2020. 05. 08.

Eoin Dempsey: Fehér ​rózsa

Író: Eoin Dempsey  
Cím: Fehér rózsa
Kiadó:
Maxim
 
Kiadás éve: 2019.
Terjedelem: 228
oldal
 
Fülszöveg: 
A ​második világháború árnyékába két idegen számára a legnagyobb kockázat: megbízni egymásban…
1943 decembere. Hitler hatalomra kerülése előtt a Gerber-család nyári lakja visszhangzott a nevetéstől. Most, hogy mély hótakaró borítja a Fekete-erdőt, a német másként gondolkodó, Franka Gerber egyedül van, és úgy érzi, hogy kilátástalan az élete. A hazájában tomboló a fanatizmus és a brutalitás miatt elvesztette az édesapját valamint az öccsét, így már nincs miért élnie.
Ekkor észrevesz egy eszméletlen pilótát a hóban, aki Luftwaffe-egyenruhát visel, és az ejtőernyője libeg a szélben. Franka nem akarja, hogy a férfi ott haljon meg, így elviszi a családja mindentől távol lévő faházába – annak ellenére, hogy gyűlöli a rezsimet, amit a katona képvisel. De amikor kiderül, hogy nem az, akinek tűnik, Franka versenyfutásba kezd az idővel, hogy felfedje a pilóta valódi személyazonosságát. A gyenge kötelékük nagyon megszilárdul, de roppant veszélyessé is válik. Miközben nyomukban a Gestapo, vajon megbízhatnak-e egymásban annyira, hogy erőiket egyesítve végrehajtsanak egy küldetést – ami pedig nem csak a háború kimenetelét, de az életüket is örökre megváltoztatja?




Mindenkinél van egy pont, amikor megtörik.

Régebben nem vettem a kezembe háborús témájú könyveket, valamiért féltem tőlük. Szerencsére mégis kibújtam a csigaházamból ezen a téren, esélyt adtam egy ilyen történetnek. Meglepődtem, hogy mennyire magával tudott ragadni, rájöttem arra, néha
forrás
szükségem van ehhez hasonló témájú olvasmányokra is, amelyek a fájdalmukkal együtt válnak a részemé. Mindig hálát adok az égnek, hogy nem abba a korba születtem, amelyben Franka-nak kellett helyt állnia. Nagyon fáj a szívem, amikor bele gondolok abba milyen sok fájdalmat kellet átélniük az akkori embereknek. Egy kegyetlen háború, amely pusztított, mindenen és mindenkin keresztül gázolt. Nem elég, hogy az ellenséget irtották, de még a saját honfitársaikkal is ugyan ezt tették. Voltak akik meglátták a rendszer gonoszságát, próbáltak szembe szállni vele, ez lett a vesztük.

Amikor megláttam a várható megjelenések között a Fehér rózsát éreztem, hogy egy újabb gyöngyszemre fogok bukkanni. A fülszövege egy megtört nőt vetített elém, akinek szüksége volt valamire, ami kimozdítja őt a gyászából, az élete eldobása helyett új célt ad neki. A sebesült katona képében a sors elküldte hozzá a mentőövet, amelynek köszönhetően kiragadta őt a fájdalom csapdájából, a magatehetetlen ember előhozta belőle az ápolónőt, aki nem hagyja a magára a szenvedőt. Pont ez miatt gondolom Franka-t egy erős nőnek, mert meg tehette volna azt is, hogy nem foglalkozik az idegen férfival, hanem megadja magát a bánatának. Ez helyet erőt vett
Franka (forrás)
magán, embert próbáló körülmények között elvitte az otthonába, ezzel vállalva azt a kockázatot, hogy saját élete is veszélybe kerülhet.


Amíg hűek maradunk önmagunkhoz, és nem hagyjuk, hogy megsebezzék a lelkünket, addig mi nyertünk.

Két idegen akik magukkal cipelik a múltjuk fájó szellemeit. Nem volt könnyű abban az időben megbízni másokban, hiszen a félelem olyat is kihozott az emberekből, amit józan ésszel sohasem tettek volna meg. Franka és Jack története igazán szívbe markoló, a sok fájdalom mellett el hozta mégis a reményt, hogy a véres háború alatt lehetőség van arra, hogy megtalálják a saját kis zugukat, amelyben megoszthatják egymással a legféltettebb titkaikat is. Titkok, életek, amelyek nem csak boldogsággal voltak kikövezve, ez által megismerhették milyen ember is a másik, a bizalom vékony pókhálója pedig elkezdett kialakulni közöttük. Franka egy bátor nő, akire büszkén gondolok vissza, már a múltban is bebizonyította ezt, de ahogy Jack-nek segített abban, hogy véghez vihesse a küldetését, ismét megerősített ebben az érzésemben vele kapcsolatban. Ezzel a tettével talán sikerül elhoznia a várva várt reményt, egy jobb élet ígéretét. 

Jó volt megismerni mind a kettőjük nézőpontját, és tapasztalataikat a háború során, ezzel képet kaptam arról mit is élhetett át egy katona, milyen volt német nőként ezekben az időkben élni.  Nagyon fáj a szívem Franka-ért, igazán sok fájdalmat kellett megélnie a háború miatt. A gondtalan nyarak elmúltak, helyére a kétségbeesés,  félelem, és  düh kapott főszerepet. Elveszítette a családját, akik mindig mellette álltak, az egység darabjaira hullott, ott találta magát egyedül ebben a káoszban. Jack szála biztosította az izgalmakat, egy küldetés, amelyre egyedül indult, úgy tűnt nem ér célt, de Franka-nak köszönhetően esélye nyílt arra, hogy befejezze azt. Sokszor kaptam a szívemhez a vége felé, mert felpörögtek az események rendesen, volt is miért izgulnom. 

A romantika ebben a történetben nem kap nagy szerepet, inkább mellékszereplőként tűnik fel egyes gondolatban, tettben, érezhető, hogy főszereplőink között változás történik. A
Jack (forrás)
bizalom, az egymásra utaltság mellett valami egység kovácsolódik köztük, amely a későbbiek során előszele lehet valami többnek, de a végső kifejlettet tényleg csak sejthetjük. Én nem is hiányoltam, mert a bizalom kialakulása ugyanolyan szép volt számomra. Rövidsége ellenére úgy gondolom egy nagyon tartalmas könyvet tartottam a kezemben, egyedül azt sajnálom, hogy az utolsó fejezet ennyire szűkszavúra sikerült, picit több részletnek örültem volna.

Nagyon örülök, hogy ismét esélyt adtam egy háborús könyvnek, mert egy igazán érzelmekre ható történetet ismerhettem meg. Egy reménysugár, amely megmutatta, hogy a legnehezebb helyzetben is találhattunk valami jót. A reményt sosem szabad feladni, még a legkilátástalanabb helyzet is fordulatot vehet. 


Ne hagyd, hogy bárki is megmondja, hogy ki vagy, vagy hogy mi van a lelkedben! Ezt csak te tudod.

Kedvenc jelenetem: Franka és John beszélgetései.
Kedvenc szereplőm: Franka, John
Kinek ajánlom: Azoknak akik szeretnek olvasni a a 2. világháború korában játszódó történeteket.
Értékelésem: Egy újabb történet amely összeszorítja a szívemet, megérdemli a 4 mankót.
Érdekesség: Hans és Sophie Scholl valós személyek voltak, fontos szerepet játszottak Franka életében. Kicsit utána néztem mit is lehet róluk tudni.
 
1921. május 9-én született Sophie Scholl, aki a nácik elleni bátor fellépésével vívta ki az utókor megbecsülését. Sophie-t bátyjával, Hanssal együtt náciellenes szórólap osztogatása
forrás
közben fogták el a müncheni egyetemen. Néhány nap múlva halálra ítélték, és guillontine-nal kivégezték. Sophie 23 éves volt. 1921. május 9-én Forchtenbergben született, hithű keresztény nevelést kapva pedig Ulmban nőtt fel. Óvónőnek tanult, majd 1942-től a müncheni egyetemen folytatott biológia-filozófia tanulmányokat. Bátyjával együtt, aki ugyanitt tanult az orvosi karon, csatlakozott a „Fehér Rózsa” elnevezésű náciellenes csoporthoz.

A nemzetiszocializmust elutasítva, éles kritikát fogalmaztak meg a fennálló rendszerrel szemben, és az értelmetlen háború mielőbbi befejezését követelték névtelen felhívásokkal. Más egyetemisták segítségével több város (Stuttgart, Berlin, Köln) telefonfülkéiben, autókon, utcákon hagyott illetve szétszórt szórólapokon hirdették nézeteiket. Az akció cseppet sem volt veszélytelen, hiszen a Gestapo már intenzíven nyomozott a rendszerbomlasztók után.

1943. február 18-án a Scholl testvérek bőröndben csempészték be mintegy 1700 darab szórólapot a müncheni egyetemre. Az egyetem gondnoka, Jakob Schmidt azonban rajtakapta őket, és azonnal értesítette a német titkosrendőrséget. A Gestapo szinte rögtön letartóztatta Sophie és Hans Schollt, illetve a szervezet még egy tagját, a háromgyermekes Christoph Probst-ot. A háromnapos kihallgatást egy gyors kirakatper követte, amit sokan csak „majomszínház”-ként emlegettek. A tárgyalást a mindekni által jól ismert, vérszomjas
forrás
berlini bíró, Roland Freisler vezette, akiről köztudott volt, hogy az esetek 99 százalékában halálos ítéletet hoz.

1943. február 22-én mindhárom vádlottat halálra ítélték, és még ugyanazon a napon guillotine-nal ki is végezték őket. A nyomozás azonban tovább folytatódott a „Fehér Rózsa” többi tagja után, mely során sikerült még Alexander Schmorellt, Kurt Hubert és Willi Grafot kézre keríteni. 1943 áprilisában őket is halálra ítélték, melyet hat hónappal később végre is hajtottak.
forrás


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése