2019. 06. 05.

Lucy Dillon: Minden ​vágyam

Író: Lucy Dillon
Cím: Minden vágyam 
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2019.
Terjedelem: 508 oldal
Fülszöveg: 
Caitlin ​házassága romokban hever, a háza szintén, hogy a szívéről már ne is beszéljünk. A férje, Patrick elköltözik, a nő önbizalma megrendül, a háza plafonja beszakad, a jövője bizonytalan. Ráadásul a négyéves kislánya, Nancy, aki eddig mindenhol és mindenkor csacsogott – az autóban, az óvodában, a bátyjával –, egyszer csak elhatározza: többet nem szólal meg.
Nancy nagynénje, a nemrégiben megözvegyült Eva csupán a két rakoncátlan kutyájával osztja meg az otthonát. A nő álmait teljesen összetörte a férje korai halála, a közös életük helyett most a híres színész memoárjait kell rendezgetnie – csakhogy a férfi naplójának olvasása közben olyan felfedezést tesz, amely az egész addigi életét felbolygatja. És amikor az öccse, Patrick azzal keresi meg, hogy Nancy és a testvére hadd töltsenek nála pár napot, az asszony nem is gondolja, hogy az élete még jobban összekuszálódik.
Vajon a nagynéni két kedves kutyusa segíthet Nancynek abban, hogy újra megtalálja a hangját? És talán Caitlin meg Eva számára sem olyan lehetetlen, hogy ismét álmodni merjenek?




„Ez volt az első lecke, amit szülőként megtanult. Hiába áll készen arra, hogy bármikor egy kocsi, egy busz vagy egy megvadult oroszlán elé vesse magát a kicsikéi védelmében, mert az a fájdalom, amitől a leginkább meg akarja védeni őket, láthatatlan.”

Megint egy igazán hétköznapi témával foglalkozó könyvet sikerült választani a General Press kiadó kínálatából. Mi a jó az ilyen regényekben?
P: Az ilyen könyveket sokkal könnyebb közel érezni magadhoz. Kis esély van arra, hogy mondjuk neked kelljen megmenteni a világot a legnagyobb gonosztól, mint egy fantasy regényben, de egy válás sajnos nagyon is olyan helyzet, amivel te is szembe találhatod magad. És legjobban pont az tetszett ebben a könyvben, hogy mennyire valóságos, emberi
forrás
problémákkal foglalkozik. Sok-sok kérdés és mi egy nagyon élvezhető tálalásban ismertük meg szereplőink hogyan válaszolják meg ezeket. Megszerettem a szereplőket, a történet végig érdekes maradt, nem unatkoztam annak ellenére, hogy nagy váratlan fordulatokat nem tartogatott. Nancy bezárkózásának okát már az első lapokon megtudhattuk, csak azt kellett kivárni, hogy a körülötte élők is meg tudják fejteni a talányt.
I:
Éppen a várható megjelenések között böngésztem, amikor megakadt a szemem Lucy Dillon könyvén.  Biztos voltam benne, hogy nem lőnénk mellé, ha elolvasnánk. Meg is született a közös döntés, hogy adunk egy esélyt a könyvnek. Sokszor van úgy, hogy nem vágyom túl bonyolult történetre, inkább valami aranyosra, de egyben elgondolkodtatóra, az Írisz könyvek pont ilyenek. Ennek a könyvnek a témája szerintem nagyon is aktuális, mert a mai világban egyre több kapcsolat, majd házasság válással végződik. Az eddigi megszokott hétköznapok felborulnak, nem csak a szenvedő felekre lesz hatással ez az esemény, hanem a körülöttük levőkre is. Ezt Caitlin és Patrick esete be is bizonyítja. Az éremnek mindig két oldala van, jó volt megismerni ezt párosunk történetén keresztül.


„- Igaza volt. Ha valaki ennyire jól ír, akkor hagyni kell, hogy a hangja eljusson az emberekhez.”

Az egyik központ karakter Caitlin, akitől el akar válni a férje, és láthatjuk, hogyan küzd meg egy ilyen helyzettel. Sokak számára ismerős lehet a szituáció, ugye?
P: Mindig nagyon szomorú vagyok, hogy manapság ennyire gyakoriak a válások. Azzal én is egyetértek, hogy ha valami végképp nem működik, akkor nem kell erőltetni, de legtöbbször ahelyett, hogy küzdenének kicsit a kapcsolatért, inkább a könnyebbik utat választják. Caitlin
Caitlin (forrás)
és Patrick elvesztették a régi varázst, ami összekötötte őket. De miután két ember meghozza a nehéz döntést, hogy külön utakon folytatják életüket, jön a nagyobb kérdés, mi legyen a gyerekekkel? Senki se szeretné, hogy az ő életük megváltozzon, de mégis új szabályokat kell felállítani. Caitlin is éppen ezért küzd, tipródik, hogy vajon ő-e a hibás, vagy sem és miután kezdi elfogadni a helyzetet, jön az újabb nagy kérdés, rossz ember, ha tovább lép? Persze nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy viselkedik egy adott szituációban, de szemtanúi lehettünk, hogyan zajlik egy ilyen folyamat.
I: Caitlin és Patrick kapcsolata megromlott, már nincs meg köztük az-az összhang, ami régebben jellemezte őket. Ám nem csak kettőjükre van hatással a változás, két kisgyerek is a családjuk részét képezi, akikre tekintettel kell lenni. Máshogy kell tálalniuk a dolgokat, ami azért ez elég nehéz, de próbálják a tőlük telhető legjobb módon kezelni a helyzetet. Caitlin először nagyon bizonytalan, új neki, hogy egyedül kell helytállnia, eddig Patrick mindig mindent előre megtervezett, mindig tudta mindenre a megoldást. Most rajta a sor, nehezen rázódik bele a dologba. Nem volt könnyű a helyzete, sok teher nyomta a vállát, a gyerekek, az új helyzet kezelése, a hormonjai is örült táncba kezdenek. Szóval egy nagy káosz az egész. :) Nem tudom én miként oldottam volna meg ezt a helyzetet, nem értek egyet minden  cselekedetével, de nem mondhatok rá rosszat, mert tényleg mindenki máshogy éli meg a dolgokat, és kivagyok én, hogy bíráskodásba kezdjek. Azt elmondhatom róla, hogy tényleg nagyon jó anya, a gyermekei mindennél fontosabbak számára.


„- Felhívott telefonon, és elmondta, hogy egy picike csillagot kapott. És hogy ez a kis csillag teljesen tökéletes volt az apró lábujjaitól kezdve egészen az arany hajáig. És hogy el sem tudja képzelni, hogy valaha is szomorú lesz még az életben most, hogy egy ilyen gyönyörű kislánya és egy szeretni való kisfia van. Azt mondta, hogy a szívüket nagy biztonságban őrzi a zsebében, és mindig is így lesz, örökre, és az ő szíve meg teljesen biztonságban van náluk.”

Ezen a szálon Patrick a másik főszereplő, akinek sokszor a negatív oldalára fókuszál Caitlin. Sikerült azért a jót is megtalálni benne?
P: Patrick-ről kiderül, hogy túlzott irányításmániáját nem egyszerű elviselni és hajlamos a munkába temetkezni. De vajon rossz dolog, ha az ember nem szeretne mindent a véletlenre bízni, hanem szeretné pontosan megtervezni és kézben tartani az életét? Nem rossz ember,
Eva (forrás)
minden cselekedetével a családjának szeretne szilárd hátteret biztosítani. Ő szeretne lenni a határozott fél Caitlin mellett, aki hozzá képest sokkal bohókásabb, spontánabb. Remekül kiegészítenék egymást, ami hiányzik az egyikből, azt a másik pótolja, de tagadhatatlanul nehéz lehet ennyire más személyiségeknek hosszú távon. Tetszett, ahogy bemutatta nekünk az írónő. Eleinte inkább a „rossz” oldalára világított rá, de ahogy Caitlin magában feldolgozza a különválást, vele együtt mi is láthatjuk a jó tulajdonságait is.
I: Patrick szeret mindig mindent az irányítása alatt tartani, szép törekvés, de nem veszi észre, hogy pont ezzel a viselkedésével távolodik el a családjától, a problémák megbeszélése helyet a munkába menekül, ami még nagyobb szakadékot idéz elő közte és Caitlin között. Sokáig én is rossz szemmel néztem rá, de a későbbiek során már változtattam a véleményemen. Mennyire érezhető volt a történetükből, hogy hiába szerették egymást, nem kezelték jól a dolgokat, magukban tartottak sok mindent, nem beszéltek nyíltan egymással, ez elszakította őket egymástól. 


„Az embernek csak egy esélye van bizonyos dolgok kimondására. És ezért van az – mondta magában Eva –, hogy gyakran jobb, ha egyáltalán meg sem szólalunk. A filmekkel ellentétben az életet csak egyszer lehet felvenni.”

Patrick nővére, Eva is a mesélőnk, akin keresztül egy szeretett férj elvesztését követhetjük nyomon. Megszerettük a kicsit visszahúzódóbb nőt?
P: Ő éppen férje elvesztése után próbálja kialakítani új életét. A gyásszal sok könyv foglalkozik, itt nem ez volt előtérben, de kiegészítő témaként ezt is nagyon szerettem, sőt talán kedvencnek is mondhatnám az ő részeit. Olyan érdekes a szituáció, hogy amíg két ember életében a válás károkat okoz, egy harmadiknál megújuláshoz vezet. Eva már túl
forrás
öregnek érzi magát az újrakezdéshez, kezdi felemészteni a bánat. Ekkor érkezik a felkérés, hogy a Patrick-kel közös napokat a gyerekek Eva tágas otthonában töltsék. A fiatal társaság felfrissülést hoz és újra nyitottá teszik a nőt az új lehetőségekre. Ezt a folyamatot nagyon szerettem végig követni.
I: Eva túl hamar veszíti el férjét, ez teljesen összetöri őt. Nem tudja mitévő legyen, a fásultságból Patrick kérése rázza fel, sőt egy nem várt felkérés is alapjaiban rengeti meg az eddigi életét. Azt hitte mindent tud férjéről, de még várnak rá meglepetések. Nagynéni szerepébe először elég idegenen mozog, de szépen lassan a gyerekek belopják magukat a szívébe. Jó volt látni rajta a változást. :) Erős nő, aki előtt még ott áll az élet, idő kell ahhoz, hogy újra szabadabban mozogjon, de ami késik nem múlik.


„Nincs más vágyam, mint hogy állandóan egy karnyújtásnyira legyek tőled. Úgy érzem, egész életemben e felé a pont felé haladtam. Lassan, de biztosan, mint amikor egy bolygó beáll a megfelelő pályára. (…) De Eva, van valami a lelkedben, ami összecseng az enyémmel, és ez a mai, disszonáns, kicsinyes perpatvarkodással teli világban hihetetlenül ritka.”

Végül ne hagyjuk szó nélkül a kicsi Nancy-t se, aki az események fő mozgatórugója. Meséljünk picit róla is.
P: A négyéves Nancy hiába ennyire fiatal, még ő is érzi, hogy szülei viszonya napról napra rosszabb. Ezt pedig igen sajátos módon dolgozza fel. A mindig vidám, cserfes leányzó bezárkózik és nem beszél tovább. Szülei hiába próbálkoznak nem tudnak beférkőzni elzárt
Nancy (forrás)
világába és egész váratlan módon érkezik a segítség. Az ilyen csöppségek mindig vidám színt visznek a történetekbe, még így is, hogy csak árnyéka volt valódi cserfes önmagának.
I: 
A gyerekek sokkal érzékenyebbek nálunk, olyan dolgokat is megéreznek amit próbálnak titkolni előlük. Nancy egy igazi kis tündér, mosolygós kedves kislány, akinek mindig van mondanivalója, ám egyik pillanatról a másikra elhallgat és többet nem hajlandó beszélni. Az olvasók számára nem titok Nancy változásának az oka, de Caitlin és Patrick számára szörnyű dolog látni azt, hogy az ő csöppségük már nem önmaga. Nehéz lehet szülőként megélni egy ilyen helyzetet, ezt az Írónő szerintem nagyon jól be is mutatta ezt nekünk. Szerencsére megalkotta ebbe a történetbe Joel-t Nancy bátyját is, egy igazi kis egyéniség, mindig ott volt, amikor húgának hangra volt szüksége. Sokat vidultam ennek a kis fickónak a ténykedésein. Kapunk két négylábú segítőtársait is, aki erőt adnak a gyerekeknek ebben az új helyzetben. Szívmelengető volt látni, hogy sokszor onnan kapjuk meg a megoldást ahonnan nem is vártuk volna.
„– Szeretlek, anyu!
Azzal berohant az udvarra, és vitte magával anyja elgyötört szívének egy kis gyűrött foszlányát is, Caitlin pedig ott maradt, hogy ezt a pillanatot is hozzáadja az elválások pillanataiból rakott kollázsához.”

Kedvenc jelenetem:
P: Eva "váratlan" látogatói a kertben.
I: Csipke megismeri a titkot.
Kedvenc szereplőm:
P: Nancy, Eva
I: Nancy, Eva
Hasonló könyv:
P: Úgy látom, a Könyvesbolti szerelmek hasonló lehet, abban is különféle élethelyzeteket, emberi sorsokat mutat be az alkotó.
Kinek ajánlom:
I: A hétköznapi történetekben is el lehet merülni, ez a könyv pont ilyen.
Értékelésem:
P: Szerettem olvasni, 4,5 tündért tudok neki adni.
I: Aranyos történet volt, 4 mopszlit mindenképpen megérdemel.

Érdekesség: A történet fontos szereplője két kutyus is. Az írónőt ennek kapcsán faggatták az alábbi interjúban.

forrás
Mindig volt kutyád?
Nem, elég vicces, de a családban csak nekünk nem volt; az unokatestvéreméknek Border Collie-juk,egy durva szőrű Collie-juk, Cocker Spánieljeik, Lakland Terrierjeik és Angol Agárjaik voltak, de nekünk csak egy Bécs nevű macskánk volt. Imádtam mindig a kutyákat, de nem voltunk elég időt otthon, hogy kellő időt tudjunk szánni rá.

Melyik kutyád volt legnagyobb hatással az életedre? 
Valószínűleg az első Basset Hound-om, Violet. Ő volt a legszebb lény, akit valaha láttam és megtanított, hogyan legyen kutyatulajdonos, vele nagyon könnyű volt együtt élni. Három évesen fogadtam örökbe, már túlvolt a bolondos kölyökkutya időszakon (bár kétlem, hogy neki valaha is volt olyanja, őszinte leszek, ő inkább egy hercegnő), és a következő hét évben éltünk együtt. Még mindig nagyon hiányzik.

Egyszer olvastam a neten egy ajánlást, miszerint, ’ha szereted a kutyákat és a chic lit műfajt, olvass Lucy Dillon-tól’. Tudatos döntés volt a részedről a kezdetekből fogva, hogy központi szerepet játszik a könyveidben a kutyák iránti szeretet? 
Ez egy nagyon kedves ajánló! Nem, egyáltalán nem volt szándékos – igazából az első könyvemben nem is voltak kutyák, a Ballroom Class-ban, bár a főszereplőnek volt egy Yorkshire Terrier-je, talán az ötlet már ott megvolt! 
Eldöntöttem, hogy írok egy menhelyről, amikor örökbe fogadtam Violet-et, részben azért mert olyan sokat tanultam a kutyatartásról (sokkal könnyebb olyanról írni, amit átéltél) és mert meg akartam tapasztalni az emberek és kutyák közötti kapcsolatot, és milyen ez egy könyve ültetve. Találkoztam néhány kutyamentéssel foglalkozó emberrel és lenyűgözött az elkötelezettségük; olyan, mintha történetek százát élnék meg napi szinten – és minden kutyának is saját története van.

Melyik szereplőd volt a legjobban megáldva egy kutya társsal? 
Rachel, a Lost Dogs és Lonely Hearts-ban, olyan személy, aki egészen önellátó módon élt, amikor megörökölte a Four Oaks Rescue menhelyet, és megtanulta, hogyan illessze be az életébe a kutyákat, és ez az új élet sok mindenre megtanítja önmagáról is, a jobb időbeosztástól, az egyértelműbb kommunikáción át, addig, milyen egy másik lénnyel kialakítani olyan érzelmi köteléket, ami miatt önmagadból is feladsz egy darabot. 
A Hundread Pieces of Me-ben, Gina, a hősnő, annyi mindent élt át, hogy elvesztette életörömét; végül örökbe fogad egy Greyhound-ot, akit szintén megtörtek a körülmények, de együtt lassan újra felfedezik, mit jelent érzelmi támaszt nyújtani és élvezni a pillanatot – Gina újra szerelmes lesz, és Buzz is újra átéli az önfeledt vidámságot. Sokat sírtam, amikor a zárójelenetet írtam meg. Még most is sírok, ha újra olvasom.

A könyveidben felbukkanó kutyák közül melyik a kedvenced és miért? 
Imádtam Gem-et a Lost Dogs an Lonely Hearts-ben, mert az a bölcs Border Collie típus – minden kutya közül a legokosabb, éles szemekkel, amik mindent látnak és olyan aggyal, ami sose áll le – és annyira érzelemmel teli volt írni Csipkéről és Bogyóról, a két Mopszról a Minden vágyamban. 
Valahogy, anélkül, hogy tudnák mit tesznek pontosan, segítenek egy kicsi lánynak újra kommunikálni a világgal, a saját nonverbális kommunikációs képességeik révén 
De Buzz szerintem mindig a szívemben marad; ahogy az Angol Agarakról kutattam, felnyílt a szemem, hogy mennyire rosszul bánnak velük, és mennyire elképesztő a jótékonysági szervezetek munkája, akik próbálják életben tartani őket. Emelem kalapom a Forecer Hounds és a többi szervezet előtt.

Szerinted az olvasóknak van kedvenc kutyájuk? 
Az a kutya, amelyikről messze a legtöbb e-mail-t kaptam, az Lord Bob, a Basset Hound a One Small Act of Kindness könyvből. Számomra is különleges, mert a fiatalabb Basset Hound-omról, Bonham-ról, mintáztam, aki csodálatos és kissé megbízhatatlan volt, de mégis nagyon karizmatikus. 
Lord Bob igazi bajkeverő otthon, ételt lop, felmászik a kanapéra, szörnyen szaglik, de terápiás kutya a helyi kórházban, ahol igazi híresség, és természetesen ott példa értékűen viselkedik. Csupán otthon változik át.

Beszéljünk kicsit Lord Bob-ról és a One Small Act of Kindness-ről. A könyv függővéggel zárul egy másik kutyával, Fido-val, kapcsolatban. Elmondanád, hogy az ő története, hogyan ér véget? 
Ó, nagyon sok kérdésem van Fido-val kapcsolatban és szörnyen (na meg kicsit butának) érzem magam minden alkalommal – természetesen, ő jól van. El se hiszem, hogy ezt nem tisztáztam. Gyakran történik ez a sztori végén – annyira élénken érzékelem, hogy mi, hogyan kapcsolódik össze, hogy vannak része, amit elfelejtek leírni. Jelen esetben, Fido teljesen biztonságban volt George Fenwick mágikus kezei között, a Lost Dogs and Lonely Hearts állatorvosánál. Azt hiszem ez a jó dolog abban, ha ugyanolyan helyszínen játszódnak a történetek; apró nyomokat tudok elrejteni a jövőbeli könyvekben arról, hogyan vannak régi barátaink.

Szerinted miben rejlik a kutyák legnagyobb ereje az emberekhez képest? 
A kutyák bizalma és megbocsátási képessége eltörpül az embereké mellett. Nagyon egyértelműek és egyszerű igényeik vannak, nem hazudnak, nem csalnak, nem posztolnok agyonfilterezett szelfiket, hogy a fülük cukibb legyen. 

Fejezd be a mondatot, a kutyám… az oka annak, hogy az esőben sétálok. 

És még egy utolsó kérdés, ha kérdezhetnél egyet Barney-tól, és csak egyet, mi lenne az és szerinted, mit mondana? 
Ha! Azt kérdezném tőle, hogy mit tehetnék azért, hogy szellemileg és érzelmileg elégedett legyek életem hátralévő részében, és valószínűleg azt mondaná, hogy több tenisz labda szükséges hozzá. 
Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése