2020. 05. 15.

J. R. Ward: A ​tolvaj


Író: J. R. Ward
Cím: A tolvaj
Sorozat: Fekete Tőr Testvériség 16.
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2020.
Terjedelem: 540 oldal
Fülszöveg:
 
Sola Morte, a besurranó tolvaj és kódfejtő megelégeli az alvilági játszmákat, és elhatározza, ezután tisztességes életet él. Caldwelltől távol, immár becsületes polgárként vigyáz imádott nagymamájára, és kerüli a bajt. A szívét azonban otthagyta fent északon, az egyetlen férfinál, aki átlátott a védőpajzsán.
Assail, Assail fia soha nem akart szerelmes lenni, főleg nem egy emberbe, hiszen életvitele és valódi hivatása mellett elképzelhetetlen, hogy közös jövőt tervezhessen olyasvalakivel, mint Sola. A sors azonban mindig tartogat meglepetéseket; Assail kómába esik, és Sola az egyetlen, aki visszahozhatná az életbe. Assail unokatestvérei számítanak a segítségére, mivel egy új, halálos ellenség közeledik, és a testvériségnek minden eddiginél nagyobb szüksége lenne a férfira. Sola azonban a legkevésbé sem akar belekeveredni ebbe a háborúba vagy visszatérni a múltjába, főleg miután rájön a szörnyű igazságra Assail kilétével kapcsolatban. De hogyan is hagyhatná meghalni a férfit, aki az életénél is jobban szereti őt?
A tolvaj az utóbbi évtized egyik legnagyobb romantikus bestsellere, a Fekete Tőr Testvériség tizenhatodik része.

„Te vagy és mindig is te leszel a legtökéletesebb feleség a világon, és a legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt velem.”

Kedvenceim között tartom számon ezt a sorozatot. Lelkesen értékelést is akartam írni, miután olvastam a Vadállatot, de nem nyűgözött le eléggé és csak nem fogtam bele. Végül rendhagyó módon most több kötetről írnék összefoglalva. Nehogy szó nélkül hagyjam az
Forrás
elmúlt részeket. :) Amikor belefogok egy bejegyzésbe, ha sorozatról van szó, szeretek visszatekinteni, milyen volt a „kapcsolatom” a korábbi könyvekről, milyen gondolataim voltak akkor. Most is így tettem és meglepett, hogy kedvenc sorozathoz képest igen kevés rész kapott 5 csillagot, pedig már a tizenhatodikat olvastam. Zsadist az örök kedvenc, mellette Rehvenge, Qhuinn, Wrath második kötete és Layla könyveit éreztem elég jónak ahhoz, hogy annyit kapjanak. Phury és Payne pedig igazi mélyrepülés volt. Tény, hogy a legújabb könyveknél nem érzem ugyanazt a varázst, ami a kezdetekkor lebilincselt, de valahogy ha kevésbé is tud lekötni az adott páros, mégis úgy gondolok vissza az olvasásra, hogy milyen jó volt ismét elmerülni a Testvérek világában. Nem tudok elszakadni tőlük, mert a kötődés továbbra is fennáll, és ugyanúgy várom az újabb és újabb történeteket. 


„– Te vagy az erőm és a gyengeségem, drága Marym.”

Nem örültem, hogy egyes karakterek újra főszerepet kaptak. Úgy éreztem, az ő történetük már lezárult, nem kell tovább ragozni. Ehhez képest a Király hatalmas meglepetés volt, mert azt igenis meg kellett írni. A vadállat esetében viszont már beigazolódott a félelmem, mert
Rhage és Mary
számomra nem volt elég erős az ő történetszáluk. Pedig anno imádtam Rhage személyiségét, humorát, a párosítás is különösen tetszett, hogy egy igazi álompasi mellé egy „szürke kisegér” került. A mondanivaló is annyira pozitív, hogy nem csak modellalkattal, „D” kosaras mellekkel lehet tiéd egy igazi alfa hím szerelme. Viszont most valahogy nem éreztem ugyanazt, mint a Síron túli szeretőben. A kezdés nagyon ütős volt, már a legelején tövig rághattuk a körmünket, hogy mi lesz aktuális főszereplőnk sorsa, indításként ezért jár a piros pont. Utána viszont lassultak az események, és azt nagyon sajnálom. Jó látni, hogy Rhage és Mary ugyanúgy odáig vannak egymásért, még ha apró gondok fel is ütik a fejüket és ez a szál már nem tudott lekötni. Talán nem éreztem elég hitelesnek vagy egyszerűen csak újabb szereplőkről szeretnék olvasni? Nem tudom igazán, de tény, hogy nem győztek meg. A jelenlétüknek örültem, mellékszálként valószínűleg jobban élveztem volna, és bármelyik másik részben elfértek volna. Arra jó volt ez a kötet, hogy egyre jobban felcsigázzon. Itt Assail kezdett egyre közelebb kerülni hozzám, de persze Layla-ra vagyok leginkább kíváncsi, hiszen olyan régóta csak apró részleteket látunk róla, és megérdemli, hogy középpontba kerüljön.


„A szerelem olyan, mint maga az élet, gondolta. Bármennyit kap is az ember belőle, amikor közeledik a vége, mindig úgy érzi, hogy nem elég.”


És ha már a megérdemelt rivaldafényről beszélünk, a Vadállat után végre megszánta olvasóit Ward és elhozta a várva várt Kiválasztott kötetet. Mielőtt belefogtam volna, belefutottam pár nem éppen dicsérő értékelésbe és eléggé megijedtem. Féltem, hogy épp az a páros, akire már
Xcor és Layla
ennyire vártunk csalódást fog okozni, deeee szerencsére nem így lett. Már a tizenötödik kötetről van szó, kevés sorozat jut el eddig, és mostanra vannak már változások a kezdetekhez képest. Mindig volt pár mellékszál a főszereplők fejezetei mellett, de részről részre egyre több került a könyvekbe és mostanra az arányok teljesen elmozdultak. Sajnálom is kicsit, hogy a két főhős nem kap ugyanakkora szerepet. Az ő kapcsolatuk kibontakozása a történet mozgatórugója, mégis úgy érzem, háttérbe szorulnak. Pedig szerettem az ő részeiket, annyira megérdemelte már Layla, hogy rátaláljon a boldogság. Eddig mindenkit maga elé helyezett és most már kicsit önzőnek kellett lennie. Xcor múltját megismerve is láthatjuk, eleget szenvedett már, amíg felnőtt. Bebizonyítja, hogy ő is értékes férfi és remek potenciál van benne/bennük a későbbi háború kibontakozásakor. Szintén öröm volt látni, hogy végre ellenséges fronton is történt egy kis vérfrissítés. Az alantasok társasága már lejárt lemez, kellett valami új, valami, halálosabb, valami sokkal inkább fenyegető. Ezt végre megkaptuk. Trez számára egy kis reménysugár csillant fel, és ilyen téren csak szurkolni tudok, hogy azt a novellát is olvashassuk valamikor magyarul. Úgyhogy összességében az előző rész volt számomra sokkal inkább a csalódás, az után ez egy kis felüdülés volt. 

„Nem mi döntjük el, kibe szeretünk bele, és ha megpróbálod lebeszélni magad az érzéseidről, az csakis kudarchoz vezet. Abban nem hibáztál, hogy szereted. Emiatt nem vádolhatod magad, mert ez olyan dolog, ami csak úgy megtörténik… és már eleget szenvedtél miatta.” 

Korábbi részekben ismertük meg Assailt, és vártam már a könyvét, de a részek alatt kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet iránta és nem sikerült annyira maradandót alkotnia, hogy azt mondhassam, megérte várni. Ő és Sola megint „kissé” háttérbe szorultak, viszont mivel annyira nem nyűgöztek le, kivételesen annyira nem bánom. Vovót imádtam, jó volt, hogy   
Assail és Sola
újra ember vámpír kapcsolat került a középpontba, a 9. résznél volt utoljára ilyen (bár nem volt olyan hatalmas, sokáig tartó dráma ebből). Ha már az aktuális ellenfélről, Vitoria-ról ilyen sokat olvashattunk, szerettem volna, hogy hatásosabb lezárást kapjon hármuk történetszála. A konkrét lezárás tetszett, ahogy elintézte Ward, de meglepő módon a nagyobb drámát hiányoltam ebből is. Annak viszont nagyon örültem, hogy V-ről és Jane-ről ennyit olvashattunk. Érlelődött már az elmúlt részekben, hogy szükséges lesz rájuk fókuszálni, meg kell újuljon kicsit a kapcsolatuk. Bár lehettek volna békességben, boldogságban is, deeee akkor nem tudtunk volna róluk olvasni, ezért elnézem azt, hogy megpiszkáltuk őket. :D Gonosz fronton nagyon tetszett a változás, ami az előző részben indult, és vártam volna, hogy itt jobban beinduljanak a dolgok. Tudtunk meg pár új dolgot, bontakozik a dolog, de nem volt ez még erőteljes. Későbbre tartogatja az írónő a nagy csattanót, csak győzzük kivárni. Gyengébb részek elolvasása után is csak azt mondhatom, hogy a sorozatot továbbra is szeretem, nagyon extrém módon kéne ahhoz megváltoznia, hogy ez ne így legyen. Viszont mégis furcsa, hogy a főszereplők kezdenek statisztává válni a saját kötetükben, de csak hozzászokok már lassan. Egy kis reménysugárként végre újra felbukkant Mhurder, már majdnem elfeledkeztem róla, ezért ismét olyan kötet jön, amit nagyon várhatok. :D

„Az igazi nők nem várnak arra, hogy a sárkányölő lovag eljöjjön, és megmentse őket.
Egyenrangú társai a férfinak… és ők maguk is jól bánnak a fegyverrel.”

Mindent egybevetve ez még mindig egy jó sorozat. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy lefoglalja
Forrás
olvasóit, fenntartsa érdeklődésüket. Az évek során változott a részek felépítése, egyre több szálon futnak az események, és ebben lehet jót és rosszat is látni. Akár mondhatnám, hogy kisebb mélyrepülésnél tart a széria, de teljesen biztos vagyok benne, hogy fog még nagy meglepetéseket okozni Ward és újra és újra be fogja bizonyítani, hogy a rajongók miért szeretik munkásságát. Illetve már az is bizonyít, hogy a hasonló paranormális sorozatok között ez az egy, ami úgy tűnik, ha lassan is, de folyamatosan érkezik magyarul. Ebben bízva várom a Savior-t. :)


„Ha a sors igaz szerelmet ad neki, mindegy, milyen formában, el kell fogadnia az ajándékot.”


Kedvenc jelenetem: Ahogyan Vovó helyre teszi a megtermett férfiakat.
Kedvenc szereplőm: Vovó, Vishous
Értékelésem: Ez most gyengébb volt kicsit, de 4 fegyvert adok neki. 
Érdekesség: Az újabb regények megjelenésekor az Írónő közönség találkozó keretein belül szereti megválaszolni az olvasói kérdéseket. Erről Angelika mindig remek összefoglalót hoz a hazai rajongóknak, ezzel érkeztem most érdekességként, melyben akadhatnak spoiler-ek

A következő rész főszereplője Muhrder lesz, és a Savior, azaz Megmentő lesz a címe. 


Muhrder párját, aki egyben a megmentője is lesz (lásd a címet), még nem ismerjük. Biztosan nem a félvér Jo Early, hiszen az ő párjának Sint szánja a szerző. Kettejük sztorijára hamarosan sor kerülhet, mert a történet máris alakulgat, ráadásul nagyon bírja az írónő, hogy Sin olyan kis perverz.

✥ Muhrder és JM között erdőtűzzel vetekedő feszültségre lehet számítani... nincs mit szépíteni, JM ki lesz akadva.

John Matthew hivatalosan is a Testvériség tagjai közé kerül.

✥ A koporsók rejtélye nem oldódik meg a következő regényben, ellenben színre lép az első Wolfen, és fény derül Devina szerepére.



Forrás
Throe még jó néhány húzós helyzetet fog generálni.

✥ Az a bizonyos elpusztíthatatlan könyv akár egy portál is lehet.

✥ Elképzelhető, hogy Lash-t hamarosan viszontlátjuk még. A prófécia szerint Dhestroyer az utolsó alantast is el fogja pusztítani, és akkor biztos, hogy Lash talál valami módot arra, hogy visszatérjen. Ő és Devina lehetne a legelmebetegebb páros az írónő szerint.

✥ Lehet esély arra, hogy ha Boo képében az Őrző követtte az eseményeket, az Omega is tett hasonlót? A válasz: majd kiderül. Illetve egy ponton elhintette Ward, hogy az Őrző már nincs Boo testében, s ezzel egy időben emlékeztetett mindenkit, hogy Wrath még tartozik egy szívességgel az Őrzőnek.

✥ Az Omega ereje egyre fogyatkozik Butch miatt, de a végső kimenetelt egyelőre homály fedi, ám elképzelhetőnek tartja, hogy Luchasnak is szerepet játszik majd a dolgokban.

Nalla rémálmaiban Throe-t és a lehetséges jövőt látja, akár egy Kiválasztott.

✥ Titok még, hogy lesz-e jelentősége, hogy Amalya nem válaszolt sem V, sem Jane hívására. Talán csak nem mérges valami miatt? Esetleg ő adta a könyvet Throe kezébe avagy ő volt a jósnő? A válasz ismét csak a szokásos, majd meglátjuk volt.



✥ A Legacy történeteket szeretné beilleszteni a FTT világba az írónő, így változhat a megszokott megjelentetési ütem. Valószínűleg évi egy könyv és egy találkozó lesz a jövőben, mert úgy gondolja, nagyon megterheli most az olvasók pénztárcáját. Ezt az okot hozta fel akkor is, amikor arról kérdezték, lesz-e még Beavatás jellegű kötet.

✥ A helyszín továbbra is Caldwell marad.

✥ Az árnyékok és manipulátorok segítenek a Testvériségnek, ha a helyzet úgy kívánja majd. Akár akkor is, ha a vámpír világ lelepleződik az emberek előtt. Warden egyébként úgy érzi, hogy Rehvnek többet kellene szerepelnie a jövőben. Még álmodott is vele néhány napja.

✥ Az idővonal lassan elérkezik ahhoz a részhez, ahol megszületik Aggie.

Manny-nek nem kell aggódnia a vámpírrá vállás és az öregedés miatt Payne-nek köszönhetően, még ha a jó doktor ezzel így konkrétan nincs is tisztában.

✥ J.R. Ward nagyon szeretné megmutatni Jose-nak, hogy Butch-al minden rendben.



Lassiter könyvére van esély, node ki lenne képes elviselni az angyalt, akinek lassan amúgy elő kell állni a farbával. A közte és V közötti feszültség okairól leginkább csak akkor
Forrás
tudhatunk meg részleteket, ha végre sor kerül majd az angyal regényére. Valaki felvetett, hogy ha az Őrző visszatérne, és ő lenne Lassiter párja, akkor mondhatná V-nek, hogy 'Na ki az apucid?'.

✥ Jó lenne V és Payne kapcsolatát bemutatni, mondta a szerző, de nagyon nehéz ennyi kapcsolatot ábrázolni egyszerre ugyanakkor a könyveket elfogadható hosszúságunak megtartani.

Z és Bella életéből most épp nincs tervben A Királyhoz vagy a Beasthez hasonló regény, esetleg csak egy e-könyvnyi novella.

Trez és Selena története nincs lezárva, egyelőre nem is lesz, de egyszer még visszatalálnak egymáshoz.

✥ Amikor az egyik résztvevő Assail unokatestvéreiről kérdezett, az írónő előbb elmondta, mennyire kedveli őket, majd felvetette, vajon mit szólnának az olvasók, ha az ikrek egy nő mellett kötnének ki.

✥ Minden évben felteszi valaki a kérdést, kiderül-e, hogy John voltaképp Darius. Eddig mindig az volt a válasz, hogy nem. Most viszont Ward az asszisztensek elől az asztal alá bújva suttogta, hogy nem biztos benne, elvégre Lassiter mindent tud, és neki aztán jó nagy a szája.

Blay Testvérek közé iktatására szintén rákérdeztek. Ezúttal az hangzott el, talán más lesz az ő útja. Viszont Xhex és Payne helye közöttük lesz majd egyszer.

✥ A Legacy történetekben említett háztulajdonos unokája még fontosabb szereplővé is vállhat.

Giselle visszatértére a válasz: olvassatok, csakúgy mint arra az érdeklődésre, mikor láthatjuk viszont Eddie és Adrian karakterét.



✥ Tervben vannak a Dearest Ivie-hoz hasonló novellák. Akad olyan karakter, akit máris kedvel Warden, de mi még nem hallottunk róla.

Silas bátyja még fel fog tűnni a jövőben.

✥ Ivie valószínűleg azonnal kezdhetne a klinikán, mint nővér. Viszont elképzelhetetlennek érzi, hogy Manny és Butch apja náluk legyen orvos, mivel van egy olyan érzése, hogy nem épp jó fej a pasas.

Sola nagymamája talán már sejti, hogy mifélék Assail és az unokatestvérei. Ám mivel okos nő, képes elfogadni őket így is.



✥ Az írónő számára leginkább Peter Steele testesíti meg azt, amilyennek Wrath-t elképzelte.



✥ Az NBC egyelőre nem lépett tovább A bourbon királyai sorozat ügyében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése