2017. 05. 17.

Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

Író: Soman Chainan
Cím: Itt nincsenek hercegek
Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája 2.
Kiadó: Twister Média
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 542 oldal
Fülszöveg:
Soman ​​Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?

"Van valami eléggé nyugtalanító abban, ha az embert a legjobb barátnője próbálja megölni."

Agatha és Sophie hazajutott az előző könyv végén, most mégis újra a Jók és Rosszak iskolájában találják magukat. Sok minden változott, mióta itt jártak?
I: Az első rész végén a lányok egy nagyon bátor lépést tettek sorsuk érdekében, ennek köszönhetően visszakerülnek Gavaldon-ba. Sophie megkapja amire annyira vágyott, hősként ünneplik őket, még Agatha legjobb barátnője Sophie mellett lehetett. De a dicsfény nem tart sokáig, és ezzel Sophie nem tud megbirkózni. Agatha lelkében is viharok dúlnak. Vajon tényleg jó befejezést választott a meséjének? Vagy most máshol kéne lennie? Szegény nem tudja, hogy ezzel újabb kalandba sodorja magát, és Sophie is. A lányok újra a Jók és Rosszak iskolájában találják magukat. Az iskola nem is változhatott volna nagyobbat, most már az egyik oldalon a lányok, a másik oldalon a fiúk állnak egymással szemben. A lányok már nem hisznek a hős hercegekben, úgy gondolják jobb nekik nélkülük. A másik oldalon Tedros
megkeseredett, és csalódott, hogy Agatha nem őt választotta, így bosszút esküszik Sophie ellen.Sok fordulatos próba vár rájuk. Nem csak saját érzéseiket kell tisztázniuk, de a másokkal való kapcsolatukat is rendbe kell hozniuk. Vajon melyik erősebb a barátság, vagy a szerelem?
P: Agatha és Sophie az első rész végén elhagyta az iskolát és újra hazajutottak, erre vágytak mindketten, vagy mégse…? Nem minden olyan, amire számítottak, nem igazán boldogok Gavaldon-ban, pedig elvileg ez lenne a boldog befejezésük. Így egy kívánságnak köszönhetően újra az iskolában találják magukat és kezdődhet minden elölről. Nem is lett volna izgalmas a könyv, ha nem az iskolában játszódik. Szeretem az ottani tanulókat, feldobják a regényt. A két lány távozása káoszt hagyott maga után, semmi sem olyan már, mint volt. Jók harcolnak a rosszak oldalán, hiszen új ellenséges csoportok alakultak. Tedros szíve összetört, amikor nem őt választotta Agatha és bosszút esküdött. Nem is beszélhetünk többet már Jók és Rosszak Iskolájáról, hanem inkább Lányok és Fiúkéról.


„A lányok lágyulnak. A fiúk megacélosodnak.
A lányok visszatükröznek. A fiúk reagálnak.
A lányok kifejeznek. A fiúk elnyomnak.
A lányok vágyakoznak. A fiúk vadásznak.

A lányok elővigyázatosak. A fiúk gondatlanok.”

Ez a kötet is jó hosszúra sikerült, jobban élveztük ennek a résznek az eseményeit, mind az elsőét?
I: Az Író megint ki tett magáért, és egy nagyon is szövevényes történetet kaptunk tőle a második részre is. Visszatérnek a lányok az iskolába, és újabb megoldandó feladatok várnak rájuk. Rejtélyek melyek megváltoztatnak mindent. Titkok melyek még a legerősebb barátságot is tönkre tehetik. Sophie és Agatha is megmutatja milyenek is ők valójában, mi rejtőzik a lelkük mélyén. Tetszett, hogy a lányok vs. fiúk szál, igazán jól megoldotta az
Agatha (Forrás)
elkülönülést, és az összezördüléseket a két nem között. De nem csak régi szereplőinkkel találkozunk, újakat is kapunk, akik még jobban megkeverik a szálakat. A vége pedig nagyon jó volt, lesz miért várni a folytatást :)
P: Voltak hasonló elemek ebben a részben, mint az elsőben, de azért tanulva a korábbi kötet kiszámíthatatlanságából, gondoltam, hogy itt se minden úgy lesz, ahogy hiszem. Azt azért nem bántam volna, hogy az utolsó fő esemény nem ugyanott játszódik, mint az első, mást is ki lehetett volna találni, de a körülmények legalább nem ugyanazok. Az első résznél említettem, hogy még kiforratlannak érzem a stílust, túl sok eseményt akar egy könyvbe sűríteni az Író. Belegondolva, most is sok esemény volt, annak ellenére, hogy voltak lassabb részek, most olvasás közben mégse éreztem ezt a hiányosságot. Most jobban beszippantott a világ, tehát ezt nagy pozitívumnak érzem, és ezért gondolom, hogy jobb volt ez a könyv. A vége megint szépen sikerült, csak tátottam a szám, így kell fenntartani egy sorozat iránt a érdeklődést. Már azt se tudom, hogy kinek milyen befejezést szeretnék. De az biztos, hogy most már kíváncsi vagyok a lezárásra is.


„-  Ez Agatha legnagyobb hibája. Nem értette meg, hogy az ő barátsága Sophie-val abban a pillanatban halálra volt ítélve, amikor megengedte magának, hogy engem szeressen.”



Mindketten említettük, hogy Sophie elég unszimpatikus szereplő. Meg tudott lepni minket most?

I: Én most se tudtam vele szimpatizálni. Ebben a részben is megmutatta igazi énjét. A
Sophie (Forrás)
gonoszt nehéz elnyomnia, egyedül Agatha mellett érzi magát jónak, és ennek érdekében mindent megtesz, hogy mindig barátnője mellett lehessen. Nem riad vissza semmilyen eszköztől sem, hogy magában tarthassa boszorkány énjét. Ugyanolyan felszínes volt számomra mint az első részben is.
P: Még talán Sophie is egy hajszálnyival szerethetőbb volt, mint eddig, de azért azt nem merném kijelenteni, hogy szerettem. Továbbra is ő a legutálatosabb könyvszereplőm. :D Csak most kicsit kedvesebb oldalát is láthattuk néha. Ő volt, aki jól érezte magát otthon, nem gondolta, hogy valaha visszakerül-e még az iskolába. Érződött most végig rajta, talán jobban, mint korábban, hogy szeretne igazán jó lenni, próbálja levedleni rossz tulajdonságait. Nem alapjaiban véve nem képes megváltozni. A kis ördög mindig ott van benne, ami gyakran rossz döntéseket súg neki.


„– Az igazi barátok hagyják egymást felnőni – vágta oda Agatha. Egészen elvörösödött a haragtól. – Az igazi barátok nem tartják vissza a másikat a szerelemtől. Az igazi barátok nem hazudnak.



Szegény Agatha teljesen összezavarodott, nem tudja, kiben bízhat. Szeretne együtt lenni legjobb barátnőjével, de az érzéseit se tagadhatja meg, Tedros-hoz is húz a szíve. Hogyan kezeli a helyzetet?
I: Megértettem Agatha érzéseit, eddig mindig is azt hitte Sophie-n kivűl, senki se fog fontos
Tedros (Forrás)
szerepet játszani az életében. Minden megváltozott amikor megismerte Tedros-t, és a szívében új érzelmek kezdet kialakulni. Visszatérve a mesefalók közé, a fiú hiánya, és a mi lett volna ha érzései nem hagyják nyugodni a lelkét, és ennek köszönhetően újra az iskola falai között találja magát. Esélyt kap arra, hogy beszélhessen Tedros-sal. Mit tudjuk nem is olyan egyszerű minden, és sok megpróbáltatás vár rájuk, még újra tiszta szívvel állhatnak egymás előtt. Ebben a részben is ő állt közelebb hozzám, örültem neki, hogy kezd rá ébredni arra, hogy megérdemli a boldogságot, és nem kell többet félnie az érzéseitől.
P: Sokszor gyanakodott Sophie-ra, de alapvetően a végletekig türelmes barátnőjével. Próbálja a jó oldalát látni, és mindig inkább mentegeti, minthogy belássa, hogy lehet, rossz indítékok vezérlik. Pedig nagyon is megérdemli a boldogságot, és most kezd ráébredni, hogy egy barátnő mégse tudja helyettesíteni a szerelmet. Kezdi végre önmagát helyezni az előtérve, és a saját igényeire is figyel. Szerencsére azért nem vedli le kedves természetét, amit megszerettünk az első részben, csak kezd jobban kiteljesedni, nem marad többé Sophie árnyékában.


„Ez a baj a mesékkel. Távolról teljesen tökéletesnek tűnnek. De közelebbről megnézve ugyanolyan bonyolultak, mint a való élet.


A Gazgató helyett feltűnt egy rejtélyes karakter, aki végig titokzatos maradt, nem tudhattuk a valós szándékait. Mit gondolunk Evelyn Sader tanárnőről?
I: Evely egy nagyon titokzatos nő, érezhető volt végig a történet során, hogy van valamilyen
titka. Ő vezeti most a lányok iskoláját, és látni rajta mennyire élvezi a kialakult helyzetet. Úgy tűnik mintha a két lány segítségére lenne, de engem nem igazán tudott meggyőzni jó szándékáról.
P: A fő gonosz szerepét mondhatni Tedros vette át, de kellett még valaki, aki felborzolja a kedélyeket. Evelyn valódi indítékait nagyon jól leplezte. Úgy tűnik, ő élvezi a megváltozott helyzetet és boldogan lépett a Lányok Iskolájának vezetői posztjába. Segíti a lányokat, próbálja a jó irányba terelgetni őket. De a gyanúm sose hagyott alább, volt valami ebben a nőben, ami nem tetszett. Én örültem, hogy felbukkant, mert jól megkavarta a szálakat, és izgalmasabbá tette a regényt.


„(…) van úgy, hogy azt látjuk, amit látni akarunk.”

Kedvenc jelenetem:
I: A végén történt események
P: Izgalmas volt az, amikor Tedros és Agatha először találkoztak újra.
Kedvenc szereplőm: 
I: Agatha
P: Agatha, Tedros és Hort.
Kinek ajánlom: 
I: Akik olvasták az első részt szerintem megéri folytatni.
P: A mesék világát felelevenítő fantasy-k kedvelőinek.
Értékelésem:
I: Jobban tetszett mint az első rész, így tőlem most 4 herceget kap.
P: Na jó, legyen 4,5 erdő, mert ha csak az előzőhöz hasonlítom annál mindenképp jobban tetszett. :)



Érdekesség: A kedvcsináló videót most is hozzuk, interjú részletekkel. :)





Tudatosan döntöttél úgy, hogy a fiatal olvasóknak írsz a felnőttek helyett? Mi volt ez eredeti elképzelés?
Az igazat megvallva, még nem volt a fejemben célközönség, amikor elkezdtem írni a könyvet. Az a varázslatos dolog az írásban, hogy amikor elkezded, még nem lehetsz abban se biztos, hogy el fogják-e olvasni. Tehát vettem egy mély lélegzetet és belevágtam – elkezdtem a történetet, ami jött és el szerettem volna mesélni. Nem tudtam, hogy kinek fog szólni, de azt tudtam, hogy egy teljesen új mesét akarok írni.
Ami az eredeti elképzelést illeti, tudtam, hogy három könyv lesz, és mindhárom a szürke, köztes területet keresi az ellenpólusok között: az elsőben a jó és rossz között, a másodikban a lányok és a fiúk között, a harmadik pedig a fiatalok és az öregek között. Imádkoztam, hogy lehetőségem is legyen mindhármat megírni, mert nagy terveim voltak Sophie-val és Agatha-val, és esélyt akartam nekik adni, hogy meglegyen a boldog befejezésük.


A fiatal olvasóidnak és azoknak, aki a szívükben fiatalok, milyen üzenetet tartasz fontosnak akár saját tapasztalatból, akár a történeteidből?

A Jók és Rosszak Iskolája nagyon személyes. Az egész a szeretet feltárásáról szól és mit jelent a boldog befejezés, túl a szokásos lezáráson. A harmadik könyv lezárása egyértelmű választ ad erre, a saját véleményemről a boldogsághoz. De talán nem szükséges mondanom,
hogy a boldogsághoz vezető út is mély nyomokat hagyhat bennünk. Az egyetlen mód a pillanat megélése és elfogadása, nem számít, hogy éppen milyen. Mert, igazából egyikünk se tudja, merre tart a története. Csak el tudjuk fogadni a sorsunkat.
Forrás


Ha tanuló lennél az iskolában, milyen csoportba tartoznál? Vezető, segéd esetleg mogriff?
Nem tagadom eléggé megszállott, túl fegyelmezett diák vagyok. Szeretek többet dolgozni, mint ahogy egészséges. Tehát még ha Vezető is vagyok, sokkal kockázatosabb, mintha segítő vagy mogriff (akik általában túlélik a történet végét), de összességében úgy gondolom, magasabb rangú lennék.

A második könyvben, az Itt nincsenek hercegekben, azt írod: „van valami nyugtalanító abban, ha a legjobb barátod akar megölni”. Ezt tényleg megtapasztaltad vagy mi történt, ami nyomot hagyott benned?
Ó, szerintem mindenkinek van olyan ember az életében, aki egyben ellenség és barát is, aki jól ismersz és látni akarod a bukását, és közel tartod magadhoz, hogy lássa, te nem buksz el. De szerintem én elég barátságos barát vagyok, úgyhogy remélem, senki se érez vágyat a megölésemre. Bár emlékszem egy Disney World-ös kiránduláson, felébresztettem 5:30-kor az egyik barátomat, így korábban értünk a parkba, mint mások, így egész nap mászkálhattunk birkamódjára az emberekkel, talán akkor nem voltam túl ésszerű barát.

Mi inspirált a trilógia megírásában?
Kezdtem úgy érezni, hogy a Disney által mesélt történetek, kezdik elveszíteni azt, amiről szólniuk kellene: túlélési tippek az élethez. Én olyat szerettem volna írni, ami belelát a hősök és a gaztevők fejébe, és inkább a modern olvasók felé nyit.

Voltak fordulatok, amiket előre elterveztél vagy csak vitt az áramlat?
Megterveztem a világot, ismertem a szereplőket, és voltak homályos tervek az elejéhez, a közepéhez és a végéhez. Minden más magától haladt. Nem egyértelműen előre haladtam az időben, mert különben unalmassá vált volna a könyv. Úgy értem, ha tudnám pontosan merre tartok, nem tudná más is?

Próbáltad valaha szándékosan megsiratni az olvasókat?
Egyáltalán nem! Próbálok nem gondolni az olvasókra írás közben. Az egyetlen, amit tudok, hogy mit éreznek a szereplők az adott pillanatban.
Forrás
Van olyan szereplő, akit olyan emberről mintáztál, akit ismersz, vagy honnan származnak?
A legtöbb szereplő az életemben lévő emberek kompozíciója vagy egy az egyben róluk mintáztam, de például Sophie egyértelműen Maria Sharapova, Madonna és az én keverékem. A barátaim szerint Sophie teljesen olyan, mint én.

Ki lenne a kedvenc szereplőd a sorozatból és miért?
Imádom Hort-ot. Úgy érzem a gyerekkönyvekben lévő fiúk gyakran hülyének vannak beállítva és érzelmileg nullának. De Hort-nak nincsenek érzelmi szűrői. Minden érez és ki is mondja. Amikor csak ő beszél, olyan, mintha egy meleg, szoros ölelésre vágyna.

Miért a hattyú lett az iskola jelképe?
Szeretem a kettősséget és a hattyúkra is jellemző egyben a szépség és a csúnyaság is. Egyrészről a kis hattyúk igazi rusnyaságok, mielőtt felveszik felséges kinézetüket. Másrészről, mi szebb: egy fehér vagy egy fekete hattyú? A fehér, mert az az alapvető szépség? Vagy a fekete, mert az olyan ritka?
Forrás
 
Köszönjük a Recenziós példányt a Twister Média Kiadónak :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése