2018. 11. 27.

Lakatos Levente: A hatalom szabályai (Szigor 8-10.)

Író: Lakatos Levente
Cím: A hatalom szabályai
Sorozat:
Szigor 8-10.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 340 oldal
Fülszöveg: 
Egyszer minden történet véget ér.
Egyszer minden titokra fény derül.
Egyszer minden szerelem elmúlik?

Liza és Igor boldogságáért magyar olvasók ezrei szurkolnak. A Szigor-trilógia zárókötetében végre kiderül, hogy az imádott páros jövője eggyé forr vagy a politikai csatározások veszteségeként örökre búcsút kell inteniük egymásnak. Ami biztos: eljött az ideje annak, hogy végre mindketten megtanulják a hatalom szabályait.


„Állítólag a boldogtalanság is egy a fájdalmak közül, amihez idővel kezelés hiányában hozzászokik az ember.”

Forrás
Az első két részről nem készült értékelés a blogra, ezért mindenképp velük kezdeném az írást, sőt így tulajdonképpen az egész sorozat terítékre kerül. Nem olvastam még Lakatos Levente alkotást, ezzel kezdtem az ismerkedést, és így elsőre nagyon tetszett. A műfajt nekem valónak éreztem, így nem is aggódtam igazán, hogy melléfognék vele. Igazából inkább csak bánom, hogy korábban még nem vettem a kezembe. 10 rövidebb történet alkotja a teljes sorozatot, ezekből három teljes értékű regény született, amit már nyomtatott formában is be lehet szerezni. Viszont most már elmondhatom, hogy nem vagyok Lakatos Levente szűz. xD

„Jó lenne végre tartozni valahová.
Vagy valakihez.”


Liza (Forrás)
Legjobban az élethelyzet fogott meg a sorozatban, amibe belecsöppentem. A politika színfalai mögé nyerünk bepillantást, és mivel nem rémlik, hogy sok ilyen témájú könyvet olvastam volna, újdonságként hatott rám. Liza élete külső szemlélőként tökéletes. Jóképű, ambiciózus vőlegény, mesébe illő karrier lehetőséggel. De semmit sem jelent a látszat, hiszen sokszor álarcot visel az ember, jelen esetben Liza és Sándor is. A politika kemény dolog és kemény dolgokat követel az emberektől. Ám a megjátszott életüket még inkább felborítja egy harmadik fél megjelenése, akinek a névválasztásáért csillagos hatost adok, mert komolyan az egész sorozatban ez a legjobb dolog. :D Szigor olyan vágyakat ébreszt Lizában, amit már régen nem érzett. Sok-sok forró jelenetnek lehetünk tanúi és itt kell megjegyeznem, hogy én nem bántam volna többet. :P Viszont szinte kötelező módon, kapcsolatuk számos akadályba ütközik, amik legyőzése nem tűnik egyszerű feladatnak. A történet sok izgalmat tartogatott és nem kellett unatkoznom. Az első rész lezárása pedig hatalmas kérdéseket hagyott bennem, és vártam a folytatást.

„Szavakkal állandóan elbeszélünk egymás mellett, a tekintet viszont nem hazudhat. Az ösztön soha nem hazudik. Sóvárgunk Lizával egymás után.”

A második kötet, A pillangók ébredése számomra kicsit laposabb volt összességében. A
Igor (Forrás)
könyv utolsó harmada, vagy ha úgy nézzük a hetedik novella volt a legjobb. Az már teljesen magával ragadott és visszahozta az első rész varázsát. A politikai alaptörténet továbbra is nagyon tetszett, de mintha „szenvedősebb” lett volna az egész. Kezdetben láthatjuk, milyen nehezen viseli Lita Igor távollétét. Elindul lefelé a lejtőn, pedig régen már képes volt összeszednie magát és kimászni a gödörből. Most mégis úgy érzi semmi értelme az életének. Barátnőivel egy hirtelen döntésnek köszönhetően Rodoszon kötnek ki, onnan kezdett felfelé ívelni a dolog. Bár Igor hiányát említem, de senki se higgye, hogy nem szerepel eleget a könyvben. Mindketten kellenek ahhoz, hogy jó legyen ez a kötet is. Itt kicsit jobban megismertük őket, betekintést nyerhettünk álarcaik mögé, és akadtak bőven meglepő részletek. Titkos viszonyuk felőrli őket, ketté kellene szakadniuk. Hiába próbálnak kitartani egymás mellett, a hűség pártjuk és munkájuk mellett is tartja őket. Ez a kettősség az egész részt jellemzi és ezt szerettem nagyon. Kíváncsian vártam, hogy ilyen nehéz helyzetben lesz-e és ha igen milyen kiút adódik, hogy két főszereplőnk egymás mellett köthessen ki.

„Én felszisszenve hőkölök hátra, ő kéjesen felsóhajt.”

Végül pedig, A hatalom szabályai zárta le az egész Liza-Igor történetet. Ez a rész újra
Forrás
izgalmasabb lett és jobban is tetszett. Most mintha újra erősebb lett volna a politikai vonal, sok ember tudott igazán meglepő húzással előrukkolni. Az egyik legfontosabb szereplő halála az előző részből még inkább felborzolta a kedélyeket, és újabb nyitott kérdéseket eredményezett. Persze számomra a legfontosabb kérdés továbbra is Liza és Igor esetleges jövőjére vonatkozott. Új szereplők hoztak egy kis változatosságot, akik mindkét oldalon be tudtak kavarni. A megszokott forró jelenetekből nem volt hiány. Tetszett, mert tényleg újra eseménydúsabb volt az egész. És nagyon jól sikerült a lezárás, szép kerek történetet kaptam így.

Hazudj, ha tudsz! Szeress, ha mersz! Vedd el, ha akarod!”

Forrás
Összegezve a sorozatot, a legnagyobb piros pont Szigor nevének jár, de tényleg nagyon tetszett ez a politikai légkör. A páros közötti kémia tökéletes volt. A szereplők, ha mondhatom úgy munkájukból adódóan rengeteg meglepő húzással tartották fenn az izgalmakat. A második kötet volt kicsit laposabb, de nehéz is végig fenntartani ugyanazt a színvonalat. De a lényeg, hogy nem bánom, hogy ezzel a sorozattal kezdtem az íróval való ismerkedést.

„Az élete a kezemben. Ez a teljes bizalom jele. Ő az enyém.”


Kedvenc jelenetem: Az utolsó Igor lakásában játszódó jelenet.
Kedvenc szereplőm: Igor, Liza, Éva
Hasonló könyv: A Feloldozott szeretőből, Vishous személyisége nagyon emlékeztetett Szigorra.
Értékelésem: Az utolsó rész, de végül is az egész sorozat is 4,5 vörös rúzst kap.

Érdekesség: Mindenképp megragadnám az alkalmat, hogy megmutassam, megjelent egy új regény ehhez a "világhoz". Lita legjobb barátnője, Éva, saját történetet kapott. És egy rövidebb interjú részletet is megosztok veletek.

Cím: Simlis
Sorozat:
Történetek Szigor világából
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 318 oldal
Fülszöveg:
Haraszti ​Éva, a népszerű divattervező élete a siker, a pompa és a csillogás. Kevesen tudják, hogy a kreativitása egy ideje cserben hagyja, ezzel együtt pedig a cége is komoly válságban van. A nehéz idők arra kényszerítik, hogy a húszas évei végén átértékelje addigi életét. Habár mindig két kanállal falta az életet, most a férfiaktól is igyekszik távol tartani magát. Pech, hogy egy fogadáson beleütközik a jóképű Balogh Györgybe.
Majori Ádám, az angyalarcú rosszfiú, aki mások becsapásával keresi a kenyérrevalót. Élete mindaddig gondtalan, mígnem egyik megbízása hatására ráébred: tetteivel amellett, hogy borsot tör mások orra alá, akár az életüket is kockáztatja. A felismerés hatására a férfi új életet akar kezdeni, de az nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt elképzeli.

Milyen érzés látni, hogy a könyv, amin dolgoztál, végre a boltok polcaira került?
Nálam nem a végtermék okoz örömöt, hanem az odáig vezető út, az alkotói folyamat, az, amit írás közben átélek. Abból tanulok, az alakít rajtam. Általában, amikor a kötet a polcokra kerül, én már fejben valamilyen egészen más történetben járok.

Jól tudom, hogy a Szigor először e-könyvben jelent meg, és csak később lett papíralapú kiadása? A népszerűség miatt volt erre szükség?
A Szigor az egyik napilapban indult el folytatásos novellasorozatként, hétvégenként jelent meg belőle egy egyoldalas anyag, és annyira népszerű lett az olvasók körében, hogy szerették volna, ha folytatnám - így lett belőle e-könyv formátum. Sokan viszont konzervatívak, ha könyvről van szó, nem szeretik a digitális formátumot, ezért döntöttünk amellett, hogy három-négy e-könyv részből papírkötet is készül. E-könyvben összesen tíz részből áll a sorozat, amely három papírkötetet tesz ki – így lett klasszikus könyvként trilógia a 
Forrás
sorozatból.


El tudnád képzelni, hogy film, esetleg sorozat készüljön belőle?
Tévésorozat-párti vagyok, úgy gondolom, az egy kicsit időszerűbb, mint a film, ezért is örültem, amiért idén több producer is megkeresett azzal, hogy érdekelné őket a projekt. Talán lesz ebből egyszer valami, talán nem. Természetesen boldog lennék, ha megelevenednének a karaktereim, de a mozgókép egy mellékvágány, én elsősorban a regényeimre koncentrálok.

Megmondom őszintén, nekem a Szigorról A szürke ötven árnyalata jutott eszembe. Te hogy látod ezt, tényleg van kapcsolat?
Nem olvastam Az ötven árnyalat-trilógiát, nagyjából huszonöt oldal után letettem az első részt, de a filmeket láttam. Azok alapján azt gondolom, hogy a hasonlóságot legfeljebb abban találni, hogy mindkét történetben öltönyös alfahím a főszereplő férfi. Viszont miközben A szürke ötven árnyalata egy BDSM világba repítő erotikus történet, a Szigor egy szexuálisan hétköznapinak mondható pár történetét meséli el, nem a testiség, annak formái vagy annak kiteljesedése áll a fókuszban. Nem is nagyon szeretem, amikor erotikus regényekként emlegetik a Szigor részeket. Való igaz, vannak bennük szexjeleneteket, de nem több, mint a klasszikus romantikus regényekben. A különbség, hogy míg a klasszikus romantikus regényekben általában megállnak a csóknál, én tovább megyek. Azt hiszem, hogy a mai, nyitott világban álságos is volna megállnom a csóknál. Fogalmazzunk úgy, hogy a Szigor egy modern romantikus regénysorozat.

Van valami oka annak, hogy a thriller és a modern romantika műfajában alkotsz leginkább?
Ízlés szempontjából a thrillerek, pontosabban a pszichológiai thrillerek állnak hozzám a legközelebb, de a romantikus műfaj is számtalan lehetőséget ad a szerzői kibontakozásra. És itt nem a szexjelenetekre gondolok. (nevet) A Szigor esetében például a politikai keretvilág az, ami rengeteg lehetőséggel kecsegtetett írás közben. Sokan megijednek, amikor a politika szót hallják, de senki ne gondolja azt, hogy a könyv politizál, sokkal inkább a háttérben zajló hatalmi játszmákkal foglalkozom. 
Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése