2019. 06. 14.

Sarah J. Maas: House ​of Earth and Blood - interjú

Író: Sarah J. Maas
Cím: House of Earth and Blood
Sorozat: Crescent City 1.
Megjelenés: 2020.01.28.
Fülszöveg:
A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan szereti az életét. Nappal egy régiségkereskedőnél dolgozik, nagyrészt legálisan mágikus tárgyakat értékesít, és éjjel barátnőjével bulizik, kiélvezve Lunathion – más néven Crescent City – minden örömét, amit kínál. De minden összekuszálódik, amikor egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rengeti meg a várost – és Bryce világát.
 Két évvel később a munkája holtpontra jut, és most csupán feledni próbál a város leghírhedtebb night klubjában. De amikor a gyilkos újra támad, Bryce hirtelen kihallgatás alatt találja magát, összekötve egy olyan hírhedt Bukott angyallal, akinek brutális múltja minden lépését kísérti.  
Hunt Athalar, az arkangyalok személyi bérgyilkosa, semmit se akar Bryce Quinlan-nal tenni, azon kívül, hogy elrendelték a védelmét. Mindennel szemben állt, amiért valaha lázadt és úgy tűnt jobban érdekli a bulizás, mint a gyilkossági ügy felderítése, nem számít, milyen közel lehet az otthonához. De Hunt hamarosan rájön, sokkal több van Bryce-ban, a csinos külsőnél – és meg kell találnia a módját a közös munkának, ha meg akarják oldani az ügyet.  
Ahogy Bryce és Hunt versenyt futnak az idővel a rejtély leküzdésében, nem ismerik azokat a szálakat, amik a város alsó rétegeiben húzódnak, háborúzó kontinenseken keresztül és a pokol legsötétebb bugyráig, ahol évezredek óta szunnyadó dolgok kezdenek újra munkálkodni… 
Felejthetetlen szereplőkkel és lapról lapra fokozódó feszültséggel, a New York Times bestseller író, Sarah J. Maas új gazdag fantasy sorozata a szívszorító veszteségről, a szabadság áráról – és a szerelem erejéről szól.

Akarok egy kicsit beszélni az ifjúságiból a felnőtt kategóriába történt ugrásodról. Korábban is mondtad, hogy váltani fogsz, de tudtad, hogy ez más lesz az eddigi munkáidtól? 
Igen és Nem. Amikor a Crescent City ötlete jött, épp repülőn voltam a Tűz örököse turnéval. Zenét hallgattam, és egy jelenet elevenedett meg a fejemben. És eltalált – szereplők, akikkel még nem találkoztam, majdnem olyan volt, mint amikor egy zseblámpa megvilágítja az üres teret. Amit láttam az nagyon megérintett, hogy elkezdtem zokogni a gépen. A zenét újra és újra meghallgattam a két órás út alatt, mert erős reakciót váltottak ki ezek a szereplők. És aztán elkezdtem azzal az elemlámpával jobban megvilágítani ezt a világot, kik is ezek a szereplők. És az utazás végére találkoztam Bryce-szal. És a zsigereimben éreztem, hogy a húszas éveiben jár és ez volt az ő világa és meg kell írnom a történetét, mert ezt a jelenetet le kell írni, ez a könyv csúcspontja, az utolsó nagy pillanat. Igazán elsöprő volt megírni annyi évnyi álmodozás után. Tehát nem volt tudatos választás, hogy felnőtt műfaj következik, csak inkább volt egy erős történet, ahol idősebb karakter jelent meg. 

Megosztanád velünk mi volt az a zene? 
Láttad már a Gravitációt, Sandra Bullock-kal? Az egyik legnagyobb kedvencem, és azt a
forrás
rövid zenei részletet Shenzou-nak hívják. Akkor szól, amikor leereszkedik a kínai állomásra és olyan, mintha leforráznák vagy pokolba kerülni minden. És ez a leggyönyörűbb, legcsodálatosabb zene, ami sok más jelenetet is inspirált más könyveimben. Sok filmes betétdalt hallgatok, és azt gondolom, hogy azok is történetmesélők, és a másik két sorozatomra is jó hatással volt, akárcsak az itteni lezáró jelenetnek. Nem tudom meghallgatni úgy, hogy ne lenne rám érzelmileg hatással. Nem sírtam még jobban egy filmen – kivéve a Király visszatéren – mint a Gravitáción. Az a film kínzás, csak egymás után jönnek a szörnyű pillanatok, és George Clooney meghal, és csak azt kívánod, térjünk vissza a Földre és már a moziban is csak zokogtam. És a zene nagyban befolyásolta a reakciómat.



Milyen volt a szerkesztési folyamat, más volt? 
Ez elég szabványos. Ezen a ponton, a szerkesztési folyamat közepén járok. De ugyanolyan, mint a korábbi könyveimnél – átdolgozom a korai vázlatokat, ami kész horror. A nyer vázlataim káoszosak. Néha a történet nagy darabjaiból áll, van, hogy elveszek vagy még hozzáadok szereplőket, itt még nagy átdolgozások várhatóak. Fontos része az egésznek, mert ekkor formálódik a végleges állapot. Időt ad, hogy eldöntsem, mit akarok ettől a könyvtől. Akármikor visszatérek az első kézirathoz, ismét rájövök, hogy az nem jó, ezért előrelépek és imádkozok, hogy kérlek, legyél jobb! De minden újabb körrel közelebb kerülök ahhoz a verzióhoz, amit megálmodtam. Majdnem olyan, mint egy műtét, csontfűrészt használok és levágom a végtagokat, majd kifinomultabb dolgokat teszek a helyükre. 

Tizenhat évesen kezdted írni az Üvegtrónt. Más egy olyan sorozaton dolgozni, ami nincs ilyen régóta veled? 
Az, tudod a Crescent City is már évek óta a fejemben van, de az Üvegtrónon tulajdonképpen a fél életemen át dolgoztam, így más a munka. A Crescent City-nél sokat kellett terveznem a második és harmadik könyvvel. Melyek azok a nagy leleplezések, amiket már az elsőnél meg kell lépnem? A ToG-nél és az ACoTaR-nál, megvolt az az luxus, hogy hagyom a könyveket leülepedni, volt bőven időm megtervezni a csavarokat. De most nincsenek éveim, bölcsen kell megválasztanom a történéseket. Tehát már erőteljesen koncentrálok a következő két részre és így elég szórakoztató. Még ha nem is írom le azonnal, mégis jó móka erről álmodni, hogy mi fog következni, és mit kell csinálni, hogy minden részlet a helyére kerüljön. Szeretem, amikor egy olvasó felsóhajt, hogy igen, ezt szerettem volna, hogy történjen vagy hogy ezt nem láttam előre, de visszagondolva mindent értek már. JK Rowling a királynője ennek – Harry Potter könyveket olvasva nőttem fel. A Bölcsek köve első fejezetében említik a motorja miatt, majd egy szó sem esik róla a harmadik könyvig. Imádok én is ilyen apró nyomokat elszórni.  

A Crescent City határozottan városi környezettel rendelkezik, modern kori technológiával és természetfeletti lényekkel. Milyen volt a világfelépítés folyamata?
Bryce

Ez a világ tulajdonképpen berobbant a fejembe. Nagy rajongója vagyok az urban fantasy/paranormal románcoknak és sose terveztem, hogy egy modern fantasy könyvet írok, de amikor jött az ötlet, akkor nem lehetett elszalasztani. Nagyon jó volt a városi helyszíneket modern technológiával felruházni. Ha van egy sürgős üzenet, amit át kell adni, nem kell bajlódni – mondjuk egy hollóval, aki átrepül a hegyeken, vagy bármi mással, hanem csak felveszik a telefont. Imádni való a gondolat, ahogy vámpírok és alakváltók szexi üzeneteket váltanak. És üdítőként is hatott ez a változás rám, hogy nem kell korlátok közé szorulni. Hogyan legyen egy régi módi fantázia világom, ahogy beltéri vízvezetékek vannak? Ahogy a ToG-ben és az ACoTaR-ban is – régebbi időkben játszódnak, nekik is szükségük volt mosdóra, így ki kellett találnom egy rendszert, majd megmagyaráznom azt. De ott minden adott, nem kell túlkomplikálnom.

De ezek a varázslatos lényeg, hogyan férnek be az autókba? Vannak, akik hatalmasak. Vagy nem is használnak? És hogyan találták fel a technológiát? Villamos energiát vagy más forrást használnak? Szennyezik hozzánk hasonlóan az utcákat, vagy tisztán tartják? Itt is akad számos egyéb kérdés. Szeretem ezeket a részleteket, és a Crescent City-ben majdnem minden népszerű mitikus lény megtalálható nagyon összetett hierarchiában. Mint a Római Birodalom, és azt kell mondanom, hogy egy igazán szexi vámpír pasi irányít. Még mindig szeretem a régi fantasy-kat is, de most ez a megfelelő projekt.



De még a technológiával se működik minden. A mobilokat is ellophatják, elveszhetnek vagy eltörhetnek.
Ha valaki nem tud időben megkapni egy üzenetet, már lapokkal ezelőtt el kell kezdenem azt felépíteni, mint például, hogy merül az aksi és nem tudja feltölteni – de kommunikációs rendszerek az egész világon vannak, és ha le is merül egy telefon, mi van, ha a különleges képességeikkel újra tudják tölteni? Mindenre gondolni kell.
New York-ban nőttem fel, és azzal, hogy a szereplőim is egy városban élnek, olyan, mintha hazatérnék. Bryce, a főszereplőm, egy mágikus antik régiség galériában dolgozik, és egy nyarat én is ilyen helyen dolgoztam. Az ő munkája sokkal izgalmasabb, mint az enyém volt, én főleg ültem a recepciós pultnál és vártam, hogy bejöjjön valaki, és amikor megtörtént, azt mondtam, hogy itt van a 2000 éves krétai mellszobor. Bryce-nek mágikus tárgyai vannak a galériában, amik életre kelhetnek és megölhetnek, sokkal izgalmasabb az én – ó, 10 óra van, itt a joghurt és a hat mandula ideje tevékenységem. Figyelnem kellett, hogy ne süllyedjek el az unalom öbölben, minden nap olvastam a New York Times-t. De mégis szerettem a régiségek miatt. Csodálatos érzés volt, hogy olyan dolgok vesznek körül, amik annyira ősiek, hogy igazán drágák is. Ha eltörök valamit, életem hátra lévő részében dolgozhatok érte. De mégis menő volt, és Bryce-szal is meg akartam osztani ezt a tapasztalatot. Bryce olyan dolgokat csinál, amiket én nem tudtam, de sokat segített a saját tapasztalatom.

Ritkán lehet olyan fantasy sorozattal találkozni, ami női barátságra alapul. Tudatos választás volt, hogy a középpontba kerül a Bryce és a szobatársa, Dani közötti kapcsolat?
Danika
Igen, szerencsére az enyém a világ legcsodálatosabb férje és most már 15 éve együtt vagyunk – ez a szerelem alakította az életemet. Ahogyan a barátságok is az életem különböző szakaszaiban. Felnőve nem láttam elég példát erre, és nem alakítottak ugyanannyira, mint a szerelem. Úgy értem az egyik TV műsor a Buffy, a vámpírvadász, ami baráti kapcsolattal foglalkozik, mély nyomot hagyott bennem. Ezért akartam én is ezt az elemet a könyveimbe, mert ott volt a Buffy és a Sailor Moon. Hatalmas Sailor Moon rajongó vagyok. Bárcsak több lenne belőle. Szerettem volna olyat létrehozni, ahol az olvasó azt mondja, igen, tudom ilyen ez az érzés, nekem is van legjobb barátom. Azt akartam, hogy része legyen Bryce életének, mert ez minden nő életének a része. A szüleim lenyűgözőek és az anyukámnak számos barátnője van, akik még most is fontos részei az életének. Minden általam ismert nőnek van barátnője, és ezt jó látni. Broad City az egyik kedvenc TV sorozatom – Dani és Bryce a Crescent City Abbi-je és Ilina-ja. Imádom a Broad City-t, mert az enyémhez hasonló barátságot látok benne, ahol küzdenek. És vannak furcsa és normális dolgaik. A Broad City sok örömet hoz az életembe – ahogy az új sorozat a PEN15 is. Ha szereted a Broad City-t, azt is ajánlom. A női barátságok a legjobbak.

Végül, milyen tanácsot adnál a tizennégy éves önmagadnak?
A középiskolás gólya év életed egyik legnehezebb éve lesz, de átjutsz rajta. És időnként szívni fogsz, de ez is kell ahhoz, hogy a mai emberré vált. És maradj továbbra is az a furcsa ember, aki animét néz és fantasy-t olvas. Az az év kemény. De csak maradj ott, az írói álomkép messzebbre visz, mint hinnéd. És túljutsz a középsulin egyetlen randi nélkül, de később megtalálod álmaid lovagját szó szerint a fősuli első napján és vele maradsz életet végéig, és lesz egy csodálatos gyereketek.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése