2018. 12. 13.

Stephanie Garber: Caraval

Író: Stephanie Carber
Cím: Caraval
Sorozat:
Caraval 1.
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 470 oldal
Fülszöveg: 
Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!


„Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván.”

Igazi meglepetés volt ez a könyv. Beneveztem a legelső könyves dobozra, amit a Book a Sloth Club-nak köszönhetünk. Féltem, talán nem is kicsit, hogy milyen regény fog a csomagban
Forrás
lapulni, hiszen azokat a könyveket, amik felkeltik az érdeklődésemet, meg is szoktam venni, és nem örültem volna, ha duplikációba futok bele. Szerencsére az aggodalmam alaptalan volt, hiszen egy akkor még számomra teljesen ismeretlen kötet lapult benne. A borító és a kivitelezés gyönyörű volt, már csak ezért is érdemes a polcra tenni, de persze gyorsan utána is néztem, hogy mi ez a regény. Még inkább megnyugodtam, mert sok pozitív kritikát láttam, és nekem valónak éreztem ezt a regényt. Mégis sokat vártam az olvasással, a saját választásaimba általában biztosabban kezdek bele, de örülök, hogy nem húztam tovább. Utólag elmondhatom, hogy a történet teljesen elvarázsolt. Gyönyörű kívül és belül. :)

„A szeretet sosem marad büntetlen.”

Scarlet (Forrás)
Legend mester varázslatos cirkuszának, a Caravalnak csodájára jár az egész világ. De ez nem egy hagyományos cirkusz, ahova beül az ember egy 1-2 órára megfeledkezik a külvilágról és csak nézi a műsort. Itt a néző is részese az előadásnak és életre szóló kalandot élhet át. Scarlet és Tella gyerek koruk óta arról álmodozik, hogy egyszer részesei lehessenek a játéknak, mióta nagymamájuk erről mesélt nekik. És most jött el ennek az ideje. Annyira élveztem az egész légkört. Mindent átitatott a varázslat, a szemfényvesztés, sose lehetett tudni, kiben bízzunk és kiben nem. Állandóan hatalmas kérdőjelek voltak bennem, és emiatt végig tudtam izgulni az egészet. A két lány együtt vág bele a kalandba, de Tellának nyoma vész, így Scarlet céljává a megtalálása válik. Ehhez mindent bele kell adnia, leleményesnek, ravasznak kell lennie. Meg kell válogatnia kiben bízhat meg, és át kell látnia az illúziókon. 

„Scarlet úgy érezte, Julian szavainak olyan ereje van, hogy köveket tudna vele szétmorzsolni.”

Julian (Forrás)
Már a főszereplő nevével megvett magának a könyv, mert nagyon szeretem a Scarlet nevet. Mindig egy tüzes, temperamentumos lányhoz tudom kapcsolni. A mi Scarlet-tünk végül rá is szolgált erre, de ne ugorjunk ennyire előre. Ez a lány is arról álmodozott, hogy láthassa a Caraval-t, de húgával ellentétben, ő sose mert igazán lépni. Csendes ellenálló típus. Átvállalja szerettei terhét, és titkon reménykedik abban, hogy rátalál a boldogság. A játék során viszont le kell vetkőznie gátlásait, félretenni félelmeit, ha meg akarja találni Tellát, és remekül helyt áll. Az tetszett, hogy úgy éreztem, nem most szedte fel bátrabb jellemvonásait a lány, hanem mindig ott lapultak benne ezek is, csak nem mertek felszínre törni. Itt, ha kell az eszét veti be vagy épp megmakacsolja magát, hogy ragaszkodjon az ő igazához és nem utolsó sorban bátorságáról is tanúbizonyságot tesz. 

„(…) Julienbe beleszeretni olyan lehet, mint a sötétséggel esni szerelembe.”
Tella (Forrás)
A főhősünk, Julian is a történetre jellemző rejtélyes hatást erősítette bennem. Titokzatos, szenvedélyes és éppen annyi romantikást csempészett a egészbe, hogy én is boldog lehessek. Sose lehet igazán tudni, hogy mik is az ő céljai. Egyszer azt hiszem, csak kihasználja Scarlet-et, a következő pillanatban pedig, minden félretéve a segítségére siet. Az biztos, hogy engem is levett a lábamról, akárcsak főhősnőnket, aki most először tapasztalja meg, milyen is a szerelem. (Persze miután ráébred érzéseire.) Nagyon tetszik, ahogy megalkotta őt az írónő, számos meglepetést tartogatott a történetben, de nem a kettőjük közötti gyengéd érzelmeken volt a fő hangsúly, így a romantikát kevésbé kedvelőknek is tetszett akár a regény. 

„Scarlet szeme előtt sosem látott színek fakadtak fel Julian minden érintése nyomán, tompa, puha színek, mint a bársony, és ragyogó éles színek, mint a csillagforma szikrák.”
Forrás

Annyi biztos, hogy nagyon várom a folytatást. Szeretnék még találkozni a szereplőkkel és minden kérdésre választ kapni. Most már az is biztos, hogy nem szükséges egy meglepetés doboz ahhoz, hogy a polcomra kerüljön a következő kötet, mert amint előrendelhetővé válik, azonnal a kosaramban fog landolni. Bizakodtam benne, hogy szeretni fogom, de arra még se számítottam, hogy ennyire elvarázsol engem is a Caraval. 

„- Ha valami, hát azt hiszem, ez a sebhely a legszebb dolog, amit életemben láttam.”



Kedvenc jelenetem: Scarlet és Julien első csókja.
Kedvenc szereplőm: Scarlet, Julien, Dante
Hasonló könyv: Ennyire varázslatos világra nem emlékszem, de amilyen színesen írja le Scarlet az érzéseket, arról a Violet Eden krónikákból jutott eszembe Violet.
Értékelésem: Picit elbizonytalanodtam, de végül 5 rózsát mellett döntöttem. Megérdemli a regény. 
Érdekesség: Az írónő még ismeretlen volt számunkra, így elsőre mindenképp szeretek interjút keresni nektek.

A kezdeti elképzelésekhez képest sokat változott a Caraval?
Volt egy fajta vázlat, amit vagy százszor átnéztem. És igen, ahhoz képes sokat változott. Sokszor ellenőriztem, hogy minden világos legyen, amikor egy-egy kérdésre választ kaptok.

Mi volt számodra a kiadás legnehezebb része? 
Egy ügynököt találni. Azok számára, akik nem ismerősök a hagyományos kiadási procedúrában, a kiadók megkövetelik, hogy a kéziratot és ügynök adja be. Ezzel nem voltam tisztában és rossz élményem is volt ennek kapcsán, de még a Caraval előtt szerződtem a jelenlegi ügynökömmel, és 5 könyvet írtam meg.
Forrás

Mi inspirálta a Caraval-t? 
A kedvenc dolgaim – egy olyan történetet akartam elmesélni, ami belül él. Reméltem egy gyönyörű helyet alkotok meg, tele mágiával, romantikával és csodával. Azt akartam, hogy olyan érzés legyen, mint egy Baz Lurhman film és egy Florence and the Machine dal.
Van olyan szereplő, aki saját barátod vagy régi ismerős alapján született meg? Nem kell megmondani pontosan ki az… 
Haha! Ez remek kérdés. De senkit nem formáztam saját ismerőseimről. Bár, nekem is van egy húgom, semmi hasonlóság nincs közte és Tella között, viszont a közöttük lévő szoros kapcsolat ránk is jellemző.  
Kiről volt a legjobb írni? 
Sok nevet tudnék írni, de talán a legjobb Legend volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy eldöntöttem, lesz egy Legend nevű szereplő, tudtam, hogy élvezni fogom a közös munkát. Donatella-ról is szerettem írni, a főszereplő húgáról. Vad és kalandvágyó és olyan dolgokat mond, amit én sose tennék hangosan, ezért különösen szerettem az ő párbeszédeit.  
Kedvenc könyveid, íróid? 
Forrás
Laini Taylor: Füst és csont lánya. Melina Marchetta minden könyvét imádom, de a Lumatere Chronicles a kedvencem. Sarah J. Maas. Maria V. Synder: Méregtan. Maggie Stiefvater: A Skórpió vágta. Marie Rutkoski Nyertes sorozata. Mary E. Pearson: A Fennmaradottak krónikái.  
Időrendben írsz vagy inkább ugrálsz? 
Van egy elméletem, ha magamat képes vagyok meglepni az írásommal, akkor az olvasókat is sikerül. Tehát inkább időrendben írok, mert próbálom megtartani a következő meglepetést, addig, amíg leírom.  
Fel akartad valaha adni? 
Imádok írni, ezért nem volt olyan pillanat, amikor igazán fel akartam volna adni. De amikor ügynököt kerestem a Caraval-hoz, eldöntöttem, hogy ha nem veszik meg, félreállok az írástól. Nem azért mert fel akartam adni, csak annyira fontos része volt az életemnek, nem tudtam volna ugyanúgy folytatni, ha nem veszik meg. Azt nem tudom, hogy tényleg képes lettem volna-e továbblépni, de ez volt a tervem.  
Forrás  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése