2018. 12. 04.

Josie Silver: Egy ​decemberi nap

Író: Josie Silver
Cím: Egy decemberi nap  
Kiadó: XXI. század
Kiadás éve: 2018. 
Terjedelem: 400 oldal 
Fülszöveg:
Két ​ember, tíz esély. Egy feledhetetlen szerelem története.
Laurie szinte biztos benne, hogy csak a filmekben létezik a „szerelem első látásra". De egy havas decemberi napon buszra száll, a bepárásodott üvegen át meglát egy férfit, és rögtön tudja, hogy ő az igazi. Egy varázslatos pillanatra összekapcsolódik a tekintetük… aztán a busz továbbhajt.
Laurie úgy érzi, meg van írva a csillagokban, hogy viszont kell látniuk egymást, ezért a következő évet azzal tölti, hogy London minden buszmegállóját és kávézóját tűvé teszi a férfi után. De nem sikerül időben megtalálnia. Egy karácsonyi bulin találkoznak újra – Laurie legjobb barátnője, Sarah boldogan mutatja be Laurie-nak az új pasiját… Ő az. A férfi, akit a busz ablakából látott.
Aztán eltelik újabb tíz év, és ezalatt Laurie, Sarah és Jack sorsa barátság, kihagyott lehetőségek, és szívfájdalmak háromszögében rendeződik újra.
Szívet melengető, derűs, megindító szerelmi történet, amelyet egyszerűen nem lehet letenni.
A sors megmagyarázhatatlan fintorai a boldogsághoz vezető úton.
„Josie Silver olyan tapintható melegséggel ír, hogy a szereplők befészkelik magukat az olvasó szívébe, és hosszú ideig ott maradnak." – Jill Santopolo, A fény, amit elvesztettünk című New York Times-bestseller szerzője
 

"Ettől kezdve, ha megkérdezi tőlem valaki,estem-e szerelembe első látásra, azt fogom neki mondani: hát persze, egy csodálatos perc erejéig 2018. december 21-én."

Sokszor hallgatok az ösztöneimre, ezt könyvvásárláskor sem hagyom figyelmen kívül. Ilyenkor elfog egy különös érzés, valami mintha azt súgná nekem, hogy a lelkemnek szüksége van most erre a történetre. Pontosan ilyen érzések fogtak el Az egy decemberi nap
forrás
kapcsán is, amint megláttam a kiadó hirdetését, valami szál kezdet szövődni köztem, és a könyv között. Tudom, ez elég hülyén hangzik. :) De tényleg így volt. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, így azonnal a kosaramba került, ezek után már szaladtam is vele hazáig. A borítója letisztultan gyönyörű, ha ránézek, egyből valami aranyos romantikus történet jut róla eszembe. 

A fülszöveg egy elég érdekes helyzetet vetített fel. Többször találkoztam már az olvasásaim során azzal a bizonyos szerelmi háromszöggel, amikor is a legjobb barátnőd összejön életed szerelmével, de te ennek nem adsz hangot, mert fontos számodra a barátságotok. Inkább szenvedsz, valami úton-módon próbálod túlélni ez a szituációt. Itt is pont ez a helyzet állt fent, de az Írónő annyira értett ahhoz, hogy ebből a helyzetből, ne a kliséket fedezzem fel, hanem csak sodródjak együtt Laurie-val, és Jack-el. 

" Meg kell találnom azt a srácot a buszmegállóból."

A legkedvencebb részem az egész könyvben az a bizonyos első „találkozás” volt. Egy igazán filmbe illő pillanat, de én a való életben is el tudom képzelni, hogy valakivel összeakadjon a tekintettem, valami erős vonzás alakuljon ki ebben a pár másodpercben. Én is jártam már úgy, hogy még pár nap után is eszembe jutott egy helyes fiú arca, vagy mosolya, akit mondjuk csak egy pillanatra láttam. Laurie ennél sokkal tovább emlékezik arra a srácra, aki
Laurie (forrás)
teljesen ellopta a szívét, amikor rá tekintett a buszmegállóból. Újévi fogadalmaként megfogadja, megpróbálja megtalálni az ő hercegét. Romantikus lelkem ilyenkor olyan nagy konfetti szórások középpete ugrándozik, hogy azt el se tudom mondani. Tűkön ülve vártam azt a bizonyos pillanatot, amikor is a buszos fiú újra feltűnik majd a történet során, kíváncsi voltam miként fognak reagálni az eléjük állított helyzetben. Telik múlik az idő hősnőnk egyre elkeseredettebb ebben az ügyben, barátnője
Sarah
 arra sarkalja, hogy keressen egy igazi barátot magának, ne hajkurássza tovább az idilli képet, amely a fejében van. Vajon kinek sikerül bepasiznia először hát persze, hogy Sarah-nak. A sors szeret sokszor szórakozni velünk, ez a való életben sincs másképpen. Laurie is megtapasztalja, amikor a mutassuk be az új pasinkat találkozásakor az a bizonyos buszos fiú néz vele szembe. Még én is átéreztem ezt az egész helyzetet, szinte szorítottam a könyv lapjait, annyira elragadott a hév. Nem tudom én miként reagáltam volna le egy ilyen szituációt, szerintem fülig vörösödve álltam volna megkukulva az biztos. Laura sincs könnyű dolga, de próbálja túl élni. A buszos fiúról 🌲 kiderül, hogy Jack-nek hívják, így közelről még helyesebb mit ahogy Laurie emlékezett rá. Csak egy baj van, úgy látszik, csak benne hagyott nyomott az a különleges pillanat. 

"...soha nem adom sem néma, sem titkos jelét annak Jack O'Mara számára, hogy ugyan minden remény és elvárás nélkül, de nekem ő az igazi, és hogy meggyötört szívem mindig szeretni fogja őt."

Ezek után már nem csak Laurie lesz a mesélőnk, Jack is megkapja a szót, már az ő szemén keresztül is megismerjük a történetüket. Elárulom nektek, talán ezzel nem csinálok túl nagy vétket, hogy Jack is emlékezik ám Laurie-ra. :) De szerintem ez gondolni való volt, sőt én
forrás
nagyon is szurkoltam ezért, hogy az Írónő ezzel is bolondítsa meg ezt a történetüket. Egyikük sincs könnyű helyzetben, mert a közös pont Sarah mind a kettőjük számára fontos személy, így nem adnak hangot az érzéseiknek. Először az elkerülés szakaszába lépünk, ami nem is olyan könnyű, a későbbiek folyamán pedig megpróbálnak barátokká válni. Látszatra ez működik is, de az érzések mindegyikükben ott motoszkálnak, nem hagyják őket nyugton. Nagy kedvenceim voltak a közös részek, mert tényleg érződik, hogy ők ketten valóban összeillenének, ha mernének lépni egymás felé. Szomorú voltam, mert láttam, hogy ez a helyzet egyikőjük számára sem könnyű. Néha Jack-et úgy fejbe tudtam volna kólintani, buta nagyon buta fiú. Sarah-ról is mesélnék egy kicsit, ő az a lány, akiért minden pasi csorgatja a nyálát, egy vörös hajú „hableány”. Kedves lány, nem lehet rá haragudni, amiért nem vette észre milyen atmoszféra lengi körül a pasiját, és legjobb barátnőjét. Jó volt látni, hogy mennyire erős a kapocs a két lány között. Persze eljön az a bizonyos pillanat, amely hibát okoz a rendszerben. Egy édes pillanat, amely nemcsak Laurie-ét, de az én szívemet is összetörte kissé. 

Telnek, múlnak az évek, nagyon sok eseménynek lehetünk tanúi. Barátságok romlanak meg, új kapcsolatok születnek. Igazán eseménydússá tette a történetet az Írónő, én egy percig sem
Jack (forrás)
unatkoztam. Végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, szinte egy helyben el is olvastam a könyvet, mert muszáj volt megtudnom, akkor most mi lesz Laurie-val és Jack-el. Az élet nem csak a boldog pillanatok netovábbja, ezt mindenki tudja, itt is ugyan úgy kapunk hideget, meleget. Több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy párosunk végre rájöjjön mit is szalasztottak el ilyen sokáig. 

"Nem csókolhatlak meg, Laurie. Nem tehetem."

Egyszerűen imádtam, tényleg szüksége volt a lelkemnek erre a kis decemberi történetre, amely melegséggel töltött el. Ennek a két embernek az életét megismerni, az útjukat végig követni igazán felemelő érzés volt. Kaptam itt mindent is, amit szeretek át élni egy történet alakulásának során. Olyan volt, mint maga az élet, persze azért nem magasztalom túl, mert volt pár dolog, amely bántotta a szememet, ilyen például a „mértéktelen” alkohol fogyasztás, ez kicsit már kezdett nekem sok lenni. Sokszor elhittem azt, hogy na, végre áttörjük azt a gátat, ez a két bolond végre egymásra talál, aztán mégse, ilyenkor csak ráztam a fejem, közben meg még jobban szurkoltam nekik. Laurie került hozzám a legközelebb, egy kicsit magamat is felfedeztem benne. :) Nem volt könnyű ez az egész számára. Amikor úgy tűnt, végre van esélye a boldogságra, ám sajnos az se tartott sokáig. Egy ilyen titkot nehéz lehetett magában cipelni, minden egyes találkozáskor mennyire összeszorulhatott a szíve. Ott az a srác, akit egyszerűen nem tud nem szeretni, de mégse lehet igazán mellette, mert azzal másnak okozna fájdalmat. Jack-re sokszor mérges voltam, bunkó volt, meg érzéketlen, nem mindig
forrás
érdemelte meg Laurie érzéseit. Az élet vele se bánt kegyesen, egy gödörből kellett kimásznia, hogy újra embernek mondhassa magát, amely megbélyegezte nem csak Sarah-val, de Laurie-val is a kapcsolatát egy ideig. A végére megkaptam amit szeretem volna, de azért kicsit szomorú is volt, mert jobb lett volna kicsit bővebben kifejteni a dolgokat.

Nem is szaporítanám tovább a szót, én azt mondom tessék elolvasni, megismerni ennek a különleges napnak a történetét. Egy forrócsokit, vagy egy pohár bort bekészíteni a könyv mellé, majd tessék meleg pokrócba bevackolni magatokat, ezek után könyv a kézbe, aztán hajrá fedezzétek fel ti is Laurei és Jack történetét, szem nem marad majd szárazon azt garantálom.

"Én az elmúlt kilenc évben folyton azt kívántam, bárcsak felszálltam volna arra a buszra."

Kedvenc jelenetem: Az első "találkozásuk", romantikus lelkem imádta.
Kedvenc szereplőm: Laurie, Jack, Sarah

Kinek ajánlom: Romantikus lelkületűek előnyben.
Értékelésem: Engem sikeresen megtalált ez a történet, így nem is tudok adni kevesebbet mint 5 újévi fogadalmat. 

Érdekesség: Egy interjút hoztam most nektek az Írónővel.

A könyv bevezetője annyira csodálatos. Mi adta a kezdőötletet a történethez?
A szerkesztőm azt kérte, gondoljak a kedvenc karácsonyi filmemre, hogy milyen érzés nézni azt, és próbáljak olyan könyvet írni, amitől az olvasók ugyanezt érzik. Érdekes kezdőpont volt ez. A szerelem első látásra olyan dolog, ami régóta lenyűgözött, így lehetőséget kaptam arra, hogy felfedezzem.

Hogy lett kiválasztva a cím és hogy a történet Decemberben kezdődjön? 
Ennek mindenképp karácsonyi történetnek kellett lennie, ezért a December tűnt a legjobb kezdőhelyszínnek! Laurie NY bejegyzései segítik előre mozdítani a könyvet és követni az évek múlását.

Az Egyesül Királyságban kicsit hosszúnak tűnik a kiadás folyamata. Milyen reakciókat kaptál nemzetközi szinten? 
Igazad van; a kiadási folyamat hosszabb volt, mint vártuk, de jó oka volt ennek. Egy évvel korábbra tervezték a kiadást, de egy amerikai kiadó ajánlatot tett, és az is része volt ennek,
hogy 12 hónappal később jelenjen meg. Egy örökkévalóságnak tűnt, de gyorsan eljött és nagy izgalommal fogadtam, hogy több nemzetközi ajánlat is érkezett. Most már 24 nyelvre fordították le a világon, ami elképesztő.

Hiszel a sorsban vagy a döntéseink határozzák meg az életünket? 
Biztos vagyok benne, hogy a döntéseink befolyásolják a sorsunkat. Szerintem mindenki életében volt már olyan pillanat, amikor életre szóló döntést kellett hoznia, például egy munka elvállalása, és akár ott találkozott élete szerelmével. Épp tegnap beszélgettünk erről; a férjem és én munkában találkoztunk, és egyszerre volt két állásajánlat az asztalunkon. Választhattuk volna a másikat is, és úgy sose találkoztunk volna, és más ösvényen haladnánk. Azt hiszem, úgy változtatjuk az életünket, hogy észre se vesszük mennyire fontos is egy döntés, ami valójában jól is van így. 

Mit szeretnél mondani azoknak az olvasóknak, akik még csak szemeznek a könyveddel? 
Ha a romantikus könyvek rajongója vagy, aki egy meleg takaróval és egy csésze kávéval szeret olvasni, imádni fogod az Egy decemberi napot. Remélem!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése