2017. 04. 11.

Mary E. Pearson: A Fennmaradottak krónikái hét második felvonás 1. nap

Mary E. Pearson Fennmaradottak Krónikái második része is erősítette bennünk, hogy mennyire remek ez a sorozat. Az második résznek egy egész hetet szenteltünk, amikor érdekességekkel halmoztunk el titeket. Úgy döntöttünk a harmadik rész is megérdemel egy hasonlót, még ha nem is egész hetet. Az értékelés lesz most is a lezárás, valamint egy meglepetés. ;)

1. nap – fantázia interjúk szereplőkkel

Van valami, amit Rafe sajnál?
Sok mindent. De nem ő az egyetlen, akinek túl sok múltbeli hibája van. Próbál továbblépni. Igazi problémamegoldó, de aggódik Lia miatt, és amiatt, hogy a királysága azt hiheti, hogy eltűnt. Nem túl jó dolog, hogy az örökös eltűnt. Tudja, hogy sok fájdalmat és bánatot okoz az apjának és a királyságnak, ha nem tér vissza.

Mi lenne az az egy dolog, amin változtatna?
Ha lehetősége lenne erre, nem hagyná figyelmen kívül Lia megjegyzését. Nem hagyná, hogy a saját egója útban álljon. Többet kellett volna gondolnia a lányra, aki leírta és, hogy miért írhatta. Dióhéjban azt kívánja, hogy bárcsak válaszolhatott volna, arra a rohadt megjegyzésre, nem számít mennyire arrogánsnak tűnhetett akkor. Egy egyszerű válasz mindent megoldhatott volna.

Ha Rafe bármit mondhatna Kaden-nek, de tényleg bármit, mi lenne az?
Add fel, de köszönöm, hogy megmentetted az életét. (Van egy múltjuk és még mindig dolgozunk a kommunikáción.)

Milyen elképzelései vannak Rafe-nek a jövőről a következő 5, 10, 20 évre?
Most ez spoiler lenne, nem? Szép próbálkozás. ;) Mi lenne, ha a következtő 5, 10, 20 percet néznénk meg? A válasz ez lenne: Maradj életben. Az árulás szívének a végén, a súlyosan sérült Lia-t cipeli a havas fák között, minden remény nélkül. Miután kihúzta a folyóból, ő maga is megsérült és gyenge, és hosszú az út Dalbreck-be. Csak a túlélésre tud gondolni és Lia jövőjére. Ha valahogy hazajutnak, van remény, hogy egy nap ő legyen a király, és Lia is mellette lehet, és annyira megszereti Dalbreck-et, mint ő.
Forrás


Christina:
Tudom, hogy nem nagyon rajongtok egymásért, ezért külön köszönjük, hogy elviselitek egymást erre az időre. Remélem, nem fogok semmi olyat mondani, ami miatt kitör a harc, de ha mégis, szívesen megfogom a pólóitokat. *meghajol és suttog* Mert a képzeletembe, félmeztelenül harcoltok egymással és nem szégyellem bevallani ezt.
[Mary horkant és elnyomja meglepett nevetését, próbálja fenntartani az illemet a fiúk előtt. Rafe és Kaden gyanakodva figyelik.]

Mielőtt belevetjük magunkat a kérdésekbe, kértek valamit inni? Van egy jól felszerelt bárunk, tehát kérhettek bármit.

Rafe
a bár felé pillant: Egy világos sört kérnék.
Kaden
megérinti a tokjában lévő kését: Csak vizet. Képben kell lennem.

Oké, most hogy már minden megvan, remélem felkészültetek egy kis beszélgetésre. Kérlek, nyugodtan fejtsetek ki minden választ, mindent szeretnénk tudni.
Tehát az első kérdés: Visszatekintve, elég más életet éltetek mostanáig, ezért nagyon kíváncsi vagyok, mi a kedvenc gyerekkori emléketek?
Kaden kortyol egyet a vizéből: Nincs sok boldog gyerekkori emlékem, de piacra menni anyukámmal, egy ilyen. Vett nekem dolgokat, kicsi régi csecsebecséket, hogy könnyebben elképzelhessem a régi világot. Meghalt, amikor nyolc éves voltam. Azután már semmi boldog nem történt.
Rafe
szintén kortyol egyet elgondolkodva: Számomra a heti étkezések lennének azok, a szüleimmel. Nem láttam túl gyakran őket. Leginkább Sven nevelt. Edzett, hogy katona legyek, Dalbreck-ben ez korán kezdődik, főleg, ha te vagy a trón örököse.

Második kérdés, mindketten megtaláltátok a módját, hogy formában maradjatok, mi a kedvenc testmozgásotok? *köhint* Hm, vagy honnan van ez a nagyszerű test…?

[Kaden és Rafe egymásra néz. Mindketten hanyagul vállat vonnak.]

Rafe:
Kemény munka katonának lenni. Elég nehéz a kardom. És hosszú. Jót tesz.
[Mary elfojtja nevetését és kiköpi kóláját, amit épp ivott és udvariasan megkocogtatja a száját tátogó Christina vállát. Christina Mary-hez fordul elképedve. „Tényleg… ő… arról beszélt? Ó, áldott lény.” Majd kétségbeesetten legyezőt keres.]

Kaden
Rafe felé fordítja tekintetét: És vannak olyanok, mint én, akiket ilyen testtel áldottak meg.

Christina: Most, forduljunk romantikusabb kérdések felé, mondjátok el, pontosan hogyan udvarolnátok egy hölgynek, olyan helyzetben, amikor megadhatjátok a módját? *közel hajol, hogy minden egyes részletet magába szívjon*
[Mindkét fiú a lábával dobol. Kaden arca kezd rózsaszín árnyalatot felvenni. Rfe idegesnek tűnik.]
Christina: Nehéz kérdés?
Rafe közel hajol Christina-hoz, így Kaden nem hallhatja: Ha rendesen csinálhatnám, elvinném a kedvenc helyére a világon, abba a kicsi Morrighan-i halászfaluba, és leterítenék egy takarót a réten, vinnék egy kosarat megtömve a kedvenceivel és mindenféle buta dolgot mondanék, mert ezt teszi velem, majd inkább csak befognám és hallgatnám őt, mert-
Kaden félretolja Rafe-t: Mindig ilyen hosszúnak kell lenned?
Kaden Christina-hoz fordul: Elvinném egy hosszú lovaglásra, ahol tudnánk beszélgetni.
Rafe: És hogy működött ez eddig?
[Christina ellép, mielőtt a vita kibontakozhatna. Végtére is az ő kötelessége, hogy az olvasók megkapják az érdekesebb részleteket.]

Christina: Most, látjátok, hogy igazi szörnyike vagyok, elhatároztam, hogy dolgozok egy vagy két kérdésen a csókolózásról, egy másik blogger házigazdától, Stacee-től az Adventures of a Book Junkie oldalról, de természetesen, mindannyian kíváncsiak vagyunk a válaszra.
Rafe: Azt hiszem emlékszem Ms. Pearson említette Stacee-t. Valami többet…
Christina: Csók. Mert nyilvánvaló. Ezért Stacee kérdése egyszerű: Csókolóztok az első randin?
Kaden: Nem. Több idő kell, hogy megismerj valakit, a titkait. Hogy rájöjjetek, illetek-e egymáshoz. Az első csók jelent valamit.
Rafe: Igen. AZ első randin. Legalábbis Lia-val, bár nem volt valójában első randink – inkább első csatánk. De jó dologhoz vezetett.

Christina: A következő kérdés az lenne, melyik a kedvenc csók típusotok: lassú és lágy vagy szenvedélyes – talán egy kis harapással megfűszerezve?
Kaden nevet: Hadd gondoljak vissza… Igen, mindegyik. És még pár másik típus.
Rafe haragosan néz Kaden-re és megragadja a pólójánál fogva.
[Christina gyorsan közéjük lép, remélve, hogy összeroppantják. Nem is próbálja igazán megállítani a vitát. „Most fiúk, milyen háziasszony lennék, ha hagynám, hogy egy ilyen alkalom elmaradjon. Úgy értem… két mozgékony, izmos pasi, akik látszólag *köhintés* nehéz kardok forgatnak az izzadt és piszkos kezdükben és….”
A két fiú mégis észbe kap. Megköszörülik a torkukat.]
Christina: Mi? Nem! Nem. Egyáltalán nem képzeltem el más dolgokat.
[Rafe és Kaden is őt bámulja.]
Christina: Oké, rendben! Elképzeltem, ítéljetek el. Egyébként, ó igen, folytassuk az interjút. Bocsássatok meg, hogy megzavart a sok tesztoszteron a levegőben.

Villámkérdések:
Ideális kikapcsolódás?
Kaden: Egy nap a Vagabond-i táborokban, a magas hegyekben. Egy meleg tavaszi záporral kezdődnek és egy tábortűz melletti étkezéssel végződne, és talán hallgatnám, ahol Lia meséket mond – egészen addig, míg Malich és Finch meg nem jelenik.
Rafe: Szeretem a királyságomat. Sétálnék az utcákon a palota körül és megfigyelnék minden csodát – Lia-val az oldalamon – egy tökéletes nap lenne.
Mi a legjobb tulajdonságotok (akár fizikai, akár jellembeli?
Rafe: Jó hallgatóság vagyok. Általában.
Kaden: Hűség.
Egy tökéletes első randi mit foglalna magába?
Rafe: Lágy gyertyafény. Így a világ körülötünk eltűnik.
Kaden: Zene, így lehet tánc. Kellemes és lassú.
[Christina sóhajt egyet, és hátradől a kanapén a párnák közé.]
Christina: Mindkét randi egyszerűen csodálatosnak hangzik. Pontosan hogyan tudja egy lány felhívni magára a figyelmeteket? Ó, igazából nem is számít, hiszen mindkettőtök szíve egy vagány csajé már.
Nos, elég is ebből a rövid körből, azt hiszem. Tudom, hogy ti srácok, nagyon fontos személyek vagytok és vissza kell térnetek a munkához, ezért nem rabolnám tovább az időtöket. Köszönöm, hogy bepillantást adtatok az életetkbe! Kérlek, adjátok át köszönetemet és üdvözletemet Ms. Pearson-nak, hogy készítsen hasonlóan nagyszerű szereplőket és történeteket, amikbe beleszerethetünk.
[Rafe és Kaden zavartan egymásra néz.]
Kaden: Azt hiszem, félreérted Ez fordítva van.
Rafe: Ms. Pearson a mi képzeletünk szüleménye.
[Mindnyájan Mary -re néznek. Ő mosolyog és egy füst kiséretében eltűnik.]
Nőként hajlamosak vagyunk a hibáinkra összpontosítani, keresni őket, és szeretnénk változtatni is rajta. Mi az az egy dolog, amit legjobban szeretsz magadban (Lia-ként) és miért?
Talán egy kicsit furcsa, de amit mások hibának láthatnak, én erőnek tartom: a szám.
Kimondom, amit gondolok. Tudom, sokszor az időzítés nem a legjobb, de néha sose jön el a megfelelő időpont. Óvatoskodunk a szavakkal, mint ha törékeny serlegek lennének. Nem félek attól, hogy összetörök egy vagy két serleget.
Szeretem ezt magamban, mert látom, hogy milyen gyakran tudnak megsemmisítőek lenni a szavak vagy mennyiszer mondják, hogy nem számít. Minden hang számít. Az enyém is.
Griz, egy Rahtan katona, az utóbbi időben próbálta „felülírni” a hangomat. Szembeszálltam vele. Sok serleg tört el abban a beszélgetésben.
És akkor ott van még a Komizár is. Ő el akarta lopni a hangomat. Tudjuk, hogy mi lett belőle. Néha nem is csak egy serleg törik össze.
Minden nő másban erős. Ünnepelnünk kellene őket és nem a hibáikat keresni. A barátnőm Pauline, például, halk szavú, de ez erősség, ha hűséggé válik. És Gwyneth, aki hozzáértő és figyelmes hölgy. És Beri, aki gyakorlatias és megbízható. Ők az én seregem – még akkor is, ha mérföldek választanak el egymástól. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a barátaimnak tarthatom őket. Miért keresünk hibákat?
Forrás


Azoknak, akik még nem olvasták ezt a csodálatos történetet, be tudnál mutatni magadat és mesélnél kicsit az utazásodról?

A nevem [Lia sóhajt] nos, nevetségesen hosszú – ez királyi követelmény – az egyik anyám törzre utal, egy másik apáméra, még egy Morrighan-it történetből jön és még egy extra, ami nem követi a hagyományokat. Jobban szeretem egyszerűen csak a Lia-t. A bátyáim is mindig így hívtak. Civica-ban nőttem fel, de elmenekültem egy kis Terravin nevű halászfaluba a legjobb barátnőmmel. Imádtam ott lenni amíg, nos, a körülmények távozásra nem késztettek
.

Az egész történet azzal kezdődött, hogy az elrendezett házasságod elől menekülsz és próbálsz egy teljesen új életet kezdeni. Volt, hogy visszanéztél és megbántad a döntésedet
?
Egy időben még igen, de végül, menekülés közben megtanultam fontos dolgokat – amiket egy embernek tudnia kell. Ha ott maradok, boldog tudatlanságban élnék és néhány titok még mindig az lenne. Ez volt a legjobb döntés.











Miután elmentél és hátad mögött hagytad a kötelességedet, azt is jelenti, hogy sose térhetsz vissza. Mi az az egy dolog, ami hiányzik az otthonodban?
A bátyáim, természetesen – nagyon közel állunk egymáshoz. De más meglepő dolgok is hiányoznak, a konyhából jövő illatok, amik betöltik a tornyokat, az apátság harangjainak zenéje, nézni a galériáról, hogy a nagynénéim szitáron játszanak, és bár az anyám is belekeveredett ebbe az összeesküvésbe, részben ő a felelős érte, még ő is hiányzik – legalábbis az a személy, aki volt valaha. Néha csak a karjaiba akarok bújni, hogy megóvjon, de tudom, hogy az végzetes hiba lenne.


Kaden a szíve mélyén jó srác és úgy érzem sok lehetőség van benne. Szerinted mi a legjobb tulajdonsága?

[Lia elmosolyodik] Kaden-nek sok jó tulajdonsága van, a hűség jár az élen, de nagyon édes és könyörületes is tud lenni, amikor leengedi a pajzsait. Tudom, hogy szörnyű dolgokat tett, de azért tette ezeket, mert úgy tudta, ez a helyes. Néha, amikor ránézek, még mindig látom a kis fiút, akit elutasítottak és ez összetöri a szívemet. Sokkal többen érdemel annál az életnél, mint amit kapott.


Rafe erős, hűséges, bátor és dühítő! Valahogy szeretem őt.

Ó, az istenekre, igen, annyira dühítő és makacs! Aztán megint, azt hiszem én is szeretem. De kétség se fér hozzá, bátor. Amikor arra gondolok, hogy mennyi mindent kockáztatott értem… [Lia megrázza a fejét] Megrémít néha a gondatlanságával. De új oldalát is látom mostanában – aminek hihetetlen önuralma van. Mindketten sok szempontból megváltoztunk.











Kettőtök között szépen működik a kémia, szerintem. A Rafe-fel töltött pillanatok közül melyik a kedvenced?
Furcsa, egy pillanat villant be, egy nagyon rövid perc, amikor egy szó se hangzott el közöttünk. Gyakran gondolok rá. Amikor bekopogott a házam ajtaján és egy levendula koszorút tartott a kezében, bocsánatkérésként. Annyira másnak tűnt abban a pillanatban. Sebezhetőnek. Most már tudom, próbálta elérni, hogy mondjak valamit, amire neki nincsenek szavai. Még mindig érzem azokat a kínos, reménykedő pillanatokat közöttünk. Látom most, amit nem láttam akkor – a félelmét, a bátorságát, a harcot a tekintetében, amit akkor nem értettem. Annyira megérintett az a kedves gesztus, hogy nem tudtam mit mondjak. Visszanézem most arra a pillanatra és arra gondolok, hogy az volt a kezdte, néhány rövid másodpercig, eltűnt a köztünk lévő fal és a szívem mélyén tudtam, hogy törődik velem.


Áldozatok meghozásáról szól az élt és nem számít, milyen keményen próbálsz nem rossz döntéseket hozni. Mi volt a legnehezebb dolog, amit megtettél az utazásod kezdete óta?

Vannak embere – [Lia nagyot nyel és elbizonytalanodik. Újra kezdi.] El kellett búcsúznom olyan emberektől, akikkel törődtem. Végig kellett néznem a halálukat. Semmi nincs, ennél nehezebb. Meghozták a végső áldozatot.
Gondolom sokat tanultál az utazás során. Szerinted mi volt a legfontosabb lecke?
[Lia megáll, és összeszűkül a szeme, mintha keresne az emlékek között. Elmosolyodik.] Megtanultam, hogy szeretem és hiányzik Berdi pörköltje és mindig fogadjam el a második adagot, ha azzal kínál.
Azt is, hogy ne menjen a folyó közelébe nehéz ruhában.
Nem becsültem meg annyira Pauline segítségét, mint kellett volna.
Az emberek gyakran nem olyanok, mint amilyennek először látszanak.
Hogy az álmok összetörhetnek egy váratlan pillanatban.
Hogy a kedvességet néha a legsötétebb, legsivárabb helyeken is meg lehet találni.
Hogy ne menjek úgy az erdőbe, hogy nem tudom, mi van benne.
Hogy egy keserű ital, mint a thannis is jól jöhet, ha adsz neki egy esélyt.
… hogy néha, még ha szeretsz is valakit, el kell engedned.
[Lia lenéz kopott csizmájára és nevet]


Végül, mivel jól ismered Mary-t, esetleg van ötleted, mind dolgozik éppen?

Mary titokzatos. Nem beszél sokat a projektjeiről a kezdetekben, még számomra is – és mi sok mindenen mentünk keresztül együtt – de tudom, hogy sok szereplő van éppen a fejében.

Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése