2016. 04. 07.

Amanda Stevens: Sírkertek királynője sorozat

Író: Amanda Stevens
Cím: Örök kísértés
Sorozat: Sírkertek királynője 1.

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve:
 2013.
Terjedelem:
  366 oldal
Fülszöveg:

A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.
John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.
A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…

„Kilencévesen láttam először kísértetet.

A napokban jelent meg Amanda Stevens Sírkertek királynője sorozatnák negyedik kötete. Ennek apropójából gondoltam, hogy írok egy összefoglalót az első részekről, hiszen nagyon szerettem őket és nagyon szurkolok, hogy a kiadó elhozza hozzánk a legújabb kötetet is. 

„Hamar elhervad a rózsa 
A földi bajoktól megszabadul 
És nyugszik örök nyugalomban.

Az biztos, hogy nem siettem el az olvasást, jóval az Örök kísértés megjelenése után fogtam vele, mert kicsit féltem tőle, bár nem tudnám megmagyarázni miért. A sorozat meg van fűszerezve egy kis vagy inkább jó sok paranormális jelenséggel és persze a számomra elengedhetetlen romantikus szál se hiányzik, tehát abszolút nekem való és olvasás után már teljesen be is látom. Az első részben megismerjük Amelia Gray-t, a temetőrestaurátort, ám egyből kiderül az is, hogy nem egy hétköznapi nő, hiszen másokkal ellentétben ő látja a halottak lelkét. Már kiskorában belenevelte apja, hogyan zárja ki őket az életéből azzal, hogy nem vesz róluk tudomást és megtanította a szükséges óvintézkedésekre. Egyáltalán nem volt lapos a kezdőkötet, mert már most sok információt kaptunk az Írónőtől és még a jövőre vonatkozóan is elcsepegtetett pár információ morzsát.

„Nem is sejtette, mi megy végbe bennem, milyen csata dúl a lelkemben. Nem is sejtette, hogy bizony elrabolta a lelkem nyugalmát.

Amelia (Forrás)
Amelia épp egy temető rendbetételén dolgozik (ki gondolta volna :D ), de szakértőként kikérik a véleményét egy gyilkossági ügyben is. Itt ismerkedik meg a titokzatos John Devlin nyomozóval, aki az első pillanattól vonzza a nőt. Ám van egy kis bökkenő, a férfit folyamatosan követi elhunyt felesége és kislánya szelleme és Amelia az ilyen embereket messzire kerüli általában. A férfiben is felizzik a vágy, de ő még nem áll készen a továbblépésre, hiába történt már sok évvel ezelőtt az őt kísértő baleset. A szituációból adódik, hogy nem várjunk még hatalmas szerelmes jeleneteket, de tagadhatatlanul már itt izzik közöttük a levegő. A gyilkosság ügye a hangsúlyosabb történetszál. Ezt nagyon élveztem. Tartogatott meglepetéseket, hiszen sok potenciális gyilkos jelöltet vonultatott fel nekünk az Írónő, így nehezen tettem le a voksomat, amikor azon agyaltam, hogy szerintem ki a tettes. Ez teljesen lekötötte a figyelmemet, mert én is igyekeztem Amelia-val együtt megfejteni a rejtvényt.

„– Nem minden temető hátborzongató. Sőt. A legtöbb csodaszép.

Megismerve a hősnőt, nekem egyből a True Blood főszereplője Sookie jutott eszembe. Szerintem hasonló módon „mesélték” a történetet és hasonló kicsit a személyiségük is. Hamar meg is kedveltem a talpraesett restaurátort. Devlin-nel nagyon jó páros lehetnek és remélem, hogy később több időd fognak együtt tölteni. Egyedül a legvégével volt pici problémám. A kérdéseinkre rendre választ kaptunk, de nyúlfarknyi volt a lezárás. Majdhogynem összecsapottnak is mondhatnám. :( Viszont nem veszített ezzel olyan sokat a könyv értéke, hogy ne várnám a folytatást.


„Idővel minden titok borzalmas teherré válik.

A második részt később tudtam elkezdeni, mint terveztem, pedig tényleg vártam a folytatást és utólag verem is a fejem a falba, mert fantasztikus történetet kaptam. Sok megválaszolatlan kérdés maradt hátra, és ez a könyv még több rejtélyt tárt elénk. Visszatekintve már mind a három részre, határozottan a Birodalom sikerült legjobban.

„A harag olyan, mint a babona. Tudjuk, hogy nincs értelme, mégis ragaszkodunk hozzá.

Amelia-t nagyon összezavarták Devlin iránti érzelmei, ezért környezetváltozásra vágyik. Éppen kapóra jön az új megbízás, ami Asher Falls kicsiny városába szólítja. Mindenkinél olvastam és én is féltem, hogy a történet kárára válik a nyomozó hiánya, de az Írónő tökéletesen kárpótolt minket. Már az utazás során megismerkedik Amelia Thane-nel, aki törzsgyökeres Asher Falls-i lakos, azonnal felizzott közöttük a levegő, és hiába hiányoltam Devlin-t, majdnem teljesen meg tudtam róla feledkezni, mert ez a férfi is magával ragadt. Restaurátorunkat úgy tűnik, csak az ennyire titokzatos múlttal rendelkező emberek vonzzák, mert természetesen Thane-ről is sok minden kiderül, amire nem számíthattunk. A város legbefolyásosabb családjának a tagja és megtanulhattuk már akár könyvekből, akár a filmekből, hogy a nagy vagyon mögött általában sok rejtegetni való is akadhat.

„Nehéz elengedni a múlt szellemeit, ha ők nem akarnak menni.

Thane (Forrás)
Amelia igazán gyakorlatias, talpraesett nő, hiába áll ilyen rendhagyó kapcsolatban a túlvilággal, mégis próbál két lábbal a földön járni. Ebben a részben talán még közelebb került hozzám. A történet sokkal izgalmasabb volt, igazán rejtélyes és kicsit még hátborzongató is ennek a városnak a légköre. Rengeteg titok lengi körül a lakókat és nagyon nehéz volt kiismerni, hogy ki a barát és ki az ellenség. Egy ilyen kicsiny közösség nem örül az idegeneknek. Amelia-t is csak kevesen fogadják szeretettel, a legtöbben ellenségesen viszonyulnak hozzá. A nő próbálja figyelmen kívül is hagyni őket, főleg, hogy el van foglalva a saját dolgával, problémájával. Az itteni nyomozás, sokkal érdekesebb, titokzatosabb, mint az Örök kísértésben.

„A legerősebb kötelék a vér és a föld. Mindkettő állandó. A szerelem mulandó.”

Amelia távol az otthoni gondoktól lehetőséget kap arra, hogy magában mélyedjen, jobban megismerje magát. Ráadásként még a saját múltjának egy nagy darabjáról is lehullott a lepel. Az első részben még nem igazán volt erre utalás, vagy csak nagyon halvány és most már nagyon érdekel, hogy rendeződik-e a sorsa. Érdekes, hogy el akart menekülni a gondjai elől és itt csak újabb nehézségek kerültek az útjába és még inkább bonyolódni kezdett az élete.

„Honnan tudnád, hogy ki vagy, ha azt se tudod, honnan jöttél”

A Prófétának úgy kezdtem neki, hogy azt hittem ez a sorozat lezárása, hiszen trilógiának gondoltam. Az elolvasás után kezdtem kicsit kutakodni, mert nagyon lezáratlannak éreztem és akkor derült csak ki számomra, hogy bizony még várhatom a folytatást. A második rész után nem tagadom, jobb történetre számítottam, de ennek ellenére ez is érdekes rész volt.

„Valami már napok óta követett.

Miután Amelia befejezte az Asher Falls-i temető felújítását, nem volt más választása, újra szembe kellett néznie a Charleston-ban hagyott gondjaival és természetesen újra felbukkant Devlin is. Már az első rész óta mindenki azért szurkol, hogy úgy igazán egymásra találjanak és arra számítottam, hogy ennyi várakozás után ez lesz most a könyv központi momentuma. Mondhatni, csalódnom kellett, mert most is ugyanolyan mellékszálként funkcionált, mint az első részben. A szenvedély nem tűnt el, továbbra is lángol közöttük és szerettem is a közös jeleneteiket, de határozottan többet vártam ettől a résztől.


„A mágia lehet világos és sötét. Attól függ, kiben bízik. Figyelje a jeleket, kislány. Emlékezzen az időre!
John Devlin (Forrás)

Ha a románcuk nem is, de maga Devlin a könyv középpontjába került, mert a mostani nyomozás, rejtvény hozzá kapcsolódott és emiatt szerettem igazán ezt a részt, mert ez nagyon fordulatos volt. Már az első kötetben kiderült, hogy a nyomozót árnyékként követi kislánya és felesége, Mariama szelleme. Haláluk körülményei viszont elég homályosak voltak. Most közelebbről megismertük a nőt, akik nagyon érdekes karakter, kíváncsi lettem volna egy olyan verzióra, ahol életben van, és úgy borzolja a kedélyeket. Az ügy apropója pedig az, hogy egy szellem kéri meg Amelia-t, hogy segítsen kideríteni, hogyan vesztette életét és a szálak szép lassan összeérnek. A megoldás teljesen letaglózott, a csavarra egyáltalán nem gondoltam, abszolút megvezetett az írónő.

„– Ami most vagy, az voltam én valaha – felelte. – Ami most vagyok, az leszel te egyszer.

A harmadik résznél nagyon sérelmeztem, hogy az előző kötetben kiderült titok Amelia-ról, nem kapott nagyobb szerepet. Vártam, hogy kezdünk valamit ezekkel az új infókkal, de sajnos semmi. Éppen emiatt vagyok kíváncsi a folytatásra. Restaurátorunkra még nagy feladatok várnak és ezzel még kezdeni kell valamit, nem lehet függőben hagyni a dolgot.

„Ha egy ház képes megőrizni a korábbi lakosok érzéseit, akkor egy hely is magába zárhatja a sikolyokat.


Kedvenc jelenetem: Huh, három könyvből elég nehéz egy jelenetet kiragadni, úgyhogy most ezt ki is hagyom. :)
Kedvenc szereplőm: Amelia
Kinek ajánlom: Akinek hiányoznak az izgalmas paranormális sorozatok.
Értékelésem: Ha az egész sorozatot nézem, akkor 4,5 sírkövet tudok adni, de lebontva az első és a harmadik rész volt 4,5 sírköves, a második viszont megérdemelte az 5-öt is. :)




Érdekesség: Nem régen jelent meg a sorozat negyedik kötete és egy interjút is hoztam nektek.

Író: Amanda Stevens
Cím: The Visitor
Sorozat: Sírkertek Királynője 4.
Műfaj: paranormális
Megjelenés: 2016.03.29.
Fülszöveg: 
A nevem Amelia Gray. Én vagyok a Sírkertek Királynője.
Elhagyatott és elhanyagolt temetők restaurálása a szakmám, de kezdem azt hinni, hogy az igazi hivatásom a halottak rejtélyeinek megfejtése. A legenda szerint a Kroll temető egy kirakó, amit még senki se volt képes megoldani. Több, mint fél évszázada, a választ rejtve van, csupán furcsa feliratok és bonyolult metszetek láthatóak. Ennek az apró rejtélynek a feltárása szörnyű árat követelhet.

Évekkel Ezra Kroll tanítványainak tömeges halála után, a lelkük nyugtalan a hazugságok miatt, csapdába estek a Kroll temetőben, várják, hogy kiszabadítsa őket valaki, aki elég erős és okos, hogy megoldja a rejtélyt. Valamiért, én ebbe a temetőbe kerültem az élők és hallottak miatt. Minden nyom, amit követtem, közelebb visz egy váratlan gyilkoshoz és a sorshoz, ami veszélyezteti józan eszemet, és a jövőmet szerelmemmel, John Devlinnel.

Író: Amanda Stevens
Cím: The Sinner
Sorozat: Sírkertek Királynője 5.
Műfaj: paranormális
Megjelenés: 2016.09.27.
Fülszöveg: 
Egy élő szellem vagyok, egy vándor, aki keresi a célját és a helyét az életben…
Temető restaurálás a szakmám, de halott látó is vagyok, elhunyt emberek halálának ügyében szoktam nyomozni. Ha megoldom a rejtélyeket, akkor hagynak békén.
Azért jöttem a Seven Gates Temetőbe, hogy meggyógyítsam összetört szívemet, de nehezen találom a békét… a szellemek itt se hagynak egyedül. Amikor egy fiatal nő testét fedezik fel bezárva egy sírba, én már tudom, hogy ezért kellett ide jönnöm. Csak én leplezhetem le a gyilkost. Meg akarok bízni a kirendelt nyomozóban, aki ugyanolyan halott látó, mint én. De hogy bízzak meg bárkiben, ha a természetfeletti erők minden gondolatomat manipulálják? Amikor a valóság mindig változik? És amikor az egyetlen ember, akiről azt hittem, hogy megbízhatok benne, ördögi idegenné változik?

Mindig ott láttam Amelia-t, ahol most van vagy más irányban is gondolkodtál korábban?
Amelia lényegében ugyanaz, de határozottan más irányba tart. Kell is neki. Az Örök kísértésben, megszegi a szabályait, amikre eddig nagyon ügyelt, hogy ne érintkezzen szellemekkel és most szenved a következmények miatt. A Birodalomban és a Prófétában láthatták az olvasók, hogy mivel jár, a bizonyos szellemek kapcsolatba lépnek Amelia-val. Most egyre több titokra derül fény, kezd rájönni, hogy azok a szabályok nem csak a szellemektől tartották biztonságban, de a családi örökségtől is.
Van egy rész a Visitor-ban, ami összegzi a harcát:
„… ahogy Apó egyre több titkára derült fény, kezdtem gyanakodni, hogy az örökségem több annál, hogy szellemeket látok. Halva születtem egy halott anyából. A nagymamám visszahúzott a másvilágról, azzal, hogy levágta az arcomon lévő fátylat és levegőt erőltetett a fejletlen tüdőmbe, és most néha úgy érzem, egyik világhoz se tartozom. Élő szellem vagyok, egy vándor, aki keresi a célját és a helyét az életben. De minden új felfedezés, minden megszegett szabály közelebb visz a hivatásomhoz.”

Van számunkra valamilyen új és érdekes temetői tényed?
Már kutatok a hatodik könyv, az Awakening-hez a történelemben és a gyermek temetkezési hagyományokban. A könyv felvetése egy fénykép alapján jött, egy emlékműn egy régimódi kisbaba faragványt láttam, halotti maszkkal az arcán. A legutóbbi Charleston-t kirándulásomkor, a Magnolia Temetőt is meglátogattam, hogy a hozzá tartozó személyt is megnézzem, mert a képen nem látszott igazán.
Rájöttem, hogy a viktoriánus korban előszeretettel hasonlították a halált az alváshoz és a pihenéshez, hogy enyhítsék annak valóságát. Amelia így beszél róla:
„… vidéki temetőket eredetileg úgy tervezték, mint a parkokat, ahol a családok összegyűlhetnek a gyerekekkel. Piknikre készülhettek és egész nap pihenhettek és csodálhatták a szobrokat. Ilyen környezetben az alváshoz hasonlítva a fiatalok is jobban be tudták fogadni a dolgot. És, természetesen, a gyászoló szülőknek is könnyebb arra gondolni, hogy az alvás után a feltámadást jön.”

Van kedvenc sírköved?
Az előbb említett a kedvencem a Magnolia Temetőben, mindenképp érdemes meglátogatni, ha valaki Charleston közelében jár. A szobrok és a mauzóleumok lélegzetelállítóan gyönyörűek. Bár, Charleston-ban még mindig az Unitárius Temető.

Kedvenc temetőhöz kapcsolódó dolgod?
A labirintusok régen kiemelkedően jellemzőek voltak a temetők bejáratánál és Amelia is rábukkan egyre a Visitor-ban. A legendák szerint, az útvesztő megakadályozza a nyughatatlan lelkeket, hogy elhagyják a temetőt, mert ők csak egyenes vonalban tudnak haladni. Japánban küszöböket helyeznek el a temetőkben, mert a szellemek nem tudják átlépni azokat.

Kérlek, mesélj kicsit a Visitor-ról…
Sok minden történik ebben a könyvben, de szerintem a fülszöveg foglalja leginkább össze. * ez fentebb olvasható *
Forrás



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése