2018. 05. 15.

Mia Sheridan: Stinger - A skorpió fullánkja (A szerelem csillagjegyében 3.)

Író: Mia Sheridan
Cím: Stinger - A skorpió fullánkja
Sorozat:
A szerelem csillagjegyében 3.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 424 oldal
Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Grace Hamilton az a lány, akinek mindig van egy terve. Pontosan tudja, merre tart az élete, és büszke magára, amiért mindig célt ér. Még sohasem lépte át a határokat, nem foglalkozott a saját vágyaival, és azzal sem, hogy kinek akar ennyire megfelelni.
Ám egyszer csak találkozott Vele…

Carson Stinger semmilyen szabályt nem tart be, csakis a sajátját. A felnőtt szórakoztatóiparban dolgozva mit sem törődik vele, hogy mit gondolnak róla mások. Egyik napról a másikra él, cél és terv nélkül. Tudja, mit akarnak tőle a nők, és azt hiszi, csupán ennyit is tud nyújtani nekik.

Ám egyszer csak találkozott Vele…

Miután a sors arra kényszerítette őket, hogy összezárva töltsenek el néhány órát, mindketten megváltoznak. Ám két olyan ember számára, akiknek találkozniuk sem lett volna szabad, lehetetlen felülemelkedni a teljesen különböző valóságuk határain.

Legalábbis egyelőre…

Értékelés a korábbi részekről: 1


„Ez a lány mintha barlangban töltötte volna az egész életét, most pedig végre jött valaki, hogy megmutassa neki a napfényt.” 

Még mindig kicsit rendhagyó new adult az eddigiekhez képest, de hogy tetszett Carson és Grace kapcsolatának alakulása? 
P: Mindkét főszereplőt imádtam. Csak úgy izzott közöttük a levegő, és ezt nagyon szerettem. A liftben töltött közös idő, volt az egyik kedvencem, nagyon jól kezdődött vele a könyv. Tudom, klisés, de én élvezem az olyan történeteket, ahol az egyik karakterről kiderül, hogy sokkal több van benne a látszatnál. Például egy üres fejű cicababának tűnő lányról kiderül,
hogy igazán művelt, eszes vagy egy kigyúrt szépfiú se csak a farkával gondolkodik. Élveztem a közös kalandjukat, nem egymáshoz valók, de egy hétvége erejéig a pillanatnak élnek és a vágyaiknak. Aztán mindketten visszatérnek a hétköznapokhoz, vagy mégse…? 
I: Kaptunk egy nagyon aranyos párost, akik teljesen különböző életet élnek, mégis egymás útjába sodorja őket a sors. Egy váratlan találkozás, ami változást hoz mind a kettőjük számára. Olyan nyomot hagynak egymáson, ami által képesek lesznek változtatni eddigi életükön. Tudják a közös jövő nincs számukra megírva, még se képesek túllépni az együtt töltött hétvége emlékén. Olyan erős vonzalom 💋volt kettőjük között, amit én mindig szeretek viszont látni a lapokon. Kíváncsi voltam miként adja meg a második esélyt Grace-nek és Carson-nak. Meglepett a választása, de közben nagyon örültem is, az újbóli közös részeknek, mert tudtam nekik igen is együtt kell lenniük.

 „- Miért hívsz Tündérmókusnak? 
- Talán, mert olyan bársonyos a bőröd, mint egy tündérnek.” 

Grace igazi pedáns diák, aki percről perce megtervezi a jövőjét, Carson mégis képes előhozni egy másik énjét. Azért eleinte is tudtuk szeretni? 
P: Grace-ben azt szerettem leginkább, hogy ennyire értelmes nő, igazából még ezt a
Grace
kényszeres tervezgetést is bírtam, miért ne lehetne mindent szépen elképzelni és hagyni, hogy ez a cél lebegjen a szemed előtt? Persze görcsösen se szabad ragaszkodni mindenhez, néha átesik a ló túloldalára. De reálisan látja a világot, nem elrugaszkodott tervei vannak és keményen dolgozik ezekért, ez szerintem dicséretes. Viszont nem tagadom, az az oldala is tetszett, ahol végre elengedi magát, és előbújik belőle a nő, aki szerelemre és szenvedélyre vágyik.
I: Grace egy nagyon céltudatos nő, aki már előre megtervezte az életét. Egészen addig azt hitte, hogy neki ennyi pont elég, és nem vágyik többre az élettől. Igen ám, de megjelent ami hetero férfi előadónk, aki jól összekuszálta a dolgokat. Előhozta Grace nőiesebb oldalát, aki nem fél a kalandoktól. A szenvedély mind a kettőjükben fellángol, sokáig nem is tudnak ellen állni egymásnak. Nagyon megkedveltem Grace karakterér, egy teljesen átlagos lány, aki kitűzte a céljait, és ebből nem ad alább.  Az egyik kedvenc részem volt, amikor szépen kioktatta Carson-t, hogy nekik miért is nincs közös jövőjük. Ebből is látszik, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és a későbbiek folyamán kiderül nem is különböznek annyira mint elsőre tűnt. Az együtt töltött hétvége új megvilágítás elé helyezte az eddigi életét, már új célokat lát maga előtt, a változás útjára lépet.

„- Sajnálom Tündérmókus.  
A szívem ekkor tört össze igazán.” 

Carson egy tökéletes férfi „példány”, aki a testéből él, de a szerelem még őt is arra készteti, hogy változtasson az életét. Becsüljük ezt a döntését? 
P: Carson önbizalma lehet zavaró is, de a tényeket nem lehet félresöpörni, ha valakit ilyen testtel áldott meg az ég, az ne szégyellje. :D De nem csak a külsőségek miatt figyelemre méltó, ravasz módon cserkészte be áldozatát, és kitartóan ostromolta, amíg megkapta, amit akart. És még az is kiderült, hogy ettől mindkettőjük élete örökre megváltozott. 💋 A könyv során több oldalát is láthatjuk, és mindegyikkel belopta magát a szívembe. Érdekes,
Carson
céltudatos, hűséges, kitartó férfi, érdemes rá figyelni. Eleinte a testéből él, meglepő, hogy bárki emellett komolyan tudná venni, de tartogat még meglepetéseket.
I: Carson munkája engem is teljesen ledöbbentett, akár csak Grace-t. De közben gondolatban egy nagy pacsit küldtem az Írónőnek, mert igazán egyedi húzást volt szerintem tőle ez a felállás. Párosunk lépten-nyomon egymásba botlik egy konferencia színhelyén. Teljesen más a személyiségük, de a vonzalom azonnal érezhető köztük. Először pár vicces szituációnak lehetünk tanúi. Már itt látszik, hogy Carson tudatában van a vonzerejének. Elsőre egy kissé önteltnek tűnt számomra, de szépen lassan megismerjük a férfit az álarc mögött. A liftes jelenet egy igazán meghatározó fordulat a történetükben, itt már én is fangirl üzemmódba kapcsoltam kérem szépen. Beleképzeltem magam Grace helyzetébe. Vajon én bele mentem volna egy ilyen kalandba, hogy ha tudom milyen munkát űz ez a szépséges férfi példány?! Én se vagyok az a kicsapongó fajta, lehet nekem is jót tett volna, ha kicsit elcsábítanak, és megmutatják mi is az-az igazi lepedő akrobatika. Elsőre mindig  a testiség győz, de itt is megmutatkozik, hogy sokkal másabb érzelmek is kialakulnak köztük a rövid együtt töltött idő ellenére is. Ó Carson, te sokkal több vagy annál mint gondolnád! Szüksége volt Grace-re, mert általa elgondolkodott a jövőjén. Megismerjük a múltját is, ami eléggé nagy nyomott hagyott rajta, ennek köszönheti a mostani foglalkozását. Örömmel töltött el, amikor ő is a változás útjára lépet, nem aprózta el,  teljesen új dologba fogott.  

„- Miért hívsz Tündérmókusnak?
- Kiskoromban folyton mókusokat kergettem a nagyi kertjében. Amikor sikerült megfognom egyet, és megmutattam neki, azt mondta, hogy igazából biztos egy tündér, aki örömet akart nekem szerezni.” 

Jó hosszú időszakot ölel fel a könyv, örültünk ennek? 
P: Ez kifejezetten tetszett, a jövő alakulása és ilyen hosszú időszakot láttunk az életükből. Ez a történet megmutatja, hogy a remény tényleg örökké él. Ha két összetartozó embert egymástól távol sodor az élet, akkor se lehet tudni, mikor lyukadnak ki újra egymás mellett. És romantikus történetek olvasóiként nagyon jól tudjuk, hogy a szenvedély és az igazán mély érzelmek sose múlnak el igazán. :) A könyv elején jobban pörögtek az események, a kettőjük
közötti kémia mindent vitt. Utána visszavettünk a tempóból, de nem kell félni attól, hogy ellaposodik a történet. Volt miért izgulni, hogy boldog befejezést kapunk e a könyv végén.
I: Az együtt töltött közös hétvégének sajnos hamar vége szakad. Akkor még nem álltak készen arra, hogy együtt folytassák tovább.  Szomorú voltam, tudtam, hogy erre a lépésre szükség volt, a fejlődés útjára egyedül kell lépniük. Mind a kettőjük életébe betekintést nyerünk. Évek telnek el még újra egy helyre kerül párosunk. Tetszett, hogy kicsit mind a kettőjük fejébe bele láttam. Egymásnak köszönhetik, a változást, erről sosem feledkeznek meg. A legnehezebb időben is az emlékek éltetik őket. Kíváncsi voltam miként kerül sor az újbóli találkozásukra. Tetszett ez az újabb fordulat, egy kis bonyodalmat is beleszőtt az Írónő. Nem hiába szerettem meg őket, annyira jó volt látni, hogy ennyi év után sem felejtették el a másikat. Romantikus lelkem fel-le ugrált, és boldogan csukta be az utolsó lap befejezése után a könyvet. Még Perpetua-nak is meséltem egy megérzést, ami úgy tűnt elsőre nem jött be, de a végére csak be igazolódott a sejtésem :D 

„Grace, rólad első látásra tudtam, hogy tündér vagy.” 

Az első rész még nem volt igazán meggyőző, ezt már jobban szerettünk, szívesebben adunk esélyt a folytatásnak? 
P: Az biztos, hogy fényévekkel jobban tetszett, mint Leo története, de azért még várom az Írónőtől a lehengerlő érzelmeket. Viszont a saját csillagjegyem miatt mégis különleges számomra ez a kötet. :D Archer-től viszont nagyon sokat várok, kiemelkedően jó
értékeléseket lehet jóra várni, kíváncsi vagyok tényleg ennyire átütő lesz-e.
I: Az első rész elolvasása után kicsit csalódott voltam. Többet vártam a Leo-tól, szomorú voltam, hogy nem tudtam megszeretni annyira a történetet. Persze szépen lassan jöttek ki az újabb részek, amiket meg is vettem. Kezdtek egymás mellé kerültek a polcomon. Tudtam, hogy egyszer folytatni fogom a sorozatot, csak azt nem tudtam mikor. Perpetua-nak már jó régen sikerült elolvasnia, rosszul éreztem magam, mert közösen szerettünk volna értékelést írni róla,  én pedig még mindig nem kezdtem el. Erőt vettem magamon, és végül leemeltem a polcról. Teljes mértékben pozitív csalódás volt már az első oldal után, aranyos volt, bolondos, és szexi. Csak úgy faltam a lapokat. Ilyenkor mérges vagyok magamra, sokkal előbb is neki állhattam volna :D Persze ami késik nem múlik. Ezek után bátran fogok neki a következő részeknek, és alig várom , hogy kiderítsem mivel fog még meglepni az Írónő. 

„- Az jár a fejemben, hogy te is tündér vagy. És látom, ahogy ragyogsz.”

Kedvenc jelenetem:
P: A liftbeli találkozás.
I: 
A közös hétvége minden együtt töltött pillanata :)
Kedvenc szereplőm: 
P: Mindkét főszereplő kedvenc lett.
I:
Grace, Carson.
Kinek ajánlom: 
P: Végletekig romantikus történet, ami megmutatja, hogy az évek során se múlnak el az igazi érzelmek. Nekem sokszor jól esik egy ilyen könyv, úgy gondolom másnak is.
I:
Elsősorban azoknak akik elsőre nem kedvelték meg Mia Sheridant, meg ér még egy esélyt adni az Írónőnek. Azoknak is akik szeretik ha egy nem várt találkozásból született szerelmet ismerhetnek meg.
Értékelésem: 
P: Az 5 tündérmókushoz még kell számomra valami plusz, de 4,5-et tudok adni neki.
I:
Sokat vacilláltam, de végül 4,5 liftet adok neki.
   
Érdekesség: Az írónőt a sorozatról faggatták, több kötetet is említ. :)

Meg tudnál velünk egy apró titkot osztani magadról? 
Hmmm… Nem tudom mennyire titok, de nagyon félénk vagyok könnyen megijedek. Természetes módon vagyok introvertált és gyakran tudatosan ki kell bújnom a csigaházamból.

Mikor fedezted fel magadban az írás iránti szenvedélyt és melyik könyv döntötte el, hogy megpróbálod?
Csak négy évvel ezelőtt kezdtem írni, amikor nagy veszteséget éltem át. Terápiaként kezdtem írni és sokat segített. De minden romantikus regény, amit olvastam efelé terelt (Abbi Glines, Colleen Hoover, SC Stephens csak párat említve).

Inspirációt honnan merítesz ilyen különböző szereplőkhöz, történetekhez mégis megtartva a védjegyedet?
Bárhonnan jöhet az ihlet! Dalok… történetek, amikor hallok… hirdetések. Általában hagyom, hogy a történet érlelődjön bennem pár hétig és ha ráhangolódok, leülök megírni.

Melyik regényed jelent meg először? 
Az eddigiek magánkiadásban érkeztek. Leo volt az első, de abban az évben jelent meg a Most of All You is.

Vannak kortárs írok, akiket csodálsz? Kik azok? 
Vannak bizony! Imádom Colleen Hoover-t (még szép!) és Renee Carlino-t, Katy Regnery-t, AL Jackson-t, Amy Harmon-t. A lista végtelen. Ez a kedvenc műfajom.

Hogy választok ki a szereplők nevét?
Online böngészem az utónévszótárat. Ez az egyik, amit legjobban szeretek az írásban!

Melyik könyv volt a legnagyobb kihívás és melyik volt a legegyszerűbb? 

Azt kell mondjam, a Calder útja volt a legnehezebb, mert egy egész világot kellett felépíteni és ez újdonság volt. A legkönnyebb? A Grayson’s Vow regényt írnám, talán mert könnyedebb volt és szórakoztató.

Mi volt az ötlet mögött, hogy a csillagjegyek köré építed a történeteket? 
Igazából csak szórakozásból jött és ezzel kapcsoltam össze a könyveket. Inspirációt is tudtam meríteni asztrológiai legendákból, ez volt a bónusz. 

Az igazán szomorú fejezeteknél szoktál sírni? 
Soha…

Mit jelent számodra Eden és Calder? 
Talán ők a kedvenceim. Hozzájuk kapcsolódtam leginkább írás közben.

Mit gondolsz az Archer hangját miért szerették ennyire az olvasók? 
Fogalmam se volt róla, hogy ennyi embert meg fog érinteni. Igazi meglepetés volt számomra! Valójában NAGYON féltem a megjelentetésétől.

Nem voltál ideges, amikor bemutattad Stinger-t a közönségnek a szakmája miatt? 
Tudod, ez vicces, mert nem aggódtam, de szerintem azért, mert nem sok olvasóm volt még akkor és kevésbé számított. Most már sokkal nagyobb a nyomás és aggódok a reakciók miatt. Talán nem kéne, de így van.

Miért változtattál a stíluson és hoztál be új elemeket a Midnight Lily-nél? 
Ahogy azt a történetet írtam, még nem tudtam a végét. Ez az érzés volt bennem, nem tudtam valamit és volt néhány csavar, ami a szereplők előtt is titok volt. Egy nap a férjem és én autóval utaztunk és bevillant valami. Rizikós volt és sokan biztos nem értékelik, de ezt kellett tennem. Azt is szerettem volna, ha az olvasók megtapasztalják, milyen lehet egy mentális betegség… ez a zavarodottság és a kacagás és mintha lennének nálad kirakó darabok, de nem tudod összeilleszteni őket. Sok érzelem van benne.

Mondj valamit a Preston’s Honor-ról is. 
Az ikrek jegyében íródott és egy elszegényedett migráns farmer lányáról szól, aki szereti az ikerbátyát.

Végül valami üzenet az olvasóknak? 
Nagyra becsülök mindenkit. Folyamatosan emlékeztettek arra, hogy nekem vannak a legjobb olvasóim a világon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése