2019. 01. 18.

Courtney Cole: Ha ​velem maradsz

Író: Courtney Cole
Cím: Ha velem maradsz 
Sorozat: Megtört lelkek 1. 
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 320 oldal
Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem mindegy, hogy az ágyában vagy az életében
A huszonnégy éves Pax Tate egy igazi vadbarom. Tetovált, kőkemény rosszfiú, szemét hozzáállással. Persze minden oka megvan rá: hétéves volt, amikor az anyja meghalt, így Pax magára maradt az apjával, és rengeteg szorongással.
Azóta drogokkal és nőkkel próbálja elnyomni a fel-feltörő sötét múltat, amivel nem akar szembenézni, mint ahogy a lelke kongó ürességéről sem vesz tudomást. Ha úgy tesz, mintha nem lenne benne sivárság, akkor nincs is, nem igaz?
Tévedés.
Amikor megismerkedik a kedves és gyönyörű Mila Hill-lel, úgy érzi, a lány gyógyír lehet a be nem hegedő sebeire. Mila az igazi és az egyetlen, aki megmentheti Paxet saját megsebzett szívétől, akinek hatására megoldhatja a gondjait. De csak akkor, ha a férfi felhagy a szemétkedéssel, és engedi, hogy segítsék.
Az öntörvényű Pax mindezt jól tudja, és dolgozik a változáson.
Vajon ennyi elég ahhoz, hogy ne veszítse el Milát?

„Imádom az éjszakát. Mindent imádok benne. Imádom, ahogy a sötétség elrejti, amit nem akarok látni, ugyanakkor felfedi azt, ami fényes nappal láthatatlan.”

Forrás
Figyelem mindig a Libri kiadó újdonságait is, mert mostanában egyre több olyan regényt hoznak el nekünk, ami az én ízlésvilágomnak megfelel. Ezért mindenképp megragadta a szememet Courtney Cole regényei, sőt regényei, hiszen egyből három kötet megjelenési dátumát megkaptuk. Mégis sokáig agyaltam, hogy belevágjak-e. Hiszen mostanra én is elmondhatom magamról, hogy elég sok könyv van a hátam mögött. Vágyok én még egy ezredik kötetre, ugyanabban a témában? A válaszom igen lenne, mert egy jó romantikust regény bármikor jöhet, és nem tudom megunni. Itt mégis féltem, hogy csalódhatok. Végül szokásomhoz híven, már bőven a megjelenés után a moly.hu oldalon nézelődtem és pár igazán dicsérő értékelést láttam, azok győztek meg.

„- Ha a tűzzel játszol, vigyáznod kell, különben megégeted magad.”

Mila (Forrás)
Hosszas kálváriám után a végső lökést a TBR Jar kihívás adta meg, neki köszönhetően olvastam el, és nem halogattam tovább. Amitől féltem, sajnos beigazolódott. Nem akadt olyan elem, ami miatt kiemelkedő vagy emlékezetesebb lenne műfajbéli társainál. Teljesen erőtlen volt. Láttam az szándékot, ahogyan szerette volna az olvasóihoz közelebb vinni az Írónő, de még a szokásos fordulatok se váltak most be nálam. Adott egy zűrös múltú srác és egy lány, aki elvesztette szüleit. Pax aktuális rossz döntése során találkoznak útjaik egymással, és természetesen azonnal fellángolnak az érzelmek. Meglátnak a másikban valamit, amit eddig senkiben és érzik, hogy nekik minden ellenérv ellenére egymás mellett a helyük. Ugye ebben nincs sok újdonság? Mégis rengeteg regény ilyen alapanyagból is jól tud kijönni. Ennek sajnos nem sikerült. A találkozások amúgy tetszett, az egy egész ötletes rész volt. Később előkerül a nagy múltbeli trauma kártya, amit nem tudott jól kiaknázni az írónő. Nem adta át normálisan a traumát elszenvedő fél érzéseit, kicsit hiteltelen volt, ahogy megélték.

„Ide tartozom, ahol a sötétség időtlen. Fájdalommentes. A fény fájdalmas. A fényben látom az arcát, és tudom, hogy cserben hagytam. Távol tartom magam a fénytől. Örökké.”
Pax (Forrás)

Rátérve a szereplőkre, a fülszöveg alapján Pax egy igazi vadbarom, hát én ezt nem éreztem át teljesen. Persze nem egy mintapasi, számos rossz dolgot tett, de előzetes felvázoláshoz képest egy sokkal „szelídebb” srácot kaptunk. Miután megismerkedett Milával pedig végképp eltűnt korábbi énje, hősszerelmesként próbálja meghódítani a lányt és vele szemben szinte igazi úriember, sőt már kezd papucsba átcsapni. A főhősnőről meg igazán nem is tudok mit mondani, olyan semmilyen volt. Kedves, gondoskodó, amikor kell szenvedélyes, de semmi több. Mivel a történet nem tudott teljesen lekötni, azon kezdtem agyalni, hogy mi történik még itt két regényen keresztül. Hiszen én buta azt véletlenül se néztem meg, hogy van-e okom „félni”. Én megnyugtatok mindenkit, a sorozat további részei újabb párosok egymásra találását mutatják be. :D Viszont hiába szaporítanám a szót, a lényeg, hogy sajnos, nem tudott megfogni ez a regény. :(

„A szeretet nem szűnik meg soha.”

Kedvenc jelenetem: Talán az első normális találkozásuk.
Kedvenc szereplőm: Nem választanék, nem éreztem senkit közel magamhoz. 
Hasonló könyv: Némi hasonlóságot érzek az Egy csepp reménnyel, de az sokkal jobban sikerült.
Értékelésem: Többet terveztem adni, de az értékelés megírása közben rájöttem, hogy 3 fotónál nem tudok többet adni neki. 

Érdekesség: A főhősünkkel, Pax-szal készített interjúra bukkantam, ezzel érkeztem most.

Az interjú megkezdéséhez meg kell jegyeznünk, hogy Courtney megkérte Pax-ot, hogy jól viselkedjen, és minél kevesebbet káromkodjon. Azt is érdemes megemlíteni, hogy pokolian szexi ma. Farmert visel, ami hanyagul lóg a csípőjén és fekete pólót, ami mellkasára simul. Kicsit álmosnak tűnik, de ettől csak azon kezdünk agyalni, vajon mit csinált tegnap éjjel alvás helyett…

Helló, Pax, hogy vagy ma?
Helló, Michelle. Egész jól, köszönöm. És azt is, hogy meghívtatok. Igazi öröm lesz. *lusta vigyor*

Hogyan jellemeznének szerinted mások? 
Hmm. Általában seggfejként jellemeznek. A nők szerint rosszfiú vagyok. Tök mindegy. A saját dolgommal szoktam törődni. Nem értem, miért zavarja őket, mi vagyok, amúgy meg. *jobban hátradől a kanapén, és belekortyol kávéjába*

És te hogyan jellemeznéd önmagadat? 
*vigyorog* Egy seggfej vagyok. Ez az igazság. Én mondhatom magamról. Régebben rosszabb voltam, mint ma. Ezt Mila-nak köszönhetem. 

Ha lenne egy egész napod, hogy azt csinálsz, amit akarsz, mit tennél?
Forrás
Függne attól, hogy milyen évszak van. Imádom tavasszal a Michigan tavat. Tehát egy csodás tavaszi napon, fognám a hajómat és egész nap a vízen lennék. Vinnék egy jó könyvet és a napon olvasnék. Ez meglep? Tudok olvasni. 
Ha egy nyári nap lenne, valószínűleg szintén hajóra pattannék. De Mila-t is magammal vinném és reményeim szerint azt a sárga bikinijét viselné, amit annyira szeretek… 

Mi a legértékesebb tulajdonod? 
Ez nehéz kérdés. Mila-t mondanám, de ő nem a tulajdonom. 
Különösen hangozhat, de a nevemet mondanám. Az anyukám adta nekem és egész életemben magammal cipeltem. Olyan, mint egy ajándék számomra. Nem vagyok szentimentális típus, de ez kivétel.  

Mi megy igazán az idegeidre? 
Mennyi időnk van? *nevet* Csak viccelek. Hmm. Nagyon utálom, amikor az emberek indokolatlanul durvák. És azt is, ha az emberek azt hiszik, hogy ismernek engem, pedig nem is. 
Köszönöm, Michelle, hogy itt lehetettem. Igazi öröm volt számomra, ahogy gondoltam. *kacsint* 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése