2018. 04. 19.

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Never, never - Soha, de soha (1-2-3)

Író: Colleen Hoover, Tarrny Fisher
Cím: Never, never - Soha, de soha
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 176 oldal
Fülszöveg:

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.

Cím: Soha, de soha 2. 
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 120 oldal

Fülszöveg:
 
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Író: Colleen Hoover, Tarrny Fisher
Cím: Soha, de soha 3
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 112 oldal
Fülszöveg:
 
Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?
Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.
Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?


„Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!” 

Két remek írónő összefogott, hogy valami újat alkosson. Mire számítottunk, mi lesz ebből a projektből?
I: Mind  a kettőjük stílusát, és érzelmi világát szeretem. Reméltem, hogy valami ütőset sikerül majd összehozniuk közösen. Az biztos, hogy nem mindennapi történetet kaptunk tőlük, de valamiért én többre számítottam. Nem volt annyira kiemelkedő, talán túl kuszára sikeredett, úgy gondolom, ha egyben olvashattam volna a sorozatot jobban állnék hozzá, de így van bőven hiányérzetem. Azért persze felkeltette az érdeklődésemet a történetük, és alig
várom, hogy velük együtt tudjam meg az igazságot.
P: Reméltem, hogy a legjobb oldalukat hozzák mindketten és valami csodálatos született. Colleen Hoover felkavaró érzelmeit és Tarryn Fisher megdöbbentő fordulatait, tabukat nem ismerő témáit szerettem volna olvasni. Mindkettőjüktől ismerek már olyan könyvet, ami igazi kedvenc lett, azért tényleg bíztam benne, hogy csalódni nem csalódhatok. Azt már most leszögezem, hogy egyedül azt nem értem, hogy miért volt jó három külön könyvre szedni ezt a történetet (illetve rendben értem, az anyagi megfontolás kellő indok lehet, de akkor is… ). Ahogy nézegettem az oldalszámokat egy teljes egész könyvnek is tökéletesen megfelelt volna, de hát ez van, ezt kell szeretni. :)
 


„- Nem érdekel, milyen volt a valódi első csókunk – mondja. – Erre akarok emlékezni.” 

Három kötetre van szedve a történet, az első kellően felcsigázott, hogy várjuk a folytatást? 
I: Úgy gondolom van miért várni a folytatást, mert a vége egy igazán jelentőségteljes mozzanatnál szakadt meg. Nem csak előttük, de előttem is hatalmas köd terjeng. Próbáltam velük együtt kirakni a kirakós darabkáit, de eddig nem sok összeillőt sikerült találnom/találniuk. Silas és Charlie egy nap emlékek nélkül térnek magukhoz. Nem tudják kik is ők valójában, a legfontosabb emlékeiket vesztették el. A környezetük reakciójából kezdik összerakni a képet, és elég megdöbbentő információkra bukkannak. Ám ezek még mindig túl kevésnek bizonyulnak a végső titok megoldásához, épphogy csak elkezdték
Charlie
kaparni a felszínt ebben a részben. Az biztos közös a múltjuk, és fontos szerepet játszottak egymás életében. Egy szörnyű esemény úgy látszik mégis éket vert közéjük. Együtt kezdik el felkutatni az igazságot. Érzik, hogy fontosak lehetek egymás számára, de közben elborzasztja őket a múltbeli énjük tettei. Vajon ezek után van lehetőségük kideríteni mi is történt velük a múltban?
P: Engem teljesen! Igazán érdekes helyzetbe kerülnek a főhőseink és még egyelőre ötletem sincs, hogy mi lehet mindennek a hátterében. Tetszett, hogy apránként előbukkant egy-egy nyom és folyamatosan agyaltam, hogy mit jelenthetnek. Emlékek nélkül ébrednek egy számukra idegen világban. Csak következtetni tudnak, hogy kik is ők és izgalmas volt, hogy már egyből dupla személyiségüket ismertük meg, hiszen most viselkednek valahogy, és ahogy a környezetüket figyelik, rájönnek, hogy valójában lehet nem is ilyenek voltak. Nagyon rejtélyes és misztikus, ahogy nyomoznak és próbálják összerakni a kirakós darabjait. Drukkolok nagyon nekik és várom a folytatást.
 


„Soha ne felejtsd el azokat, akik kikövezték az utadat. Mindig próbáld jobbá tenni a világot azok számára, akik utánad fogják lakni.” 

Mit adott a történethez a második rész?
I: A második részben újra megtörténik az emlékek elvesztése. Nem elég, hogy ezzel meg kell küzdeniük, de ráadásul még Charlie is eltűnik. Silas versenyt fut az idővel, rajta múlik most minden. Kutatja a múltat, közben pedig keresi a szívének oly fontos "ismeretlen" lányt.
Silas
Ebben a részben is nagyon jó volt a kettőjük múltjába betekinteni, a napló részletek, és a levelek által. Érezhető mennyire szerették egymást, a kettőjük együttléte igazán sorsszerű. Silas-al együtt nyomoztunk Charlie után, ami tartogatott pár meglepetést, de olyan nagy volumene nem volt. A vége tetszett a legjobban, most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, mi okozta náluk az emlékezet vesztést.
P: Sajnos nem nyújtott többet ez a rész, mint az első. Az események tetszettek, nagyon is, továbbra is rendkívül izgalmas a szituáció és borzasztóan várom a harmadik részt. Csak továbbra se értem, hogy miért lett ennyire szétszedve. :S A szerelmes részek, sorok most is levettek a lábamról, ennek a két fiatalnak egymás mellett a helye. Akadtak azért újabb infó morzsák, de nem vittek sokkal közelebb a megoldáshoz, ennek ellenére tetszett, hogy megismertük a házat és újabb korábbi leveleket olvashattunk. Nagyon remélem, hogy eléggé nagy durranás lesz a megoldás, mert megérdemli ez a történet.
 


„Már régóta el akartam követni ezt a hibát.” 

Végül a lezárás is megérkezett, hogyan folytatódott Silas és Charlie kalandja? 
I: Ebben a részben végre fény derült a titokra. Ám azelőtt egy újabb emlékezetvesztés vár rájuk. Sok mindenről lehull a lepel, és értemet ad számukra. Tetszett, ahogy vissza tekintettek a régi önmagukra, és közben kialakították az új Charlie-t, és Silas-t. Az biztos a
múltjuk közös volt, és talán még lehet együtt jövőjük is. Kialakulhat köztük szoros érzelem egy ilyen helyzetben? Mi a végső megoldás? Ha elolvassátok megtudjátok :) Annyit mondhatok, én egy picit csalódtam így végére, az epilógus pedig kiverte nálam a biztosítékot.
P: Úgy érzem, hogy mostanra vesztett ez az ütős alapszituáció az erejéből. A két fiatal kapcsolata itt is tetszett és az út, ahogy próbálnak visszatalálni önmagukhoz. Különösen tetszett az a csavar, amivel kezdődött ez a rész és az újabb 48 órás ciklus. Most már nagyon közel vannak a megoldáshoz és nem adhatják fel, hogy helyrehozzák a dolgokat. A végét leszámítva itt nem voltak igazán meglepő részletek, a legtöbb dolgot már korábban kiderítettük. Helyette itt Silas és Charlie kapcsolata került a középpontba, vajon ismeretlenül is megláthatják egymásban azt, ami miatt korábban szerelembe estek?

„Szeretlek. Épp eléggé, hogy a bőrömön viseljelek. Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!”   

Itt kaptuk meg a várva várt megoldást, erre számítottunk? 
I: Megmondom őszintén, én mást vártam, valami misztikusabb dolgot. Így egy kicsit csalódás volt a vége. Az ember fantáziája ilyenkor csak pörög, és gyártja az elméleteket. Sokszor túl gondolom a dolgokat, most is ebbe a hibába estem. Azért nem volt annyira mélyrepülés, mert megmutatták az Írónők a szerelemnek mekkora ereje is lehet. Összességében nem volt rossza a történet, de az erős kezdés után, kicsit gyengébbre
sikeredet a vége számomra legalább is.  
P: Végre kiderült, hogy mi is történt Silas-szal és Charlie-val, és az biztos, hogy meglepődtem. Teljesen másra számítottam, a felvezetés miatt nagyobb durranásban bíztam, de azért azt se mondom, hogy nem tetszik ez a megoldás, a romantikus oldalamnak kifejezetten szimpatikus ez a verzió. Ha nem lett volna ennyire rejtélyes, sőt kicsit misztikus a történet, akkor maximálisan el tudnám fogadni. Úgyhogy csalódottnak nem mondanám magam, mert így se volt rossz, csak lehetett volna más is. :D Az epilógus viszont már nem tetszett, anélkül is pont elég lett volna ez a lezárás.

„Életem hátralévő részében az a lány akarok lenni, aki Silasszal táncol az utcán.
Mert ő őrült. És ezért szeretem.”

Kedvenc jelenetem:
I: Levelek olvasása, amiket egymásnak írtak. 
P: Az utolsó rész végén lévő romantikus jelenetek voltak a kedvenceim.
Kedvenc szereplőm:  
I: Silas 
P: Silas volt a szimpatikusabb a párosból.
Kinek ajánlom: 
I: Azoknak, akik szeretik ha egy szerelmi történetben szerepet kap valami megmagyarázhatatlan dolog is. Ami ráadásul nem kis bonyodalmat okoz a történet során.
Hasonló könyv: 
P: Huh, ez a történet igazán egyedi, másik new adult regényt mondhatnék, de egyik se hasonlít igazán ehhez, úgyhogy kivételesen nem hasonlítanám.
Értékelésem: 
I: Meg mondom őszintén én csalódtam, az utolsó részben a megoldás elrontotta az élményt. Így én most összességében 3,5 tetkót tudok adni a sorozatra. 
P: Az első még 5-öt kapott, majd sorban csökkent a pontszám, összességében mégis csak 4 levelet kap a sorozat.

Érdekesség: A történetek rövidsége ellenére, sok idézet hagyott nyomot bennünk, amiket szeretnénk még megosztani. Mellettük az interjúban, nem csak a folyamatról válaszolnak pár kérdésre az Írónők, hanem kiderül, hogyan képzelik el a szereplőket.

„Charlie magával ragadó, mint a táj vihar után… Charlie maga a pusztítás a tornádó nyomában.” 

„- Soha, de soha, Charlie – súgom. 
-  Soha, de soha – súgja válaszul.”
 

„Nem vagyok szerelmes.
Cseppet sem.
Soha, de soha.” 

„Mindig szeress engem, soha ne hagyd abba.
Soha ne hagyd abba, Charlie!
Soha ne felejts el!” 

„Nagyon bírlak, Silas. Talán a zöld almás vattacukornál, a rózsaszín Nerds cukorkánál, de még a Sprite-nál is jobban.” 

„Silas és Charlie élete többé nem passzol össze. Most túl nehéz. Sokkal több erőfeszítést igényel, mint amire képesek vagyunk.
Nem akarom, hogy Silas gyűlöljön. Csak azt akarom, hogy ne szeressen többé.”

„Nem akarok rá emlékezni, milyen volt megcsókolni.
El akarom felejteni Silas Hasht és mindent, ami rá emlékeztet.”

„- Én szívesen töltenék minden egyes napot azzal, hogy újra és újra megismerjelek, Charlie, és nem hinném, hogy meg tudnám unni.” 

„- A lelkünk azok felé húz minket, akikhez tartozunk.”

„- Mi az, amit legkevésbé szeretnél elfelejteni? 
- Téged.”
 

Silas Nash és Charlie Wynwood:
Colleen: Nálam határozottan Zac Efron testesítené meg Silas-t. Igazából nagyon szeretném, ha minden könyvem, minden karakterét ő játszaná, mert… Zac. *sóhaj*
Tarryn: Amikor Charlie-ra gondolok, Alexia Fast jut eszembe. A szemei olyan kifejezőek, mint Charlie-é. Ugyanolyan az ajkuk. Utálok gyűlöletesen gyönyörű embereket választani, mert a való életben senki se tökéletes, és Alexia szépsége finom, klasszikus és szerény. 

Brian Finley:
Colleen & Tarryn: Cato az Éhezők viadalából, olyan erő, amivel számolni kell. Eléri a célt, amit akar. A Soha, de sohában vannak komfrontálódó pillanatai és elgondolkodtunk… mit tenne Cato? 

Janette Wynwood (Charlie húga):
Colleen & Tarryn: Janette a legtöbb tini lányhoz hasonlóan, lehet az egyik pillanatban végtelenül édes, a másik pillanatban pedig morcos. Janette-t úgy képzeljük el, mint Bailee Madison-t. Hasonlít Charlie-ra. Finom szépség és kedvesség lengi körül, de a morcos tinit is elő tudja adni. 

Landon Nash (Silas öccse):
Colleen: Mivel minden szereplőnek Zac-et akarom, így a helyes fiatalabb testvér tökéletes lenne Landon-nak. Dylan olyan, mint ha egy igazi amerikai focista találkozna a szexi szomszéd sráccal. Hozzá kellett adnom a stábhoz, még ha nem is igazán színész. 

A Rák:
Colleen & Tarryn: Van egy szereplő a könyvben, akit csak Ráknak ismerünk. Amikor figyelmet kap, elpirul mint egy rák. Titokzatos kisugárzása és a kinézete emlékeztet minket Rumer Willis-re. 
Kinek jutott eszébe a Soha, de soha ötlete?
Colleen: Eredetileg egy saját ötletem alapján jött. Tudtam, hogy akarok két gimnazistát,
akik hirtelen elvesztik az emlékezetüket, de nem nagyon tudtam, hogyan folytatódjon a dolog. Örülök, hogy végül Tarryn-nal írtam meg, mert a nézőpontja nagyon sok új elemet adott hozzá. 

Hogyan döntöttetek végül a közös munka mellett?
Tarryn: Colleen beszélt nekem az ötletéről, és biztattam a megírását, mert imádtam a koncepciót. De annyi más dolgot csinált, Instagram videók készítése, Taylor Swift számok éneklése, így végül megírtam neki az első fejezetet.
Colleen: Mindig azt mondtam, hogy sose dolgoznék egy másik íróval együtt egy projekten. A Griffin Peterson-nal lévő munka után, nem gondoltam, hogy találok valakit, akivel igazán jól lehet dolgozni. És igazam volt, mert Tarryn gonosz és Coca-Colát iszik. De imádtam azokat a fejezetet, amiket ő írt. Pontosan olyan lett, mint amilyet szerettem volna. Megírtam a következőt és visszaküldtem neki, és ez így haladt tovább. Élveztük, mert sose lehetett tudni, mi következik legközelebb.

Sokan kérdezik: Ki fogja az utolsó fejezetet megírni?
Colleen: Én.
Tarryn: Én.
Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése