részem :)
Kedvenc szereplőm:
P:  Agatha
I: Agatha

Kinek ajánlom:
P: A Harry Potter könyvekhez hasonló, varázslókkal, boszorkányokkal és leginkább iskolai viszályokkal teli ifjúsági regényt kedvelőknek.

I: A mesék kedvelőinek mindenképpen.
Értékelésem:
P: A viszonyunk hullámzó volt, de a jó részek miatt végül 4 csótányt tudok rá adni.
I: Sajnos nem tudott, most még annyira magával ragadni a történet, így tőlem most 3,5 hercegnőt kap.


És itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük a Twister Media kiadónak, hogy újra megköszönjük a lehetőséget, hogy elolvashattuk ez a remek sorozatkezdő részt.  :)

ÉrdekességA következő részhez tartozó kedvcsináló videót, lejátszási listát és interjú részleteket is hoztunk nektek. :)



T: Azoknak, akik újak a Jók és Rosszak Iskolájának világában, tudnál nekünk
forrás
adni egy útmutatót a mintegy 140 karakterről, ami remélhetőleg olvasásra csábítana? Nem ígérem, hogy akkor nem lopnám el és használnám
. :D

S:
Istenem. Akár már haiku-t is írhatnék. Mit szólsz helyette ehhez:
Egy hercegnő. Egy boszorkány.
Két barát a Jók és a Rosszak közül.
Mindaddig, míg össze nem vesznek.


T:
A könyvet közepes fikciónak minősítik, de imádtam azt a tény a Jók és Rosszak Iskolájában, hogy Sophie és Agatha tényleges kora sose derült ki. Annyit kimondtak, hogy Gavaldon-ból a gyerekeket 12 és 16 éves koruk között választják ki és viszik el. Kérlek mesélj, miért döntöttél úgy, hogy nem mondod el a konkrét korokat!?

S:
Te egy gondos olvasó vagy, aki észrevette, hogy a kor nem derült ki.
Van elég sok online csevegés és értékelés arról, hogy nem megfelelő, hogy 12 évesek a karakterek.. Néhányan azt látják, amit látni akarnak, ugye?
Arra, hogy miért, egyszerű a választ. A mesékben sose derül ki a karakterek életkora. Még a Disney mesékben sem (hány éves Belle? 14? 25?) Mert az igazat megvallva, nem is számít Sophie és agatha kora. A tapasztalataikról szól – és hogy hány évesnek hisszük őket. Igaz, figyelni kell a harmadik könyvet. A kor központi kérdés lesz.
forrás


T:
Valahol máshol azt olvastam, hogy a trilógia könyvei a Jó és Gonosz harcáról szólnak, a nemek harcáról és a fiatalság az öregséggel szemben. Van valami üzenet, amit ezeken a témákon keresztül próbálsz átadni?

S:
Jó. Rossz. Fiúk. Lányok. Fiatalok. Öregek. Ezek túl nyilvánvalónak tűnnek. De a fény felé akarok őket fordítani, összezavarni őket és szétszórni őket – mert ezek csak szavak, és mi fektetünk sok energiát a jelentésükbe. Úgy értem, nemrég a serdülőkor még nem volt nagy dolog. A 14 vagy 15 évesek felnőtté váltak és várták, hogy dolgozni menjenek.
Szóval igen. Szóval én a szürkének több, mint 50 árnyalatát találtam meg itt.
Q: Melyik mesebeli gonoszt nem akartad soha átreformálni és miért?
S: Demónát, mert szeretem, hogy ennyire nyugodt. Annyira tekintélyt parancsoló, hogy még a hangját se kell soha felemelnie. A Demóna film épp most jött ki és azok, akik már látták értik mire is gondolok tulajdonképpen. Nem vagyok rajongója a gonosz történetek megváltoztatásának, hogy esetleg túléljék a végén - mert meghamisítani az eredeti
forrás
történetet. Inkább a meglévő kerettel dolgozok az új verzióknál.

Q: Ha lenne egy mágikus tárgyad bármelyik tündérmeséből (varázstükör, üvegcipő, mérgezett alma...) melyiket választanád és miért?
S: Tündérkeresztanya varázspálcáját. Mindig akartam egyet, mert annyira finom mégis erőteljes.

Q: Melyik mesebeli utazási módot akarnád kipróbálni? (tökhintó, 7 mérföldes csizma, repülő szőnyeg...)
S: Ez egy nehéz kérdés. Elég sokról kiderül, hogy megbízhatatlan, vagy van valami kellemetlenség vele. Igaz a 12 táncoló cipellőben lévő egyik hajó szórakoztató lenne, ha más nem azért, mert a végcél egy titkos kastély, ahol mindenki táncol egész éjszaka és imádok táncolni. Hajlok arra, hogy a turné egyik állomásán kihagyjuk a beszélgetést és csak táncolunk.

Q: Sárkány vagy kraken?
S: Kraken. Semmi sárkány. Soha. Annyira túlcsépelt. Ha bármiben sárkányt kéne használnom, megölne.

Q: Hableány vagy hercegnő?
S: Hableány, mert a Disney hercegnők mindig rózsaszínbe fordulnak és van valami kétértelmű és veszélyes a sellőkben.

Q: Azt hallottam, hogy megvásárolták a filmes jogokat.
S: Én az Universal-nak írom a fordítókönyvet Malia Scotch marmo-val (a Hook írójával). A film nagyon más lesz, mint a könyv.  Az csak egy dolog, hogy túl sok történés van a könyvben egy kétórás filmhez. Másrészről a szó szerinti adaptáció nagyon sivár és unalmas. Nagyon érdekel, hogy új módját találjam Sophie és Agatha történetének, hogy új élményt adjon azoknak is, akik szerették a könyvet.

(2017-re várható, ha minden igaz a film.) Forrás  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése