2016. 05. 27.

C. J. Roberts: Epilógus

Író: C. J. Roberts
Cím: Epilógus
Sorozat: A sötét páros 3.

Kiadó: Könyvmolyképző 
Kiadás éve:
 2015.
Terjedelem:
  232 oldal
Fülszöveg:

Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.


„Tudom, hogy megérdemled a boldogságot. Tudom, hogy jobbat érdemelsz nálam. De önző vagyok. Akarlak. Eléggé akarlak ahhoz, hogy megpróbáljak jobb emberré válni.”

Ez a rész teljesen más, mint az első kettő. Miben változott meg?
P: Az első részben Caleb elrabolta Olivia-t és elkezdte a kiképzését. A második részben Felipe házában durvább jeleneteknek lehettünk tanúi. De mindkét részben érződött, hogy nem csak Livvie táplál érzelmeket fogva tartója iránt, hanem Caleb páncélján is lyukat tudott ütni a fiatal lány. A Megigézve a sötétben kötet végén, láthattuk, hogy évekkel később újra
találkoznak és megkezdhetik közös életüket. Itt most részletesebben megismerhetjük ezeket a közös pillanatokat, ezeket a részleteket. Rázós könyvként kezdődött a történet, itt is akad bőven erotikus jelenet, de most az érzelmek kerültek az előtérbe. Ez egy finomabb sokkal inkább romantikus regény, de kellett ez a szép lezárás. :)
I: Sok rajongója van a sorozatnak, ami durvasága ellenére érthető számomra. Az első rész magával ragadt, és a folytatás még annál jobban sokkolt. A végén kaptunk egy új közös jövőbe való betekintést. Itt ebben a részben megismerjük szerelmük egy újabb történetét, megpróbáltatását. Sok mindent kell megbeszélniük, újra élniük, ezek kellenek ahhoz, hogy igazi párt alkothassanak a maguk módján :)

„A bennem tátongó üresség csak egy dolgot akart. Livvie-t követelte, miközben mohón marcangolt engem. A reményeimre, az álmaimra éhezett. Az arcvonásainak emlékére. A közös nevetésekre. „Enyém” – jelentette ki az üresség. Csak Livvie tehetett kerek egésszé, s amint erre rájöttem, nem tudtam leállni a keresésével.”

Azt már a Megigézve a sötétben végén megtudtuk, hogy végül egymásra talál a főszereplő párosunk, de a körülményeket még nem ismertük. Érdekes volt ez a rövid történet is?
P: Bár a kimenetel nem volt titok, ettől függetlenül tetszett és örültem, hogy megtudhattuk, miként találkoznak újra a szereplőink és miken mennek még keresztül a boldog közös életük elkezdéséig. Olivia nehezen, de igyekszik tovább lépni a múlton és új városban, új
Livvie (Forrás)
személyazonossággal próbál beilleszkedni a társadalomba. Ám Caleb-et nem képes elfelejteni, ezért nem is képes ellenállni neki, amikor egy nap megjelenik előtte. A férfi sokáig nyomozott utána, és hosszasan mérlegelte, hogy felfedje-e magát előtte vagy sétáljon tovább. Ám a vonzódás összeköti őket, és nem tudják elengedni egymást. Kaptunk sok könnyes, szerelemes vallomást, korábbi élménybeszámolókat, vicces és fülledt jeleneteket is, tehát úgy kb mindent. :)

I: Nekem tetszett, jó volt a durvább részek után egy kicsit könnyedebb hangvételű és tartalmú részt is olvasni. Az elején másra számítottam, de a végén egyet értettem az Írónővel. A szerelem sose könnyű, főleg akkor nem ha a kialakulása nem hétköznapinak mondható. Éreztük, és tudtuk, hogy egymásra találnak majd a végén, de egy kis félelem volt bennem ezzel kapcsolatban. Szerencsére kellemesen csalódtam, és újra el tudtak varázsolni a nem mindennapi történetükkel. Livvie érzései Caleb egy iránti érzései kibontakozhattak, és túl tudtak lépni a múltban elkövetett hibáikon!

„Úgy találtam rá a szerelemre, ahogy minden másra is, ami meghatároz engem: a saját szenvedésemen keresztül.”

Milyen Caleb és Livvie a „normál” életben?
P: Livvie számára maga a „normál” élet nem újdonság, de mégis nehéz visszarázódnia. Caleb megjelenéséig, már talált társaságot, ahova beilleszkedhet, de a barátai is csendes, visszahúzódó lányként jellemzik. Fogva tartója megjelenése viszont megváltoztatta,
Caleb (Forrás)
láthatóan kivirult, kinyílt, ebből is látszik, hogy szükségük van egymásra. Caleb viszont nem is ismeri az ilyen szabad életet. Fiatal korában rabszolga volt, azóta hiába volt Rafiq mellett, szabályozott volt minden lépése. Aranyos jeleneteket szült a próbálkozása a beilleszkedésre. :) Legjobban pedig az tetszett, hogy nem hagyják csak úgy a hátuk mögött a múltat, különleges alkalmakkor még fel-fel bukkan, nem vetkőzték le teljesen a szerepeket. :) Ennek a kötetnek az volt a célja, hogy a rajongók lelkét megnyugtassa azzal, hogy tényleg képesek együtt és boldogan élni a szereplőink. :)

I: Hozzák a formájukat :) A hétköznapi apró dolgoktól kezdve az újbóli "ismerkedésik", és a párkapcsolat mindennapjait éljük át velük együtt. Bár sejthető volt, hogy azért náluk minden kicsit másképpen alakul, pont ezért sok aranyos jelenetnek voltunk szemtanúi. Persze a vívódások sem maradhattak el. Két megtört lélek, akik nem tudnak egymás nélkül élni, ezért a maguk módján próbálnak túllépni a múlton, és esélyt adni szerelmüknek. Az erotikus részek is nagyon jól illeszkedtek a történethez, és újabb részletet adtak hozzá.

„Annyi minden történt már velem az életben, hogy elsírtam az összes könnyemet. Bennem már csak erő maradt.”

„A remény és a félelem két oldala ugyanannak az érmének.”

Valamit esetleg hiányoltunk?
P: Továbbra is reménykedtem, teljesen az utolsó pillanatig, hogy Caleb rabszolgaéveiről is olvashatunk részletesebben, de úgy tűnik, azt már sose ismerhetem meg. :D Ezen kívül viszont tényleg szerethető lezárásnak érzem az Epilógust, így most már nyugodt szívvel tudok elbúcsúzni a szereplőktől. :)
I: Én is kicsit többet szeretem volna Caleb múltjából, de ezen kívül igazán elégedett vagyok a lezárással :)

„Én nem vettelek rá, hogy szeress engem. Senki sem erőszakolhatja ki a szeretetet.”

„A szerelem nem mindig úgy kezdődik és végződik, ahogy mi szeretnénk.”

Kedvenc jelenetem:
P: Az újratalálkozás, amikor kiadják magukból a korábbi sérelmeket.
I: A szülinapi meglepi
Kedvenc szereplőm: 
P: Olivia és Caleb
I: Olivia és Caleb
Kinek ajánlom: 
P: Szerintem, aki elkezdte a sorozatot, már ezt a rövid szösszenetet se hagyja ki. :)
I: Az Írónő és a sorozat rajongóinak mindenképpen ajánlom :)
Értékelésem:
P: Hiányzott a párostól megszokott felállás és a rázós jelenetek, de 4,5 rémálmot ez is érdemel.
I: Érdekes volt "hétköznapi" párként megismerni őket, jó volt meg tudni, hogy is lettek végül boldogok ;) ezért teljes szívvel merek neki 4,5 szülinapot adni neki.



Érdekesség: Nem rég derült ki, hogy spin-off sorozat készül a Sötét pároshoz. :) Még nincs cím, pontos megjelenés, se borító, de egy rövidke fülszöveg már elérhető:

Matthew Reed pár dologban teljes bizonyossággal hitt. Hitt a rendben, Hitt az önkontrollban. Hitte, hogy ha valaki ezen két elv szerint éli az életét, akkor bármit elérhet.

Ezen kívül a korábbi értékelésben említett Determined to Obey történethez az Írónő megosztott honlapján egy kimaradt jelenetet, ezt lefordítottuk nektek. :)
VIGYÁZAT 18 éven felülieknek való tartalom következik!


Szándékos engedelmesség

Celia torokhangon nevetett.
-         Megtanítjuk, hogyan kell beszélned. Felipe segít az elején. Sose mond le a lehetőségről, hogy a diák-tanár fantáziáját játszhassa.
-         Igen, ez jól hangzik. Mit mondanál Felipe-ről?

***
Felipe imádja, amikor összejön a terve. Őszintén, nem olvas túl sok könyvet, nincs rá ideje. A nemzetközi bűnügyi szindikátus vezérigazgatójának lenni, nagyon időigényes. És a szabadidejében, mindig a királynőjével van, Celia-val, és most már a hercegükkel is. Nem, Felipe nem olvas sokat, de mindig szép könyvtára van. Tökéletes hely a tanításra; csak rakj egy táblát a székek elé.
-         Ismét az elejétől, - utasít Felipe. Nehéz fenntartani az érdeklődést ellenőrzés alatt.
Végighúzza hosszú fa vonalzóját a csillogó oxfordi cipője talpán. Fontos, hogy egy tanár hozzáértőnek látsszon és kész legyen tanítani a diákokat.
Kölyök megtörölte arcát a bőrülés hátuljába, terpesztenie kellett. Szikár, egészséges és izmos combjai remegtek az erőfeszítéstől, hogy térdeit a szék karfáján tartsa. Sajnos, Felipe-nek a kezeit a fiú háta mögé kellett kötnie. Próbálta megvédeni gyönyörű meztelen bőrét, és Felipe nem igazán akarta bántani.
Végül, Kölyök összegyűjtötte a bátorságát.
-         Ah. Beh. Ch-Che. Ceh. Deh. Eh. Efe… E-f-f-e…
Felipe csettint, a kis hercege elfelejtette a g-ét. Felemeli a vonalzót, majd odatartja a fiú remegő farpofája alá. Az ütés elég kemény, ahhoz, hogy megijessze a fiút.
-         Hé. - Kölyök képtelen megdörzsölni az ütés helyét, égő bőrét Felipe olvasó székének anyagához tolja. Nem ellenőrizte még, de fogadni merne, hogy a fiú farka nedves. – Folytasd.
-         Heh. Ach-eh. Ee. Hota. Kah… Ele. – Vinnyog. – Basszus. – Dupla L. – próbálkozik.
Felipe nem tudja visszatartani a nevetését és odanyúl, hogy kicsit megmasszírozza a lágy, rózsaszín húst Kölyök hátán. A fiú megfeszül, majd ellazul a megnyugtató érintéstől. Egy lágy sóhaj kíséretében, úgy tűnik, belesimul a székbe. Térde majdnem kicsúszik a kezei közül. Majdnem, de Felipe nem tud várni. Amikor Kölyök nem számít rá, Felipe keményen rácsap a seggére. – Eh-jeh.
-         Eh-jeh! – sír Kölyök. Vonaglik, próbálja lerázni a szúró érzést, azzal hogy újra a székhez dörgölte magát. Felipe rajta nyugtatja meleg kezét és a fiatal fiú felnyög, ide-oda mozgatja fenekét megkönnyebbülésében.
Celia nőies kuncogásával magára vonja a figyelmet.
-         Rendesebb? – kezdi erős angol akcentussal. – Talán többet is tanulhatna… - küzd a szavakkal. – ha boldog? – Felipe-re mosolyog, amikor Kölyök lelkesen bólint, és a levegőbe szimatol.
-         Hogyan tehetnénk boldoggá, Celia? Mit kellene tanulnia? – A tanítás mókás mindkettőjüknek. Ez talán a kedvenc időtöltésük.
-         Pues, siempre le podia…
-         Angolul. – Felipe nagyot vág a bőr székbe, teljes erővel. Kölyök ugat, mintha őt ütötték volna.
Celia rábámul, hogy kijavítsa, de a beleegyezést, ahogy mindig is, a gazdájától vár.
-         Rendben. Hogy a számba vegyem. – merészen felhúzza szemöldökét. Felipe nem mer nevetni. Helyette jelez, hogy folytassa.
Felipe sürgeti Kölyköt, hogy visszafeküdjön a mellkasára és maga köré fonja karjait. A bőr tényleg nedves ott, ahol a srác farka volt. Egy gyors pillantás a félig álló és sötét rózsaszín farokra; majdnem olyan rózsaszín, mint a segge és a combjának a hátulja. Féltékeny, hogy Celia az egyetlen, aki leszophatja.
Celia felmászik a bőr szék háttámlájára, majd lecsúszik az ülésre, hogy szemmagasságban legyen Kölyök farkával. Kezét saját nedves réséhez vezeti és a fiú dákóját figyelmeztetés nélkül a szájába veszi. Felipe-nek szilárdan kell tartania Kölyköt, hogy ne kezdjen el döfni.
-         Kérem. Ó, Istenem. Kérem! – könyörög. Ez e legédesebb hang, amit Felipe valaha is hallott.
Felipe felnyög és ellenáll a kísértésnek, hogy belemarkoljon tanítványa seggébe. Ő egy jó és türelmes tanár.
-         Folytasd. – suttogja.
Kölyök nyöszörög, lök és ficánkol, ahogy beszorult Celia szája és Felipe kemény szorítása közé.
-         Ugyanonnan? – Felipe arra gondol, hogy az elejéről kezdje, de megenyhül, mert belegondol, milyen sok mindenen ment ma keresztül a fiatal fiú. Az az igazság, hogy jobban halad, mint Celia. A királynője egy makacs kis manó.
-         Eh-jeh. – kéri Felipe.
-         Eh-jeh, - sóhajt Kölyök. Fejét Felipe vállán pihenteti. Ez tökéletes pozíció arra, hogy minden szavát tanára fülébe mondhassa. – Emmmneh. En-eh. – Szünetet tart és Felipe belecsíp az egyik mellbimbójába. – En-yeh! – nyüszít és háta ívben megfeszül. Elkezdi baszni Celia száját. – Oh. Peh. Qu. Er-eh… Kérem, kérem, hadd menjek el. – Celia búg és hangosan nyög a fiú húsa körül.
Felipe megcsavarja Kölyök másik mellbimbóját is.
-         Spanyolul! Folytasd!
Kölyök zokog, zihálása közben ejti ki a betűket, elcsukló levegő vétele tele van tiszta kétségbeeséssel.
-         E-rreh. Es-eh. Teh. Uuh. Veh. – Celia szopásának hangjai egyre hangosabbak és nedvesebbek. – D-dupla-uh, ó, basszus. – Felipe karjaiba roskad. – Eh… Eh-kis, Eeeeeee… - A fiú Celia torkába megy el, engedély nélkül, önfeledten és megbocsátásért könyörög a gazdájának. Összeesik és azt suttogja: - Zetah.
Felipe arra gondol, hogy – talán – Celia módszerei kicsit hatékonyabbak.

Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése