2017. 04. 29.

Tabitha Suzuma: Forbidden - Kimondhatatlan

Író: Tabitha Suzuma
Cím: Forbidden - Kimondhatatlan
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 392 oldal
Fülszöveg:
A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható.



„Hosszú csend. Csak Lochan feje búbját látom. A bátyám felém hajol. Átölelem, és teljes erőből magamhoz szorítom. 
– Te nemcsak a testvérem vagy – fogom suttogóra –, hanem a legjobb barátom is.

Viszonylag sokáig agyaltam, mire eljutottam oda, hogy értékelést írjak erről a regényről. Teljesen vegyesek az érzéseim. Alapvetően nagyon tetszett ez a könyv, de maradt bennem egy kis ellenérzés is és úgy gondolom, sokan érezhetnek majd így, ha elolvassák. Átérezni nem lehet, és nem is kell, de érdekes élményt nyújthat megismerni ezt a helyzetet.

„Semmi sem enyhítheti a fájdalmat. Sem a sírás, sem a nevetés, sem a tombolás, sem a fohászkodás. Semmi sem változtathatja meg a múltat.

Nem titok, a fő téma a testvérek közötti szerelem, és ezt szerintem nehéz megemészteni.
Lochan (Forrás)
Nagyon érdekes volt viszont belelátni egy ilyen pár fejébe, mert az emberek általában csak kívülről látják a dolgokat, és elítélnek mindent egyből, a háttér senkit se érdekel. Vissza lehet vezetni a rossz családi körülményre és az anyai gondoskodás hiányára, hogy a fiatalok szerelmi élete ilyen „rendhagyó” lett, de igazából szerintem ennek nem lehet tényleges magyarázata. Egy szerető családban is kialakulhat ilyen helyzet. A lényeg, hogy Lochan és Maya a tiltott kapcsolatok leginkább elítélt formájába kerültek és nem tudják, miként birkózzanak meg ezzel. Apjuk elhagyta a családot, és az anyjuk ezt nem tudja feldolgozni, kifordul önmagából, az alkoholhoz fordul vigaszként, és a gyerekeivel se foglalkozik többet. Ha a tiltott szerelmet nem nézzük csak a problémás családi körülményeket, már az önmagában egy manapság népszerű téma lenne. Szeretünk belelátni ebbe a helyzetbe, látni, hogy a különböző életkorú gyerekek hogyan viselkednek ilyenkor.


„Ő az én lelki társam, az éltető oxigén, az egyetlen ok, ami miatt reggelente érdemes felkelnem. Mindig is tudtam, hogy jobban szeretem őt, mint bárkit a világon…

Bár a testvér szerelemmel nem tudtam igazán kibékülni, de nekem tetszett a történet és a
Maya (Forrás)
szereplőket is megszerettem. Ennyire visszahúzódó fiúról, mint Lochan, azt hiszem még nem is olvastam, úgyhogy újdonságként szolgált. Nagyon jól megmutatta, hogy annak ellenére, hogy valaki egy közegben szótlan, magába forduló, attól nem biztos, hogy ez az igazi énje, vagy csak ilyen oldala van. Rajta van a legnagyobb felelősség testvérei nevelésénél, de a nem sokkal fiatalabb Maya vállán is sok teher van. Sokszor békéltető szerepet vesz magára, sajnos gyakran van rá szükség. Mindketten tudják, hogy mennyire tiltottak az érzések, amik bennük ébredtek, de tudjuk, hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni. Hitelesnek tűnt, ahogy olvashattuk a vívódásaikat, hogy az eszükkel tudják, hogy nem lehet jövője a dolognak, de néha elgyengülnek, és mégis teret adnak az érzelmeknek. A legtöbb izgalmas regény tele van tiltott szerelemmel, csak itt kicsit súlyosabb az ok, amiért nem lehetnek együtt a szereplők. Jó volt belelátni a fejükbe, és ahogy haladtam előre az olvasással, egyre jobban féltettem őket, hogy mi lesz ennek a vége.

„Az emberi szervezetnek táplálékra, levegőre és szerelemre van szüksége a túléléshez. Maya nélkül mind a háromtól megfosztom magam. Ha nem lehetünk együtt, lassú pusztulás lesz a sorsunk.

A másik három testvér jelenlétének is nagyon örültem. Láthattuk, hogy mindenki máshogy dolgozza fel azt, hogy az anyjuk nem foglalkozik velük és az apjuk is elhagyta őket. Kit az
igazi lázadó kamasz tipikus esete. Fiatal, de úgy érzi, bármit megtehet, ne dirigáljon neki
senki és épp ezért nem is hallgat idősebb testvéreire ésszerű kéréseire se. Nem is értem Lochan hogy képest viszonylag higgadt maradni, amikor előveszi csípős nyelvét. Bennem esélyes, hogy elpattanna valami. Tyffin és Willa a „kicsik”. Ők teljesen máshogy érzékelik a dolgokat, mégis látják, hogy gond van. Attól, hogy fiatalok, ők is megértik, hogy az ő családi helyzetük nem ugyanolyan, mint másoké. Nem szabad azt hinni, hogy őket ki lehet hagyni mindenből, mert nem. Tetszett az a rész, ahol Willa megkérdezi a nagyokat, hogy ők e a szülei. Pici leányzó, de látja a lényeget.

„Az érzelmekre nem vonatkoznak a törvények, a tiltások. Senki sem szólhat bele, milyen mélyen és szenvedélyesen szeretjük egymást. Értsd meg, Maya, ezt senki sem veheti el tőlünk!”

A vége meg hát… Meglepett. Nem tudom mire számítottam, agyaltam, hogy hogy lehet jól
kijönni ebből az egészből, de erre a verzióra mégse számítottam. Hogy pont így jön a csavar és a konkrét lezárás, hát nem. Nem is szerettem volna így, és tényleg megdöbbentem. Már a történet is megérintett, de a vége még jobban, ha lehet még fokozni. Lehet, sokakat megbotránkoztat a téma, de aki kicsit nyitott, szerintem bátran próbálkozzon a könyvvel, érdemes néha a határainkat feszegetni és nagyon érdekes egy ilyen kapcsolat részleteit is megismerni.

„… fáj, hogy hiába csókolom ilyen szenvedélyesen, nem szabad… nem szabad…”

Kedvenc jelenetem: A fogócskázás, ahol megtörik a gyerekek között a jég.
Kedvenc szereplőm: Maya
Kinek ajánlom: Csakis olyanoknak, akik nem botránkoznak meg az alap téma miatt, de akik szeretnék feszegetni a határaikat, azok olvassák bátran.
Értékelésem: Kicsit vegyesek az érzések bennem, így maximumot nem tudtam adni, de 4,5 karkötőt mindenképp érdemel ez a történet.


Érdekesség: Ennél a regénynél igazán kíváncsi voltam, hogy az Írónő plusz gondolataira, ezért nem is gondolkodtam másban, csakis interjúrészletben. Van benne két picit spoiler-es mondat, azok színét megváltoztatom, hogy csak azok olvassák el, akik tényleg szeretnék. És pár másik borítót is megmutatok a könyvhöz.


Számomra nehéz volt olvasni a Kimondhatatlant. Főleg mert egy érzelmileg megviselő történet volt, és összetörte a szívemet. Milyen érzés volt megírni a könyvet?
Igazából az első pár fejezet megírása után feladtam a könyvet, mert úgy gondoltam senki se fog kiadni egy ilyen vérfertőzésen alapuló könyvet. A szerkesztőm mégis meggyőzött, hogy folytassam. És igen, az aggodalom végig bennem volt, és küzdöttem, hogy viszonylag
realisztikus legyen a könyv (a szexuális jeleneteket leszámítva) és ennek ellenére ne legyek kitiltva a könyvesboltokból se. A fentebb említett jelenetek megírása volt pont emiatt a nehéz. De messze az volt mégis a legnehezebb, ahol Lochan és Maya szenvedéséről írtam.

Ehhez kapcsolódóan, melyik jelenetet volt a legnehezebb megírni? Volt, hogy szünetet kellett tartanod valamelyik résznél?
A lezárást volt a legnehezebb. Addigra már elkaptam a szereplőket és a történetet, valóságosnak tűnt. A szereplők érzéseinek ábrázolásáért, magamban is meg kellett tapasztalnom mindent, ami igazán fájdalmas volt és gyakran könnyeket csalt elő. Ahogy kitalálhatod, nincs boldog befejezése és ezért volt ez annyira nehéz, talán a legnehezebb az eddigi életemben. Mély depresszióba zuhantam és gyakran ok nélkül elkezdtek folyni a könnyeim és tényleg kellett többször szünetet tartanom, egyedül járkáltam a házban éjjel zokogva. Alig tudtam elviselni az újraolvasást és egy idő után már majdnem fontosabbá vált ez a történet, valóságosabbá, mint a való élet.

Olvastam, hogy a Kimondhatatlan kifejti a kérdést, „Milyen körülmények vezetnek ahhoz, hogy két testvér romantikus és szexuális vonzalmat érezzen egymás iránt? És milyen lehet egy ilyen kapcsolat… végül?” Mennyire pontos ez a leírás? És mi volt a célod Lochan és Maya történetének megírásával?
Ez egy elég pontos megfogalmazás. A közös megegyezésen alapuló vérfertőzés nem gyakori, amikor a testvérek együtt nőnek fel és ezért sok más körülmény kellett ahhoz, hogy ez
megvalósítható legyen. A célom az volt, hogy egy tragikus szerelmi történetet írjak, az eddigiektől eltérőt, ami az olvasókkal marad, kilöki őket a komfortzónájukból és erős érzelmeket tapasztalnak meg. Reméltem felismerik, hogy a dolgok nem mindig feketék és fehérek, ahogy elsőre tűnnek, és hogy mindenki más, és gyakran túl egyszerű elvetni mindent a szűklátókörűségre hivatkozva. Remélem, hogy az olvasók, hogy néhány esetben és körülmények között, valami, ami univerzálisan”rossz”, mégis lehet ártalmatlan. És hogy nem választhatod meg az érzéseidet, nem te döntöd el, kibe szeretsz bele. Bízom benne, hogy kicsit nyitottabbak is lesznek ettől a könyvtől az emberek és kevésbé ítélkeznek, és arra ösztönzi az olvasókat, hogy empatikusabbak legyenek másokkal szemben, főleg azokkal, akik más, elszigetelt és bonyolultabb életet élnek.

Van néhány szókimondó szexuális jelenet a Kimondhatatlan regényben, le tudnád írni a folyamatot, ami miatt úgy döntöttél, hogy belekerülnek a könyvbe? És miért gondoltad úgy, hogy ez szükséges?
A kezdetektől fogva egyértelművé tettem a kiadómnak, hogy aggódom, amiatt, hogy olyan valóságos lesz a történet, amennyire lehet, és nem vagyok hajlandó szelektálni amiatt, hogy valami „nem megfelelő”. Elkezdtem írni egy történetet egy megegyezésen alapuló vérfertőző kapcsolatról és ez alapján legalább egy szexuális jelenet és több ehhez vezető mozzanat kellett a könyvbe. Ennél kevesebb nem lett volna reális szerintem, így lett hitelesebb az egész. Ugyanolyan szellemben írtam ezeket is, mint a könyv többi részét.

Amikor Lochan áldozatához értem a könyven, azonnal Kit jutott eszembe, és hogy milyen hatással lesz ez az ő életére. Van rá esély, hogy róla is kapunk könyvet?
Nem tudom elképzelni, hogy folytatást kapjon a Kimondhatatlan.
Forrás

Az első két borító angol kiadásokhoz tartozik. A többi sorban: portugál, német, szlovák és thai kiadásokhoz tartozó borító.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése