2017. 04. 13.

Mary E. Pearson: A Fennmaradottak krónikái hét második felvonás 3. nap



Mary E. Pearson Fennmaradottak Krónikái második része is erősítette bennünk, hogy mennyire remek ez a sorozat. Az második résznek egy egész hetet szenteltünk, amikor érdekességekkel halmoztunk el titeket. Úgy döntöttünk a harmadik rész is megérdemel egy hasonlót, még ha nem is egész hetet. Az értékelés lesz most is a lezárás, valamint egy meglepetés. ;)

3. nap – interjúk az Írónővel


Sok nézőpontból írod a történetet. Kaden-nel könnyű volt vagy nehéz dolgozni? És bármelyik a válasz, miért?
[SPOILER-t tartalmazhat!]
Lenyűgözött, és így könnyű volt vele dolgozni. Imádtam az ő nézőpontján keresztül írni. Igazán összetett személyiség, ellentétes vonásokkal. De ez volt az ő igazi felbukkanása, a motivációja húzott bele a saját világába. Kaden valójában két különböző ember. Az egyiket egy szerény, kedves anya nevelte, aki nagyon szerette. A másik Kaden-t egy hataloméhes ember mentette meg, miután az apja megverte és kidobta. Az egyik neveltetésből származik, a másik tanult. A kedvesség és a kegyetlenség szélsőségessége uralta az életét.
Anyja iránti ádáz hűsége afelé fordult, aki megvédte – a Komizár felé – még ha a Komizár indítékai romlottak is voltak. Minden szempontból úgy érzem, hogy az ellentmondásosság miatt szétszakadt. Hogyan mondhatná bárki, hogy mi nem lennénk ugyanolyanok az ő helyében, készek lennénk ölni azért, aki megmentette az életünket? Kaden úgy érzi, tartozik neki, de mást is érez, mindennapi, normális dolgokat, amiket próbál tagadni. Egy ember és egy fiatal férfi, akinek szüksége van a szeretetre. Amikor Lia megmutatja neki azt a fajta kedvességet, amire vágyik, de nem várta tőle, az megrázza a világát. Hirtelen már nem csak az orgyilkos, hanem egy anya fia is újra, ami emlékezteti egy másfajta életmódra. És reméli nem késő más módon élnie az életét.
Imádtam felfedezni a belső konfliktusait, és valójában egyszerűen megszerettem. Azt akartam, hogy meglegyen a teljesség az életében, egy igaz szerelem, amit megérdemelt.
Forrás

Mennyi kutatás kellett ahhoz, hogy nem csak a romantikát, a szerelmet tudd ábrázolni, hanem a harcot is, ami ezzel jár?
Elég sok. De egy dolog lebegett a szemem előtt motivációként. A dolgok nem ok nélkül történnek. És erre gondoltam a szereplőknél. Minden „háborús stratégiának” és lépésnek szervesen kell kapcsolódnia a szereplőkhöz. Igen, a dolgok kicsúszhatnak az irányításuk alól, amire reagálniuk kell, de az egyik dolog mindig logikusan vezet a másikhoz, és a szereplőknek önmaguknak kell maradniuk, mert ha mégse, akkor már a határaik felé sodródnak. Tehát van egy állandó oda-vissza hullámzás a szereplőknél és ezzel együtt fejlődnek. Szerintem ettől lesz hihető a szereplők és a háború oldala is.
Ezzel együtt sok híres csatát tanulmányoztam, mint például Napóleon Waterloo-i ütközete, katonai logisztika, védekezési módok, a legvéresebb csaták a történelemben, és motiváció a kirobbantás mögött. Az okok között voltak: egyenlőtlenség a jólét és a források között, reményvesztettség, a vágy a korábbi élet megőrzése iránt, és a cél, hogy több erőforrást szerezzenek – ami tulajdonképpen törekvés a hatalom megszerzésére.
Mindezek kapcsolódnak valós emberekhez és a saját motivációjukhoz, ezért amikor a növekvő konfliktusról írtam ezekben a könnyekben és a lehetséges háborúról, ezek a motivációk igazi szereplőkben is látszottak. A Komizár például, több forrást akar az embereinek, de ezen felül több erőre is vágyik önmagának. Ez hajtja. A Morrighan-iak a saját életmódjukat akarják megőrizni.
Elég sok időt töltöttem még „új” fegyverek megalkotásával, amik középkori fegyverekre hasonlítottak, de még halálosabbá akartam tenni őket. Az Árulás szépségében robbanóanyagokkal megrakott lovak vannak, amik egész zászlóaljnyi katonát képesek szállítani. De megint visszatérve a szereplőkhöz, mindez szörnyen néz ki Lia szemén keresztül – látja a lehetséges áldozatok számát, és így mi is. Ez nem csak egy arctalan konfliktus, de egy ilyen sok emberrel végezhet, akiket Lia szeret.
Forrás


Sok blogger belefáradhatott már a szerelmi háromszögekbe, mit próbáltál máshogy csinálni, hogy az olvasó megszeresse mindkét fiút és megnyerd a háromszög gyűlölőket? Egy független harmadik fél számára, akit nem érdekel a háromszög kimenetele, melyik srác illene Lia-hoz?
Bevallom, mindkét fiút meg akartam szerettetni, de nem a háromszög miatt. Azzal, hogy eleinte elrejtettem a valódi kilétüket, esélyt adtam az olvasónak, hogy címkék nélkül ismerje meg őket – mint ahogy Lia is. Ha ő – vagy mi – azonnal tudjuk, ki a herceg, megváltozott volna a hozzáállásunk? Vagy mi van az Orgyilkossal? Ha tudtuk volna, hogy kicsoda, miként színezte volna ez meg a gondolatainkat róla, és hogy hihettük volna, hogy Lia-nak vele kellene lennie?
Mindannyiunknak vannak előítéleteink arról, hogy a herceg vagy az orgyilkos hogyan kellene kinézzen vagy viselkedjen. Bizonyos tulajdonságokat kapcsolunk hozzájuk, és egy bizonyos érzelemmel állunk hozzájuk. Mi van ha hajlamosak vagyunk mindig a jófiú felé húzni vagy mindig is a rosszfiúk voltak a gyengéink? Mi van, ha minden fiatal fiú kicsit mindkettő? Össze akartam keverni ezeket és le akartam rázni a sztereotípiákat. A könyveimben mindig feltárom az érzéseinket a jóról és a rosszról, mi helyes és mi nem, a kettő közötti szürke részre koncentrálok. Ezeknél a könyveknél is így volt.
Ki illene Lia-hoz? Nem tudom. Mindkét fiúért odavagyok, de tényleg. Boldog lennék, bármelyikük is lenne mellette. Nem számít ki az, az fontos, ő kit látna maga mellett. Ez az, ami fontos. Minden a választásról szól és Lia megérdemli, hogy meghozza a sajátját. Tény, hogy a választás – vagy annak hiánya – hajtóerő az egész sorozatban. De én mindig #TeamLia maradok.
Forrás


Kérlek, vázold fel a sorozat fő vázát.

Lia Hercegnő elszökik az esküvője napján, nem hajlandó egy herceghez menni, akivel még sose találkozott. Név nélkül új életet kezd egy távoli faluban, ahol kocsmai szobalányként kezd dolgozni. Amikor két titokzatos férfi érkezik a faluba és kiszolgálja őket a kocsmában, nem tudja, hogy egyikük a mérges herceg, akit faképnél hagyott, és a másik egy orgyilkos, aki meg akarja ölni. Idővel kezd beleszeretni az egyikükbe – de kibe? A hercegbe vagy az orgyilkosba? Épp úgy, mint Lia, az olvasó se tudja, hogy melyikbe.
Csalásokban is bővelkedik a három regény, és Lia-nak is meg kell birkóznia a megtévesztéssel, hogy túléljen mindent.

Miért szereted Lia-t és miért szurkoljunk neki?

Mert Lia nem egyszerű eset. Értékeli magát és másokat is eléggé, nem érné be kevesebbel, mint amit mindenki megérdemel, még akkor se, ha ehhez nagy kockázatot kell vállalni.


Melyik Roxfort-i házakba kerülne Lia, Kaden és Rafe?
Lia – Hollóhát (Az esze, a versenyszelleme, az igazság megismerésének vágya miatt.
Rafe – Griffendél (Bátorsága és merészsége miatt. És mert egy oroszlán van a címerén is.)
Kaden – Hugrabug (Hűsége miatt és bár nincs családja, akar egy sajátot. Szüksége van rá, hogy szeressék.)

Melyik volt a legfurcsább dolog, amire rá kellett keresned kutatáskor?
A téma nem volt éppen különös – a lovaglási állóképességről kutattam, hogy mennyi ideig tartana Lia-nak Morrighan-ből Venda-ba érnie, de közben rábukkantam egy igaz történetre két fiúról, Louis és Temple Abernathy-ról, akik 1911-ben egyedül lovagoltak el New York-ból San Francisco-ba 62 nap alatt! És ehhez jön, hogy tizenegy és hét évesek voltak. A valóság is lehet olyan fantasztikus, mint egy fantasy. Ehhez képest Lia négy hónapos utazása a vadonban, szelíd túra.

Az egész sorozatot nézve, melyik jelenetet volna a legjobb megírni?
Lehetetlen kérdés! Minden könyvben volt több is. Az elsőben, imádtam, amikor Lia rájön, ki kicsoda. Ó, Istenem, nagyon mókás volt! A sírásás jelenetét is szerettem (zokog!) és aztán „azt” a jelenetet (nincs spoiler!) a végén, ahol valaki felbukkan, és valami új kezdődik.
A második könyvben, meglepő módon szerettem egy jelenetet a vége felé, ahol Lia Griz mellett fekszik, olvas neki és másoknak. Meglepett a beszéde. Virtuálisan a levegőbe emeltem a kezem. Amiket mond, nagyon közeliek a küldetéséhez és szerintem talán itt vázolja fel a küldetésének célját.
Az utolsó könyvben, nagyon sok volt, mert már régóta vártam rájuk! Sok megsiratott, de van egy egy epikus jelenet, amit nagyon élveztem, és persze az utolsó jelenet – nos, erről nem is mondanék többet – de beleborzongtam, ahogy írtam és annyira jónak éreztem, mintha életem legjobb jelenete lett volna.

Voltak olyan jelenetek, amiket ki kellett vágnak, de szeretted volna, hogy maradjanak?
Gyakran lejátszom előre a teljes jeleneteket a fejemben. Az Árulás szívében volt egy jelenet, aminek néhány részletét leírtam, ahol a Komizár bezárja Lia-t a toronyba, közel halálra éhezteti, így tényleg rájöhet milyen Venda-inak lenni – és hogy megtanuljon valami fontosat az erejéről. Volt pár nagyszerű látvány elem is benne, a romos városról. De az idővonal más volt, amikor odaértünk, és nem illett az egészbe, és Kaden és Rafe is máshogy viselkedett volna egy ilyen lépés után.

Villámkérdések:
Ha már csak egy könyvet olvashatnál életed hátralévő részében, melyik lenne az?
Tudtam, hogy kegyetlen vagy. Már vagy ötször megváltoztattam a választ, és végül egy szokatlant választottam – egy enciklopédiát. Amikor fiatal gyerek voltam, a családi könyvtár limitált volt, de volt két készlet lexikonunk. Gyakran megragadtam egy kötetet, az ölembe fektettem és véletlenszerűen kinyitottam, ott kezdtem olvasni. Új világokba álmodtam magam.
Ki a kedvenc könyves álompasid és a kedvenc könyves legjobb barátnőd?
Túl sok pasi van – például Mal, Beast, Akiva, Arin, Khalid, Gen – és még ennél is több. De barátnőnek, Charley a Nil-ből jöhet csak szóba. Az a lány tudja, hogyan másszon ki a csávából, és hogy maradjon vidám. Mindannyiunknak szükségünk van egy ilyen barátra.
Ha tarthatnál egy teapartit három szereplővel, kiket hívnál meg?
Bilbo, Frodo és Samu, mert ki tudna jobb teát készíteni egy hobbitnál? És sose lehet tudni, pár érdekes vendég is betoppanhat.
Mi a kedvenc bűnös ételed?
Chips és guacamole. Ó, Istenem, el se szabad kezdenem. (A hobbitok is szeretik ezeket? Szerintem a kaliforniai hobbitoknak muszáj.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése