2018. 12. 05.

Mary Balogh: Az útitárs

Író: Masy Balogh
Cím: Az útitárs
Sorozat: Túlélők klubja 3.
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 280 oldal
Fülszöveg: 
A ​napóleoni háborúkat követően Sir Benedict Harper nehezen tudja újrakezdeni az életét, és mind a lelkének, mind a testének szüksége lenne arra, hogy valaki begyógyítsa a sebeit. Nem is sejti, hogy a segítség egy gyönyörű, ám sok megpróbáltatást elszenvedő asszony képében érkezik majd. Miután Samantha McKay megözvegyül, zsarnoki apósa és sógornője igencsak megkeserítik az életét. Egészen addig, amíg egy napon a vágyálma, hogy önálló életet élhessen, a Walesben megörökölt ház révén a beteljesedés ígéretével nem kecsegtet. Noha Ben és Samantha meglehetősen veszélyes körülmények között ismerkednek meg, hamarosan mindketten vonzódni kezdenek a másikhoz. Az asszony kész arra, hogy kövesse azt az utat, amelyet a végzet jelölt ki számára, Ben pedig úriemberként ragaszkodik hozzá, hogy elkísérje őt a sorsfordító utazásra. De mégis mit adhat egymásnak ez a két sebzett lelkű ember? Lehet egyáltalán közös jövőjük? Elképzelhető, hogy a válaszra épp egymás karjában találnak rá?


„- Hisz abban, hogy az élet kijelöli számunkra a követendő utat?”

Most már a harmadik tagját ismerhettük meg a Túlélők Klubjának. Várjuk, hogy a többiek is fel-fel tűnjenek az újabb regényekben?
I: Igazán ötletesnek tartom az Írónő gondolatmenetét, hogy hét ember köré épített egy sorozatot, ahol mindenki kap külön álló részeket, mégis a barátságuk egyben tartja az egészet, és részről részre ismerjük meg ezeket az embereket. Mindegyikük történetére
forrás
kíváncsi vagyok. Itt az útitársban is feltűntek a többiek is, még az elején amikor Ben még nem tudja mit kezdjen az életével. Látszik, hogy az őket ért fájdalmak összekovácsolta őket, kiállnak egymásért, fontosnak tartják a barátságuk ápolását. Minden évben van egy éves találkozójuk, amelynek eddig mi olvasók is tanúi lehetünk.
P: Nagyon szeretem az ilyen sorozatokat, ahol egy közösség tagjaival ismerkedünk meg részről részre. A nagyobb távolság miatt, nem állandó szereplők a többiek, de rövidebb időre eddig minden részben felbukkantak a többiek, és ez így jó. Más őket narrátorként és külső szemlélőként nézni, ettől lesz teljesebb az élmény. Úgyhogy igen, várom, hogy mindig feltűnjenek. :) 

„Egy nap ön bebizonyíthatja, milyen kívánatos.”

Aktuális tagunkról, Ben-ről azt hitték, nem fog többé járni, de hatalmas küzdelmek árán sokat javult, és kis segítséggel, de újra sétálhat az emberek között. A történet során is láthattuk benne ezt a hatalmas küzdőszellemet?
I: Ben egy igazi harcos, aki nem hagyta, hogy megbélyegezzék, a maga kezébe vette sérülésének irányítását, megmutatta, hogy képes arra amiről azt mondták számára lehetetlen. A lábát amputálni kellett volna, de ő hat év alatt elérte azt, hogy ha mankó
Ben (forrás)
segítségével is, de igen is képes a járásra. A családja túlzott féltése nem tesz jót neki, nem hagyják a saját döntések meghozatalában, pedig nem a feje sérült meg, hanem a lába. A jó szíve miatt, pedig nem lép fel velük szemben. Jó volt látni milyen erős személyiség lapul meg benne, szerintem nem sokan lettek volna képesek véghez vinni egy ilyen gyógyulást az ő balesete után. Inkább megadták volna magukat, nem törekedtek volna tovább az életükkel, szépen lassan elsorvadtak volna úgy gondolom. Ben feszegeti a határait, minden álma, hogy egyszer újra táncolhasson, de ahhoz meg kellett ismernie egy olyan nőt, akiért megérni harcolni, elfogadni és megbékélni a testi hibájával.
P: Ben-ről senki se hitte, hogy valaha még járni fog, de vasakarattal bebizonyította, hogy ha nem is tökéletesen, de mégis képes rá. Ám sérülései csorbát ejtettek büszkeségén, így nehezen ismerkedik. A sors úgy alakítja a szálakat, hogy Samantha és Ben útjai találkozzanak egymással. Ekkorra a férfi már a legnagyobb küzdelmen túl van. Elfogadta testi hiányosságát, hogy nem fog soha többé úgy járni, mint a többi ember. Ám még hátra van egy nagy akadály, nyitnia kell a másik nem felé. Jó volt azt látni benne, hogy minden kétségbeesett gondolata mellett is mindig összeszedte magát, és bizakodva fordult a jövő felé. 

„Időnként jó lehet mindenről megfeledkezni, és egyszerűen a pillanatnak élni.
Időnként valóban csak a pillanat számít.” 

Samantha fiatal kora ellenére, kemény éveket tudhat maga mögött. Még közel sincs a gyászév vége, de már szeretne kiszabadulni a négy fal közül. Elítélendő a viselkedése? 
I: Samantha élete egyáltalán nem volt könnyű, fiatal lányként elcsábította egy egyenruhás férfi, aki örök szerelmet ígért neki. Ám ez a házasság nem kecsegtetett semmi jóval, egy nőcsábász hálójába került, aki nem volt tekintettel fiatal feleségérre. Ha ez nem lenne elég a férfi olyan sérüléskét szenved, amely ágyhoz köti, ez miatt elvárja Samantha feltétel nélküli ápolását. Szerintem senki sem szeretne egy ilyen házasságban élni, Samantha hősiesen tűri
forrás
az őt ért megpróbáltatásokat. Mikor végre felszabadulni látszik, akkor jön az újabb fordulat a történetben, a férje családja nem hagyja békében élni, rá telepednek, meg akarják neki szabni mit tehet meg. A gyászév akkor nagyon fontos szerephez jutott, a nőknek kényelmetlen fekete lepelbe kellett burkolóznia, szinte nem is érintkezhetek senkivel sem. Így szegény hősnőnk nem hogy felszabadulna férje halála után, ugyan úgy bezárva találja magát. Minden elismerésem Samantha-é, mert mindezek ellenére nem tört meg lelkileg, kibírta ezt a sok fájdalmat, és elnyomást. Igazán bájos nő, aki csak szabadságra vágyott. Nem gondolta volna, hogy valaha is újra szerelembe eshet, de egy különleges férfi utat tör az érzelmei felé. 

P: Ez egy elég szörnyű szokás lehetett. Mindenki más tempóban tudja feldolgozni a veszteséget, nem kell ehhez követni a társadalmi normákat. Az ő esetében ez különösen igaz. Hosszú évekig ápolta beteg férjét, alig mozdult ki, így megérdemli a szabadságot. Úgyhogy véletlenül se ítélném el, sőt! Tetszett ez a bátorság, a tűz, ami újra feléledt benne. Most jött el az ő ideje, és elkezdhet élni. Új otthont keresve eddig ismeretlen tájakon. 

„Attól félt, hogy a tűzzel játszanak.”

Kettőjük kapcsolatát hogyan tudnánk jellemezni?
I: Az első találkozásuk igazán veszélyesre sikeredett, amely mind a kettőjükben nyomot hagyott. A kezdeti sértett viszonyuk, szépen lassan átalakul. Egyre több időt töltenek egymás
Samantha (forrás)
társaságában, valami egység kezd köztük kovácsolódni. Egy nem várt fordulat során Ben segít Samatha-nak megszöknie zsarnok rokonai elől. A közös utazás még közelebb hozza őket egymáshoz, egyre több dolgot osztanak meg a múltjukról egymással. A vonzalom tagadhatatlan köztük, a későbbiek folyamán pedig titkos viszonyba kezdenek. Jó volt látni egymás mellett párosunk tagjait, mind a kettőjük sokat változott a történet során. Jó hatással voltak a másikra, felszabadultabban viselkedtek, élvezték egymás társaságát. Azt tudom mondani, hogy ez a szerelem két sérült fél egybeolvadása, amely igazán jól sikerült. Mind a ketten nagy utat tettek meg a végső boldogságuk érdekében.
P: Egészen véletlenül találkozik az özvegy Samantha és a háborús sérült Ben. Egyre több időt töltenek egymással, végül közös utazásba kezdenek Wales-be, ahol talán végre mindketten megtalálhatják a régóta vágyott boldogságot. Rövid ismerkedés után vágnak bele a kalandba és még megérkezés után is hosszabb ideig velük lehetünk, hogy láthassuk, képes-e a nő beilleszkedni és, hogy van-e közös jövőjük. A végén csavart kicsit az Írónő, szereplői gondolkodnak is, nem csak vakon követik érzelmeiket, de azt hiszem ennek is megvan a szerethető oldala. 

„- Én téged mindig is férfinak tartottalak.”

Továbbra is várjuk a folytatást? Érdemesnek tűnik a következő részt is beszerezni?
I: A sorozat részről részre javuló tendenciát mutat. Az útitársban már fel fedeztem azokat az elemeket, amelyek igazán élvezhetővé teszik a történelmi romantikus történeteket. A
forrás
következő rész Flavin-ról fog szólni, nagyon kíváncsi vagyok neki milyen társat talál majd az Írónő.
P: Javuló tendenciát mutat a sorozat, egyre bizakodóbban várom az újabb részeket. :) Most is rövidke a regény és pár drámázást még elviselt volna a történet, de most már jobb volt a szereplők közötti kémia és a közös jelenetek. Úgyhogy egyre bátrabban veszem kezembe a folytatást. 

„Az ember néha átadhatja magát a boldogságnak. Abból úgyis olyan keveset kínál az élet.”

Kedvenc jelenetem:
I: Az első igazi találkozásuk. 
P: Az első fürdés a tengerben. 
Kedvenc szereplőm:  
I: Samantha, Ben 
P: Samantha. 
Kinek ajánlom:  
I: Úgy gondolom aki elkezdte a sorozatot, az nyugodtan folytassa, mert javuló tendenciát mutat.  
Hasonló könyv:  
P: Az Érzéketlen aranyifjúban is hasonló felállásban indul a történet.  
Értékelésem:  
I: Ennek a párosnak igazán tetszett a története, így most tőlem 4 levelet kap. 
P: Összességében még most is "csak" 4 mankó, de ez most erőteljes és bizakodó négyes.

Érdekesség: Most is interjút találtunk nektek a könyvhöz.

Mesélj az új könyvedről.
Az új könyvem, az Útitárs, a harmadik kötet a Túlélők klubjában, az összesen hét részből. A sorozat hat férfiről és egy nőről szól, akik három évet töltöttek együtt egyikük otthonában, Cornwall-ban, ahol különféle sérüléseikből épülnek fel, amit a napóleoni háborúk során
Forrás
szereztek. Öten katonai tisztek voltak, egyikük egy tiszt felesége volt és vele volt annak megkínzásakor, majd halálakor, és az utolsó a herceg, akié ez az otthon. 
Az útitárs Sir Benedict Harper történetet. A lábai sérültek meg. Hat év után képes mankóval járni, de szembe kell néznie a ténnyel, hogy sose fog teljesen felépülni és sose lehet újra tiszt, amit annyira szeretett. 
Az egyik éves találkozó után északra utazik nővéréhez, miközben terveket szövöget a jövőről. Ott találkozik Samantha McKay-jel, egy tiszt özvegyével, aki nem régen hunyt el, hosszas szenvedés után. 
Egy katasztrofális első találkozás után, Ben és Samantha nem kedveli meg egymást. De amikor a körülmények mégis újra összehozzák őket, és a lánynak Wales-be kell indulnia új otthont keresve, a férfi gálánsan felajánlani társaságát – és együtt kelnek útra. 
Wales-ben Samantha felfedez valamit a múltjáról és újra összerakja életét és függetlenné válik. És ugyanitt talál meg Ben egy váratlan választ a jövőjéről. Persze ez idő alatt egymásba is szeretnek, és a párosuk elképesztő kombinációnak bizonyul. Mint sok könyvemben, ez csak az után van, hogy ők maguk felgyógyulnak, egyedül is képesek megállni a lábukon és rátalálnak a közös útra.

Mi a kedvenc elemed ebben a részben? 
Talán három dolog: 
· Sir Benedict Harper a napóleoni háborúk hét túlélőjének egyike. Lábai megsérültek és majdnem amputálni kellett. Megesküdött, hogy újra járni fog – és táncolni is. Egész életében edzett és küzdött, és katonai tisztként mindig erre vágyott. Most új hivatást kell találnia, és kihívást, amit szeret. 
· Samantha McKay már sok éve tehetetlen feleségként, beteg férjét ápolta. Most özvegyként szembe kell néznie az élettel, még kevesebb erővel. A történet során bebizonyítja, hogy független nőként is képes megállni a saját lábán. 
· Amikor Samantha kilép apósa zsarnokságából, Észak-Wales-be megy, ahol egy ház vár rá, amit romosnak gondolt. A történet nagy része ott játszódik. Wales az én otthonom, így szenvedélyesen szeretem. 

Írtál már olyan könyvet, ami nem a 18-19. századi Angliában játszódott? 
Forrás
Írtam pár gregorián történetet. A legkésőbbi könyvem a Krími háború idején és után játszódott. Nem akarok nagyon eltérni ettől az időszaktól. Angol hangom van, ami nagyon jól illik az ilyen típusú könyvekhez. Nem lenne jó egy kortárshoz és messzebb se szeretnék visszamenni az időben. Íróként jól érzem magam ebben a világban. 

Mesélj kicsit a karrieredről. Voltak más munkáid is? Hány könyved jelent meg? 
1983 óta már több, mint 100 regényt adtam ki – a legelsőt 1985-ben. Három évig tanár is voltam ezzel párhuzamosan, de végül elégnek éreztem az írást és felhagytam a tanítással. Szerencsére ez nagyon jó döntés volt. 1988 óta folyamatosan írok. Pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy évente kiadok egy könyvet. De sose számítottam ekkora sikerre! Évente két könyvem jelenik meg. 

Ez után mi következik? 
Ez könnyű. Az útitársat sokáig tartott megírni. 10 hónappal a második rész után jelent meg, ez a leghosszabb idő két regényem között. De nem ültem ölbe tett kézzel. Addig is írtam. A negyedik rész, Flavian története, már Novemberben érkezik, és az ötödik jövő Májusban. Imogen történetének a közepén járok. A hetediknek is megvan már a címe. És az után… ki tudja? Mindig remek érzés elkészülni egy sorozattal, de űrt hagy maga után. Vannak új ötleteim, de még semmi nem dőlt el.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése